Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-305
60 305. országos ülés 1911 deczémber 4-én, hétfőn. kötésére fel kell jogosítani egyrészt a bejegyzett kereskedőket, másrészt a földbirtokosokat. (Helyeslés.) Kizárandóknak tartom azonban a tőzsde köréből, a tőzsdei üzleteknek megköthetéséből azokat az elemeket, a kik például a gabonakereskedelem terén sem mint eladók, sem mint vevők abszolúte nincsenek érdekelve. Én az ügyvédet, az orvost, a papot, a lateinert — mindenki mást, a ki nem birtokos és nem bejegyzett gabonakereskedő — a tőzsde köréből kizárnám. (Altalános lidyeslés.) Kizárandónak tartanám, hogy ezek üzletet köthessenek. (Zajos helyeslés.) A midőn ezzel azt hiszem egészen precziziroztam a magam álláspontját, ennek kiegészítéséül csak arra utalok, hogy az a bizonyos jelszó a fedezetlen határidőüzlettel szemben egy tulaj donképen még senki által nem preczizirozott valami, mert hogy mi az a fedezetlen határidőüzlet, azt egészen preczizen körülírni eddig még senkinek sem sikerült. Hogyha egy kereskedő, vagy egy földbirtokos effektív üzletet köt, és ezt az effektív üzletet fedezi egy határidő-kötéssel, ez nézetem szerint nem fedezetlen határidőüzlet, tehát ily üzletet én a magam részéről, igenis, legálisnak, megengedhetőnek tartok. Ellenben azt a kizárólagos játékot, a hol tudjuk, hogy sem az eladó, sem a vevő soha életében nem gondol arra, hogy tényleg szállítson is, ezeket az üzleteket, a melyek tisztán hazárdjátékok, ezeket a tőzsde köréből kizárni kívánom. Különben a tőzsde-reform terén igazán előnyös helyzetben vagyunk, mert előttünk állnak azon államok példái, a melyekben a régi állapotok, hogy ugy mondjam, fennállanak, és előttünk áll az osztrák és a német példa, a hol nézetem szerint túllőttek a ezélon, túldrasztikusan akarták a bajokat orvosolni. B két álláspont közt kell a megoldást keresnünk, számítva az élet igényeivel, az élet követelményeivel. Ha e középutra lépünk, akkor igenis minden jogos érdek ki lesz egyenlítve, ki lesz zárva a tőzsdéből a tisztán játékszenvedély kielégítése, és nem fogjuk megakadályozni a legitim kereskedelmet, a mi pedig, hogy meg ne történjék, azt hiszem, oly elsőrendű gazdasági érdek, a mely elől, bármely szempontból nézzük is a kérdést, elzárkózni abszolúte nem lehet. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy a közlekedésügyek terén utaljak arra, hogy az úthálózat kiépítése terén teljesen magamévá teszem azon fejtegetéseket, a melyeket Eeök Iván t. barátom az utolsó ülésben, a melyen a költségvetést tárgyaltuk, elmondott és így az utkérdéssel ez alkalommal foglalkozni nem akarok, noha újból ez alkalommal is hangsúlyozom, hogy a közlekedési hálózatok kiépítése, útjaink javítása, különösen pedig a vasúti és még inkább a hajóállomásokhoz vezető utak járhatóvá tétele oly eminens közgazdasági érdek, a melynek megoldását halasztani abszolúte lehetetlennek és meg nem engedettnek tartom, Közlekedési politikánk terén, megvallom. az államvasutak mellett legnagyobb súlyt a folyamhajózás fejlesztésére fektetem. (Helyeslés a bal- és szélsőbáloldalon.) A f. évi költségvetés tárgyalása során igyekeztem behatóan, teljes tárgyilagossággal e problémát kifejteni. Kénytelen vagyok azonban a t. ház becses figyelmét e kérdésre újból is felhívni, annál is inkább, mert legújabban egy oly jelenséggel találkozunk, a melyet a magyar közlekedési politika, és a közgazdaségi politika szempontjából a képzelhető legveszedelmesebbnek tartok. Méltóztatnak tudni, hogy a magyar Dunán tulajdonképen három társulat bonyolítja le és tartja kezében a forgalmat. Egyik a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társulat, a mely színtiszta magyar társulat. Közelről foglalkozom e kérdéssel, állandóan ügyelemmel kisérem e társulat működését, és mondhatom, ez a társulat azzal az anyaggal, a mely rendelkezésére áll, a szűk anyagi viszonyok közt, a melyek közt ma fennáll, bámulatos nagy eredményeket ért el (Igaz! Ugy van!) és igazán oly intézmény, a mely beleélte magát abba teljesen, hogy legfőbb hivatása a magyar közlekedés, a magyar forgalom igényeinek kielégítése, szolgálata. A másik társulat a Délnémet név alatt ismert vállalat, a mely azonban, mint méltóztatnak tudni, ma már csak névleg délnémet társulat, tényleg a részvények tulajdonosa az osztrák államkincstár. E társulat teljesen az osztrák kormány kezében van (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) és az osztrák kormány a legnagyobb czéltudatossággal és tervszerűséggel használja fel ezen társaságot arra, hogy a saját közlekedési érdekeit előmozdítsa, a magyar érdekeket pedig, a hol csak teheti, sújtsa. A harmadik társulat az Első cs. kir. szabadalmazott Dunagőzhajózási Társaság, a melyre vonatkozó nézeteimet nem szoktam véka alá rejteni, hanem azokat már a legutóbbi költségvetési tárgyalások során is igen részletesen kifejtettem, megállapítva azt, hogy ezen társulat évtizedek óta hiába hivatkozik arra, hogy Széchenyi István alapította, inert osztrák közlekedési politikát, magyar-ellenes közlekedési politikát folytat, még pedig annak daczára, hogy forgalmának háromnegyedrésze magyar vizeken és a magyar kereskedelem terén bonyolittatik le. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Ez a társulat felrakhat én tőlem akármilyen álarezot, tudom és látom, az életből tapasztalható, hogy ez a társulat osztrák érdekeket szolgál. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mutatja ezt az a szerződés, a melyet legutóbb, a Bienerth-kabinet idejében, 25 évre kötött meg az osztrák kormánynyal, a mely szerződésben fentartotta ugyan egyik paragrafusban a maga tarifaképző jogát, egy másik paragrafusban azonban ezen elvet neutralizálta, illetve oly mértékben vetette alá magát az osztrák kormány követeléseinek, hogy ez a társulat,