Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-325
98 355. országos älés Í9Í2 január i5-én, hétfon. most a képviselőházat az általam mái felsorolt adatokkal, de a védeiővitára vonatkozó beszédemben már kifejtettem, hogy az előttünk lévő anyag szerint maga a véderoj avaslat indokolása is beismeri, hogy e tekintetben aggályok vannak. De, t. képviselőház, engem nemcsak az érdekel, hogy Magyarországon milyenek az ujonczállitási eredmények. A mi engem talán még ennél is jobban érdekel, annak ismerete, hogy milyenek az ujonczállitási eredmények Ausztriában ? Mert, t. képviselőház, a pragmatika szankczión alapuló védelmi kölcsönösség elve alapján köztünk és Ausztria között ez idő szerint az a törvényes megegyezés áll fenn, hogy ezt a védelmi kölcsönösséget a két állam ugy rój ja le egymással szemben, ha az ujonczjutalék a népesedési százalék aránya szerint állíttatik elő, illetőleg soroztatik be. Fejtegettem, hogy maga ez a kulcs, a népesedési arány, helytelen és szerencsétlen kulcs. Felhoztam, hog}^ a férfilakosság és pedig a húszéves kort meghaladott férfilakosság az, a melyből az ujonczjutalék kiállittatik, ennek kontingentálásánál tehát olyan statisztikai tényezőket venni alapul, a melyek ezzel abszolúte semmiféle rokonságban vagy összeköttetésben nincsenek, merőben helytelen dolog J Én azonban most nem de lege ferenda, hanem de lege lata kezelem a dolgot. Tudniillik ha már van ilyen megállapodás, akkor a legkevesebb, a mit követelhetünk, ugy-e bár az, hogy az a megállapodás tartassék is be. Ezen statisztikai arány szerint a dolog ma ugy áll, hogy meg lett állapítva, hogy Ausztria 57'3%-ban, Magyarország vice versa 42'7%-ban állítja Id az ujonczokat népesedési számaránynak megfelelőleg. Jeleztem már azt is, t. képviselőház, még a múlt alkalommal, hogy ez a kulcs merőben hamis és valótlan kulcs volt, a mennyiben népesedési számarányunk az utolsó népszámlálás adatai szerint nem 42-7, hanem Magyarországra esőleg csak 42 É 3%-ot mutat. Tehát magának ennek a százaléknak megállapítása is Magyarország hátrányára már 0'4%-kal magasabb ujonczjutalékot juttatott Ausztriának, mint a mennyit juttatni kellett volna. Nincsenek előttem még a legutolsó népszámlálási adatok, mert hiszen az 1889 : VT. t.-czikk szavai szerint kizárólag a legutolsó népszámlálási adatok volnának irányadók. Ezek nem fekiisznek előttem, de annyit tudok róluk, hogy ez a népesedési számarány már lényegesen csökkent Magyarország szempontjából, a mennyiben az már nem is 42'3%-ra, hanem csak 42-19%-ra olvadt le. De meg kell győződnünk arról, hogy ugy a közös hadsereg, mint az osztrák Landwehr számára is tényleg soroztatik-e Ausztriából az eddig megállapított aránynak megfelelő számú ujoncz, igen vagy nem ? Sok más tekintetben is érint és érdekel bennünket ezen ujonczállitási számarány kérdése, mert hiszen tudnunk kellene, hogy p. o. az egyévi önkéntesség területén milyen százalékban particzipál Ausztria és milyen százalékban particzipál Magyarország ezen kedvezményben. De, t. ház, a mélyen t. honvédelmi minister ur a vita fonalán egyszer egy felszólalásra vonatkozólag közbeszólásként volt szíves jelezni, hogy hiszen ő ezeket az ujonczállitási adatokat be is fogja terjeszteni. Megvallom, vártam, hogy ezek az adatok be fognak terjesztetni, azonban a mai napig teljesen nélkülöznöm kell ezeket és igy ne vegye zokon a t. honvédelmi minister ur, ha egész tisztelettel nyomatékosan és sürgősen kérem, hogy a t. minister ur legyen olyan kegyes (Halljuk! Halljuk !) minket az ujonczállitási adatok tekintetében hitelesen tájékoztatni és pedig, ismétlem, ugy az osztrák, mint a magyar ujonczállitási jutalékok és illetőleg lajstromok tekintetében. Ezt a tételt még csak egyetlenegy ponttal egészítem ki. T. i. ennek a védelmi kölcsönösségnek igy százalékosan megállapított aránya szerint az osztrák honvédségnek, a Landwehrnek is legalább is ezen százaléknak megfelelően kellene particzipálnia a védelmi kölcsönösség lerovásában. Azonban mit látunk és különösen mit fogunk látni akkor, ha az a véderőreform, a mely előttünk fekszik, a honvédségre vonatkozólag ugy fog végrehajtatni, mint a hogy azt a t. minister ur javasolja. Ma a honvédség 12.500 ujonezot sorozván évenként, ez kétévi szolgálati kötelezettség mellett 25.000 főnyi békelétszámot tenne ki, azonban a t. minister urnak egyik előttem fekvő beszédéből és egyéb statisztikai adatokból is meg kell állapitanom, hogy ezt az ujonczlétszámot nem tartották be, hanem többet soroztak, ugy hogy ma tényleg nem 25.000-re, hanem a tiszteket is beleértve, 30.000-re teendő a honvédség békelétszáma. Az uj véderő javaslat a honvédségnek 100%-kal való emelését czélozza, ez tehát annyit jelentene, hogy a mi honvédségünk 60.000 főből álló békelétszámmal fog szerepelni. Ha ezt az osztrákkal hasonlitom össze, akkor mit látok ? Ausztriában ma a Landwehr 39.000 emberrel szerepel a papiron, tényleg azonban 44.000 főból áll és minthogy az osztrák Landwehr 6000 fővel fog szaporodni az uj javaslatok szerint, legjobb esetben 50.000 főből fog állani annak védkötelezettségi békelétszáma, holott, a mint méltóztatik hallani, a magyar honvédség 60.000 főből fog állani a békelétszám tekintetében, ha és a mennyiben ez a reform keresztülvitetik. Méltóztatnak látni, hogy a védelmi kölcsönösség elve alapján és azon az alapon, hogy mi tulajdonképen 573és42'7 százalékban particzij>álnánk, a gyakorlati eredmények azután odavezetnek, hogy az az arány nemcsak meg nem tartatik, hanem magyar honvédségünk abszolút többségbe jut az osztrák honvédség felett. (Hazai Samu honvédelmi minister tagadólag int.) A t. minister ur elfelejtette, a mit mondott. Erre nézve kérem a felvilágosítást. Megjegyzem még, hogy az osztrák honvédségnek már tüzérsége is van, azzal szemben tehát a bizalom sokkal nagyobb, mint a mienkkel szemben; s a t. minister ur lesz olyan szíves
