Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

62 305. országos ülés Í91Í deczember b-én, hétfőn. vitte,, hogy ezen társulattal szemben önálló magyar hajózási vállalatot létesítsen. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Most legújabban, a mint én látom, a törekvés ismét az, hogy a magyar hajózási társulat fejlesztése helyett az osztrák dunagőzhajózási társulatot igyekeznek az igen t. kormánynyal összeköttetésbe hozni. Kálmán Gusztáv államtitkár: (Tagadólag int.) Gr. Batthyány Tivadar: Végtelenül örülök azon tagadó jelnek, melyet az államtitkár ur tett, inert ugy látom, hogy egyetértésre fogunk jutni. Minthogy olvastam tekintélyes lap hasábjain azt a tanácsot, hogy ne fordítsunk nagyobb összeget a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társulat fejlesztésére, hanem inkább paklizzunk össze az osztrák Dunagőzhajózási Társulattal, ezen állásponttal én a legvégsőig szembehelyezkedem. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Kérve kérem a t. minister urat, hogy semmiféle ilyen törekvésbe, bárminő kecsegtető formákban hozzák is azt a t. minister ur elé, semmi szin alatt bele ne menjen, (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) mert egész biztos lehet arra nézve, hogy a mely jüllanatban az Első cs. kir. Dunagőzhajózási Társulat ezen akcziójával befurakodik az osztrák törvényhozás és kormány kegyeibe, abban a perczben meg is köti azt a szerződést, a melyet huszonöt évre megkötött és akkor az ő magyarbarátsága egyszerre eltűnik a föld sziliéről. (Igaz! Úgy van! a szélsöbálóldalon.) A magyar közgazdasági életet, a magyar közlekedési politikát magyar-barát szenrpontból ilyen politikai múlttal biró társaság jóindulatára bíznunk nem szabad. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Nekünk ezzel a társulattal szemben vagy háborút kell viselnünk, vagy a »si vis pacein, pára bellum« álláspontjára helyezkednünk és fel kell szerelnünk magunkat saját rendelkezésünk alatt való vállalattal. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Ezért én különösen akkor, midőn tudjuk, hogy Magyarországnak a vámkülfölddel szemben csakis két útja van szabad: a fiumei ut és a dunai nt, kérve kérem, a t. minister urat, hogy ennek a két útnak és a forgalomnak biztosítására a legnagyobb áldozattól se riadjon vissza. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Talán senki rólam fel nem tételezi, hogy önérdekből beszélek. Sümegi Vilmos: Nemzeti érdek! Gr. Batthyány Tivadar: De méltóztassék ezzel a társulattal minél előbb a tárgyalásokat megkezdeni, ha még meg nem kezdettek volna, s ezen tárgyalások tendencziája az legyen, hogy a magyar társulatot mentül nagyobb mérvben fejleszszük és itt áldozatoktól, szubvenczióktól se riadjunk vissza. Mert ez a társulat állandóan kötelességszerüleg a közérdeket, a forgalmat szolgálja, és ha kétszer vagy. háromszor megnagyobbítjuk, kétszer, háromszor nagyobb mértékben lesz képes a magyar forgalmat kiszolgálni. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) En tehát ismételve kérem a minister urat. semmi szin alatt a Dunagőzhajózási Társasággal semmiféle arrangementba bele ne menjen, s ne hagyja magát eltéríteni attól az úttól, a melyet elődei el voltak határozva követni, hanem szerződjék minél előbb a Magyar Folyamos Tengerhajózási Társulattal oly értelemben, hogy hajóparkját legalább megkétszerezze; ha még nagyobb mértékben fejlesztheti, annál nagyobb szolgálatot tesz az országnak. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) A tengeri hajózás kérdésével szerettem volna részletesebben foglalkozni, (Halljuk! balfelöl.) de nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, azért röviden csak a következőkre bátorkodom utalni. Ugyanazon szempontokból, a melyekből a magyar folyamhajózásnak hazai vállalatokkal való kiépítését szorgalmazom, a magyar ipar és kereskedelem fejlesztése érdekében szorgalmazom tengeri hajózásunknak minél nagyobb kifejlesztését is. E tekintetben várom a t. minister ur javaslatait az uj szubvenczionális szerződések iránt. Örömmel hallom, hogy több. irányban nagyobb mérvű fejlesztésről, uj ausztráliai vonalak stb. beállításáról van szó. Minél nagyobb térre terjesztjük ki közvetlen összeköttetéseinket hazai vállalatokkal, annál nagyobb a szolgálat, melyet a magyar közgazdaságnak teszünk. Egy-két momentumra azonban legyen szabad a minister urat figyelmeztetnem. Már jó ideje látok bizonyos törekvéseket, a melyek különböző társulatok fuzionálását szeretnék azon a czimen, hogy egy nagy vállalat kezében összpontosítsuk hajózásunkat. Nem ajánlom, hogy ezt tegyük. A mi társulataink, hajózási vállalataink mindegyikének megvan a maga nagy működési tere: az Adriának a nyugati forgalomban és —- mondjuk — a nyugati középtengeri forgalomban, az Ungaro-Kroata-nak a partihajózásban, a Keletinek pedig feladata, hogy a Kelet felé szerezze meg és tartsa fenn azt a kapcsolatot, a mely a Dunán át a Magyar Folyamés Tengerhajózási Társulattal való szorosabb nexus körében kell, hogy biztosittassék. De itt is óvnék olyan törekvéstől, hogy pl. a Keletit a Magyar Eolyam- és Tengerhajózásival összeházasítsuk. Megvan neki a tengerhajózási czime, tehát tartsuk meg azt a szép czimet, még pedig olyképen, oly intencziónak a jelzésével, hogy a Magyar Folyam- ós Tengerhajózási Társulat a folyamokon vigye le az árukat a tengerig, a Keleti pedig, vagy más magyar társulat szállítsa azokat tovább. Két körülményre azonban még külön felhívom a minister ur figyelmét. Az egyik az, hogy a Középtenger afrikai partjain a viszonyok most teljes átalakulásban vannak. Marokkó, ugyebár, meg lesz nyitva egy európai közgazdasági életnek. Tripoliszban nem tudjuk hova fejlődnek a viszonyok, de bárhova fejlődjenek is, mindenesetre Tripolisz is egy uj közgazdaI sági élet elé néz. Tunisz is közben állván, min-