Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

m 305. országos ülés 1911 déczetnber 4-én, hétfőn. belül egy milliárdot teremtenek elő évenkint a munkásbiztositás ezéljaira, sem azt, hogy Angliával, a bol körülbelül egy harmadrészét a terheknek leemeli az állam a munkások vállairól. Csak azt szeretném, hogy mielőbb kerüljön a sor a törvény revíziójára. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek a revíziónak keretében azután megbeszélhetjük, hogy milyen állami hozzájárulásban — mindenesetre sokkal nagyobb állami hozzájárulásban, mint most — részesítsük ezt az igazán magasztos és igazán értékes intézményt. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek a revíziónak keretében azután alkalmunk lesz megvitatni mindazokat a reformeszméket, a melyek halasztást immár egy piUanatig sem tűrhetnek. (Ugy van! jobbfelől.) De addig is, a mig erre a revízióra kerül a sor, a mit a költségvetés indokolása kilátásba helyez, addig is nagyon sokat lehet tenni ezen a téren. Különösen óhajtanám, ha a törvényt becsületesen és lelkiismeretesen hajtaná végre minden arra hivatatt szerv, (Helyeslés jobbfelől.) és különösen óhajtanám, hogy a kellő jóakaratban, a kellő támogatásban részesitsék az összes hatóságok (Elénk helyeslés jobbfelöl.) azt az intézményt, a melyre a mi specziális viszonyaink között különösen nagy szükségünk van. (ügy van ! jobbfelől.) Mert voltam bátor már kifejteni, hogy ennek az intézménynek életképessége szorosan összefügg a magyar ipar jövő fejlődésével és virágzásával. (Ugy van ! jobbfelől.) Hiszen jóakaratot tanúsítani a mai törvény keretében is lehet ez intézmény iránt. Az állam, a törvényhatóságok, egyesületek, testületek, jogi személyek bocsáthatnak területet szanatóriumok, üdülőhelyek létesítése czéljából a pénztár rendelkezésére. Mindezideig ez az állani részéről nem történt meg. És mit látunk a költségvetésben ? Tudvalevő, hogy az országos pénztár igazgatási költsége a kereskedelemügyi tárczát terheli. Ez a költség ebben az esztendőben 1,300.000 koronára rug, a költségvetésbe pedig 600.000 korona van ennek fedezésére beállítva. A különbözet 700.000 korona. 700.000 korona tehát csak ezen a czimen az országos munkásbiztositó pénztár vesztesége, a mely különbözetet azután onnan veszi, a honnan tudja, a miért azután a munkaadók körében megint csak növekedik az elégedetlenség. ( Ugy van ! jobbfelől.) Mindabból, a mit most előadni bátorkodtam, a legnagyobb sajnálattal kénytelen vagyok levonni azt a konzekvencziát, hogy ennek a brilliáns budgetnek valóságos Hamupipőkéje a munkásbiztositás. De még sokkalta elszomorítóbb mindennél az a bizonytalanság, a melylyel ez az intézmény a hatóságok részéről találkozik. Ismeretes dolog, hogy a luetikusok és trachomások házi kezelésbe adhatók és a házi kezelés költségeit azután a betegápolási alap megtéríti. Ez a megtérítés azonban egy feltételhez van kötve, nevezetesen, a házi kezelésnek hatósági megbízás alapján kell történnie. Latinovits Pál: A trachomásoknál semmit sem ér! Hegedüs Kálmán; A generális megbízatást az országos pénztár igazgatásága évekkel ezelőtt kérte, az illetékes hatóság azonban mind e mai napig ezt az általános meghatalmazást részére meg nem adta. Az országos pénztár hiába várta, kérte, sürgette azóta a megbízást, — a kórházak, hely hiányában elutasították a hozzájuk beutalt betegeket — a minek az lett a következménye, hogy a betegeknek ezrei nemcsak hogy tovább szenvedtek, de ezáltal egész vidékek lakosságát megfertőztették. Ennek a bizalmatlanságnak véget kell vetni, t. képviselőház, valamint véget kell vetni a nyomában fakadó sok nyomornak és szenvedésnek. Eel kellene ezt az intézményt arra a piedesztálra emelni, a melyet igazán megérdemel, a melyre igazán méltó. És mintha a társadalomban erre nézve kedvező előjeleket látnék, mintha a szocziálpolitika ma egyre jobban terjedne. Egyesületek alakulnak a munkásvédelemnek, a munkásbiztositásnak, a munkanélküliség elleni küzdelemnek a ezéljaira. A szocziálpolitika egyre nagyobb hódítást tesz hazánkban és azt hiszem, hogy egy uj korszak fog kezdődni, a mely korszak hatalmas lendületet fog adni a törvényhozásnak is. És ez a törvényhozás nem fog elzárkózni a munkásbiztosítási törvény revíziója előtt. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Igaz örömmel és megnyugvással látom azt, hogy a kereskedelemügyi ministerium élén olyan férfiú áll, (Éljenzés a jobboldalon.) a kinek szocziális érzéke kellő garanczia arra, hogy a szocziálpolitikai törekvéseknek igazán tettekben nagy és erőskezű vezetője lesz. (Éljenzés és helyeslés a jobboldalon.) A munkásosztály szeretete, az elnyomott osztályok sorsa, nyomorúsága iránt érzett részvét a nemesen érző sziv : már félig szocziálpolitika. Hogy az igen t. kereskedelemügyi minister urnak nemes intenoziója sikerekben gazdag szocziálpolitika vá egészüljön ki, ehhez szüksége van e háznak bizalomteljes támogatására. A költségvetést ezért fogadom el. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Szónokot többen üdvözlik. Zaj. Elnök csenget.) Hammersberg László jegyző: gróf Batthyány Tivadar! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! .Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Vétenék a parlamenti illem ellen, hogyha nem foglalkoznám, bár egész röviden, előttem szólott t. képviselőtársamnak a felszólalásával. (Zaj jobbfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Én, t. képviselőház, készséggel elismerem, hogy ma háládatosabb témát annál, mint a munkásbiztositó kérdésének a taglalását, nem ismerek. Nem ismerek a ház egyik oldaláról sem, de különösen a t. többség részéről, minthogy ez az előző kormányzat alkotása és így a t. többség itt az ellenzék szerepét tölti be, vagyis