Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

oO 305. országos ülésÍ9iÍ jaira felvett 50.000 korona többlet igen sokféle czél közt oszlik meg. E czélok a következők: Tüdővész, alkoholizmus, alkati vérbaj ellen folytatott küzdelem, szocziálpolitikai és munkásjóléti intézmények és egyesületek támogatása, szocziálpolitikai tanulmányutak. Azt hiszem, annak tudása után, hogy ily sokféle czél közt oszlik meg az 50.000 K többlet, a mely czélok egytized részének kielégítésére sem elég az 50.000 K, a költségvetés indokolásának ez a része nem hogy nem kivan kommentárt, de nem is birja azt meg. Erős a hitem, hogy a jövő költségvetés bőségesen fogja pótolni mindazt a mulasztást, a mely most e téren történt. Sajnálattal konstatálom továbbá, hogy ugy a munkásügyi bizottságban/ mint a ház plénuma előtt nagyon sokszor hangoztatott kívánságunk nem nyert kielégitést a . melylyel az iparfelügyelői állások szaporítását az iparfelügyelők létszámának emelését sürgettük. A munkásbiztositásról a költségvetés indokolása a következő igen figyelemreméltó sorban emlékezik meg: TJj áuásokat a hivatalnál az 1907: XÍX. t.-cz. tervbe vett revíziójára való tekintettel fel nem vettem. T. ház ! A munkásbiztositásról szóló törvényt a koalicziós törvényhozás becsületes jóakarattal alkotta meg, de alig hiszem, hogy van a magyar törvényhozásnak még egy oly alkotása, a mely annyi vádnak, annyi szemrehányásnak és annyi kritikának tárgya lett volna. (Ugy van I a jobboldalon.) Mikor a törvényt megalkották, széltébenhosszában a szeretet törvényének keresztelték el és a szeretet törvénye a törvény gyűlöletére tanította meg mindazokat, a kiket rendelkezései csak a legtávolabbról is érintettek. (Ugy van 1 a jobboldalon.) Hiszen ma már nincs oly társadalmi rend az országban, a mely ne nyilvánította volna legnagyobb elégedetlenségét a törvény gépezetének működésével szemben. Elégedetlen a munkásosztály, (Ugy van!) a mely örökös bizonytalanságban él az ő keservesen megfizetett járulékaival szemben, érezve azt az anyagi züllést, mely a kerületi pénztárak egy részénél tapasztalható, sőt szemmel látható . .. Egry Béla : Rossz a vezetőség ! Hegedüs Kálmán : .... és látva a törvénynek silány végrehajtását, látva azt, hogy egyes szervek hatásköri tultengésben szenvedtek, viszont a törvényben megállapított más szervek pedig tehetetlenek és elnyomottságban szenvednek. Hiszen a munkásosztály ma már gondolkozik, eszmél, foglalkozik a jelen és jövő nagy problémáival, vizsgálata körébe vonja különösen azokat az intézményeket, melyek az ő sorsának és jövőjének, valamint családja- sorsának és jövőjének biztosítására épültek fel. Ha ezt az . intézményt vizsgálja a munkásosztály, nem kell egyéb hozzá, mint azoknak a diszkreditáló híreknek a hallása, melyek léptennyomon felhangzanak az intézmény ellen, hogy kétségbe essék saját sorsa felett, és hogy meggyülölje azt az intézményt, melyet annak idején a törvény hozás az ő biztosítására alkotott meg. deczember k-én, hétfőn. . De elégedetlenek a munkaadók is, (Igaz! ' Ugy van !) a minek legnagyobb jelét abban látom, hogy olyan arányban maradnak hátralékban a járulékok megfizetésével, mely egyetlenegy nyugateurópai országban sem tapasztalható. Méltóztassanak meggondolni, hogy a müncheni, munkásbiztosító pénztárnál a járulékoknak fél százaléka csak a hátralék, míg nálunk országos átlagban 30%, sőt vannak helyek, hol 60%-ra is felemelkedik a járulékhátralékok összege. A budapesti kerületi nmnkásbiztositó jiénztárnál a hátralékok összege, két millió korona, az egész országban körülbelül hat millió, és ezeknek a hátralékoknak egyrésze dubiózus követelés, már pedig nagyon jól ismerjük a dubiózus követeléseknek azt az mhaerens tulajdonságát, hogy egyre behajihatatlanabbakká válnak. Erre nézve példa ugyancsak a budapesti kerületi munkásbiztositó pénztárnál az a tény, hogv az utolsó négy esztendő alatt kénytelen volt 330X)00 koronát leírni. Itt ki kell emelnem különösen a kisiparosokat. A kisiparosokat a törvényhozás kiváló kedvezményben és különös elbánásban részesítette, mikor csak 2% fizetésére kötelezte őket. Ez a kedvezmény a törvény működésének első öt esztendejére szói. A kisiparosok a legelégedetlenebbek ezzel az intézménynyel, tehát a legnagyobb, mértékben varrnak hátralékban. 50%-ot tartoznának a maguk részéről fizetni, azonban 55%-kal vannak hátralékban, a mi azu jelenj, hogy nemcsak a maguk 50%-á,< nem fizették be, hanem a munkásoktól beszedett 5%-kal is hátralékban vannak. (Igaz t Ugy van ! jóbbjelől.) LatinovitS Pál: Nem tudnak fizetni! Hegedüs Kálmán: T. ház! Nagy örömmel veszem tudomásul azt a mentséget, melyet Latinovits Pál t. képviselőtársam felhozott és sietek megjegyezni, hogy

r a világért sem akarom ezzel a kisiparosokat vádolni, sőt ha valaki előállna azzal, hogy? a kisiparosokat bántaná és szemrehányást tenne nekik azért, hogy nincs bennünk szocziálpolitikai morál, ugy én lennék az első, ki vedel-. műkre kelnék, (Helyeslés jóbbjelől.) és azt mondanám annak az urnak, ki a kisiparosokat vádolná, hogy nézzen körül ebben az országban és vizsgálja meg; van-e egyáltalán ebben az országban szocziálpolitikai morál 1 (Igaz ! Ugy van !) Hiszen tudok én a kisiparosoknál sokkal előkelőbb és sokkal jobbmódu munkaadót, a kiben fel kell tételeznünk mindenekelőtt a szocziálpolitikai morált, a kiben fel kell tételeznünk mindenféle morált, mert hiszen alapja az ő létezésének. És ez a munkaadó a magyar állam, a mely 1,600.000 K-val van hátralékban az intézménynyel szemben. (Ugy van !) Általános a panasz, hogy a munkaadók nem teljesitik bejelentési kötelességüket és valósággal virtusnak tekintik, hogy fizetési kötelezettségük alól kibújjanak. És ebben a szomorú törekvésükben nem gátolja őket a közigazgatási hatóságok egy része sem, mely valóságos ijesztő tudatlanságot árul el a törvények ismeretében. T. ház! A drezdai higiénikus kiállítás szédü-