Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-320

524 320. országos ülés 1911 deczember 22-én, pénteken. lési érdeket érint: ez az alsóbbfoku iskolák gyermekeinek az életbiztonsága. Mikor künnjártam Németországban, lát­tam, hogy ott minden iskolában évenkint leg­alább is három nap, u. n. tüznap, Feueralarm. A tanitó legalább évenkint háromszor köteles ezt rendezni a gyermekekkel, hogy veszedelem idejében az iskolából menekülhessenek. Nálunk annál szükségesebb ez, mivel némely iskolánk még ma is oly primitív állapotban van, hogy állandó fészke a tűzveszélynek, és Isten mentsen meg egy ilyen veszedelemtől, nehogy ott a gyermekek, a szülők örömei és remény­ségei, elpusztuljanak ilyen szerencsétlen halállal. Ez igazán nem jár semmiféle költséggel, csu­j)án intézkedést igényel a minister ur részéről, hogy kötelességévé tegye a tanfelügyelőnek, ha az iskolát látogatja, meggyőződni arról, vájjon gondoskodnak-e az iránt, hogy tűzveszély ide­jén a gyermekek fejüket ne veszítsék, hanem rendhez szoktatva vonuljanak ki az iskolából. Nagyon fontos kérdés ez, mely igazán nem kerül semmibe, és sok szülőt fog ezzel megnyug­tatni a minister ur és nagy lelkiismereti fele­lősséget is elhárít magáról. (TJgy van! balfelöl.) Én nem akarok már a t. ház türelmével hosszabban visszaélni, (Sálijuk! balfelöl.) csak annyit legyen szabad említenem, hogy ezek a ministeri ígéretek tulajdonképen váltók, a melye­ket lejáratkor bemutatnak; ha elfogadja a t. ház a prolongácziót, rendben van, ha pedig nem, azokat tulajdonképen ki kell fizetni. Én nem akarom azt, hogy a t. minister ur inzolvens legyen a pénzügy minister ur hibájából, és akkor, a mikor ezeket a váltókat leszámítolni kell, a pénz ügy minister ur reszortjára hivatkoz­zék. Ezért nagyon kérem a t. kormányt, hogy ne csupán a minister ur Ígérje meg, — nem a bizalmatlanság okából mondom — hanem kor­mányprogrammhoz kösse ezeknek az ígéreteknek a beváltását, mert hiszen a kormányok állandóan változnak. Én kívánom, hogy a minister ur sokáig maradjon meg ambiczióval betöltött helyén; (Él­jenzés a jobboldalon.) szivemből kívánom, hogy mindazt az erőt, a mi benne van, a magyar népnevelés ügyének javára értékesíthesse. De elvégre, senki sem ismeri a politikai jövendőt, és ha a minister ur jóakarattal kezdeményez, reformtervezetet dolgoz is ki, ha meg is igéri a népiskolai téren tapasztalható hiányok pótlását, jön egy uj ember, uj programmot hoz, a tanítók pedig kezdhetik elölről a kálváriajárást. (TJgy van! a bál- és a szélsöbálóldálon.) Nagyon kérem a t. minister urat, méltóz­tassék ezeket a ma már tarthatatlan állapoto­kat szanálni, és ha nem tudja rögtön, méltóz­tassék kormányprogrammhoz kötni legalább a szanálás igéretét. Tegnap a t. államtitkár ur volt szíves felemlíteni — és ebben teljesen egyetértek vele —, hogy addig a felsőbb rangfokozatú tisztviselők, az egyetemi tanárok fizetésének fel­emeléséről szó sem lehet, a mig az alsófoku népoktatás tanerőinek tisztességes megélhetését nem biztosítjuk. (Altalános helyeslés.) Ezt nagyon helyeslem, de ugy látom, hogy ez csak negatív programra, mert avval semmit sem kajDiiak a tanítók, ha az egyetemi tanárok sem kapnak semmit. Én jDozitiv irányban szeretném az ügyet dűlőre vinni és alkalmat nyújtani a t. kor­mánynak arra, hogy a tanítók státus- és fize­tésrendezését itt a ház előtt nyíltan megígérje, és ezért van szerencsém pártom nevében és megbízásából a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): » Határozza el a t. ház, hogy a t. kormány az ország összes tanítóinak státusrendezését leg­később hat hónapon belül egy megfelelő törvény­javaslatban a törvényhozás elé terjeszsze be. E javaslat előkészítése czcljából hívjon össze két hónapon belül országos tanítói értekezletet, az 1912. évben pedig adja meg a tanítóságnak azt a drágasági és családi pótlékot, a melyet a három legalsó fizetési osztályba sorozott állami tisztviselőknek megadott.« (Elénlc helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatom elfogadását, (Éljenzés a baloldalon.) Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház ! Egészen röviden kívánom csak a beadott határozati javaslatra észrevételeimet megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Én ismétlem azt, a mit már nem egyszer mondottam, hogy a tanítóság fizetésének rende­zésével most foglalkozunk, még pedig a leginten­zívebben. (Helyeslés jobbfelöl.) A tanítók fizetés­rendezésének megoldásában az az irányeszme vezetett, hogy egyrészt a tanítóság méltányos igényei az állam pénzügyi viszonyaihoz képest kielégíttessenek; másreszt, hogy a különböző iskolafentartók által nyújtott illetmények között a különbség lehetőleg kiegyenlittessék. 1912-ben már a javításnak egy módját meg akarom ke­resni és meg is fogom találni, véglegesen pedig törvényes intézkedéssel, lehetőleg gyorsan óhaj­tom rendezni a tanítók fizetését. (Altalános élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy ezt a kijelentése­met tudomásul venni méltóztassék, és ebből ki­folyólag, miután én igéretemet állom, Hock János t. képviselőtársam javaslatát mellőzni mél­tassák. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hock János: A zárszó jogán szólok. Én határozati javaslatomat fenntartom, mi­vel fix időt állapit meg, hogy hat hónapon belül méltóztassék ezt rendezni. Van egy másik pontja is határozati javaslatomnak, mely bizo­nyos családi pótlékra vonatkozik, melyet az al­sóbb fokú tisztviselők kapnak, és melyről a t. minister ur nem nyilatkozott. Ezért én szükséges­nek tartom, hogy határozati javaslatomat érdemé­ben bírálja el a t. ház. Az a nagyon lenézett Appo­nyi-óra nagyon sokat tett a tanítók érdekében, i 31 millió koronával emelte ennek a költség-

Next

/
Thumbnails
Contents