Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-306

306. országos ülés Í9ÍÍ deczember 5-én, kedden. 93 mily hátrányos a fegyenczipar, akkor öt sornyi rendeletébe kerülne, és lehetne segíteni a bajon, Nem is kell az egész fegyenczipart megszüntetni, csak arra kell szorítani, hogy a fegyenczek oly iparczikkeket készítsenek, a melyek Magyarországon nem álüttatnak elő, hanem külföldön. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezáltal nem lenne megfosztva az intézmény sem attól, hogy foglalkoztassa a fegyenczeket, de az iparosokra sem volna hátrányos, és előnyös volna az országra, mert oly czikkeket produkálnának, s kapna a közönség, melyeket Magyarországon eddig nem készítenek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én az iparososztályt ugy látom a tönktől megmenthetőnek, hogyha a karjai alá nyulunk, hogyha megfelelő és kellő támogatásban részesítjük. A támogatást pedig ugy vélem, legalább részben, megoldhatónak, ha közös műhelyeket állítunk fel és értékesítő szövetkezeteket, nem tudom, valamely pénzintézettel kapcsolatosan, ugy hogy az iparos necsak akkor dolgozzék, mikor megrendelése van, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem máskor is és ne legyen kénytelen a munkásait a megrendelt munka elkészítése után elbocsájtani, s ezek azután kénytelenek végig kalézolni a világban uj munkát keresve, ezáltal biztosítva volna részére az állandó munka, mert ha tudja : hogy az értékesítő szövetkezetekbe beadhatja termékeit, produkczióit s ha anyagi tőke nem állván rendelkezésére, előleget kap munkájára addig, a mig az árut eladják, melyből azután ujabb anyagot szerezhet be, akkor igyekezni fognak folyton dolgozni. Ezáltal fellendül az ipar és két czélt szolgálunk ; szolgáljuk a munkások érdekeit, mert az iparos nem kénytelen őket elbocsátani, ha nincs munkája, hanem állandóan foglalkoztatja őket. de szolgáljuk a közönség érdekeit is, mert ha az a munkás megszokta egy iparosnál, megkapja rendesen bérét, akkor becsületes, tisztességes életmódot fog folytatni, tisztességesen fog dolgozni, nem fog onnan elkívánkozni s az iparos sem fogja őt elbocsátani, a minek az iparos és munkáson kivül a közönség is hasznát látja, mert jó és becsüetes munkát fog kapni a pénzéért. En tehát arra kérem a t. minister urat, ne kövesse elődjének azt a példáját, hogy a kisipar támogatására mindössze 509.000 koronát vesz fel a költségvetésbe, hanem legyen szíves az idei költségvetés keretében talán egy vagy másfél miihót — kezdetnek ez is valami — beállítani és intézkedni az iránt, hagy ha az illető szakosztály meggyőződik arról, hogy valamely kisiparos tisztességes és becsületes honpolgár és megérdemli a gépsegélyt, azt ne utasítsák el kérelmével, hanem adják meg neki a segélyt. (Helyeslés balfelől.) Ezzel végeztem volna az iparfejlesztési kérdéssel, és itt csak még egy sérelmes dologra vagyok bátor felhívni a t. minister ur figyelmét, az ipartestületeknek sérelmére, mely egy pénzügyministeri rendeletből származik. A pénzügyminister ur ugyanis állítólag a helyesebb megadóztatás | czéljából 1903 szeptember 18-án 50.554 sz. a. rendeletet intézett a pénzügyigazgatóságokhoz és meghagyta nekik, hogy kötelezzék az ipartestületeket arra, — ráfogván egy paragrafus alapján, hogy kötelezhetők, pedig nem kötelezhetők — hogy a munkaadóknál foglalkozásban levő legényekről és tanonczokról rendes statisztikát vezessenek és a helyes és méltányos megadóztatás czéljából terjeszszék be ezt a jjénzügyigazgatóságokhoz. A minister urnak ez a rendelete teljesen kivihetetlen. Felolvasom a pécsi ipartestületnek erre vonatkozó feliratát és meg méltóztatik látni a t. minister urnak, hogy ez a rendelet valóban kivihetetlen. Azt mondja ez a rendelet (olvassa) : »Hivatkozva . . . számú átiratára, van szerencsénk tisztelettel értesíteni, miszerint az ipartestület kötelékébe tartozó iparosoknak üzletük jövedelmezőségéhez képest való csoportosítása, illetve osztályozása emberileg még megközelithetőleg is lehetetlen. A segédek és tanonczok kimutatására vonatkozólag bátrak vagyunk közölni, hogy az esetleg elkészítendő kimutatás az arányos megadóztatás czéljaira teljesen alkalmatlan, mert pl. az j építőiparban ez idő szerint egyetlenegy segéd sincs : alkalmazva, a többi iparágban pedig, mivel most idénye egynek sincs, a nagyobb iparosok segédeik számát leapasztották legalább is egyharmadára, a többi iparosok pedig, a kiknek rendesen csak egy segédjük szokott lenni, ezt az egyet is, a holtidényre megtartják, továbbá számtalan olyan segéd van nyilvántartva, akik már évek hosszú sora óta mint önálló iparosok folytatják iparukat, vagy meghaltak, vagy elköltöztek. Van még egy más nehézség is, a melybe a kimutatás elkészítése ütközik, és ez az, hogy az iparos-segédekről és tanonczokról kiállított névlajstrom egyszeri másolatát elkészíteni lehetetlen, a munkaadó neve és ipara nem közölhető, miután ilyen névlajstrom egyetlenegy ipartestület által sem vezettetik. A segédek törzslapon, a tanonczok pedig a tanoncznyilvántartásban lesznek nyilvántartva. '< Ennek daczára a pénzügyigazgatóságok igen természetesen felsőbb nyomás következtében évrőlévre zaklatják az egész országban az ipartestületeket e kimutatások beterjesztésére, a melyeket egyáltalában nem is vezetnek. Én arra kértem a t. minister urat, legyen szives érintkezésbe tenni magát a pénzügyminister úrral, s világosítsa fel őt arról, hogy ilyen névlajstromokat az ipartestületek egyáltalában nem vezetnek, tehát az ipartestületek részéről azok rendelkezésre nem bocsáthatók és intézkedjék a pénzügyigazgatóságoknál, hogy e zaklatásoktól az ipartestületeket mentesítsék. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Áttérek most egy másik kérdésre, a vasárnapi munkaszünet kérdésére. A vasárnapi munkaszünetet az 1911 : XIII. t.-cz. 1. szakasza mondotta ki, megszabván, hogy vasárnap, valamint szt. István király napján, mint nemzeti ünnepen,