Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-320
516 320. országos ülés 1911 deczember 22-én, pénteken. bányának. Felvilágosítottuk, hogy ez ránk nézve sokkal hátrányosabb, mintha Budapestnek adta volna, mert ha ezt a gimnáziumot a belső kerületnek adták volna, akkor reményünk lehetne, hogy rövid idő múlva mi is kapunk, de ez a megközelíthetetlen, hozzáférhetetlen szomszédság nekünk igen hátrányos. Végre gróf Apponyi Albert minister urat sikerült meggyőznünk, hogy Kőbányának, a ezentrumnak, a központnak csakugyan szüksége van egy gimnáziumra, mert tudni kell, hogy 13 km.-nyi területen van szétszórva ez a városrész. Apponyi volt minister ur azonban akkor egyidejűleg be akarta szüntetni a tisztviselőtelepi gimnáziumot. Erre én azt mondottam neki, hogy egy kultuszminister nem szüntethet be egy virágzó iskolát csak azért, mivel egy hivatali elődje elhibázta a dolgot és más helyre építette a gimnáziumot. Egy kultuszministernek végre mégis csak specziális feladata a középiskolákat erősíteni, mert még ha a pénzügyminister mondaná, hogy beszüntetem, az érthető volna, de egy kultuszministernek kötelessége a meglévő iskolákat fentartani és esetleg ujabbakat létesíteni. így jutottunk azután, t. ház, ahhoz, hogy végre 1907-ben Kőbánya mégis megnyitotta a maga középiskoláját. T. ház ! A földművelésügyi minister ur a múltkor emiitette, hogy volt szives meglátogatni a Ménesi-utón lévő kertészeti tanfolyamot, hogy személyesen győződjék meg az ottlevő állapotról. Nagyon kérem a vallás- és közoktatásügyi minister urat, — az ő ügyszeretete garanczia nekem arra, s különben is egy fél órai automobil-kirándulásba kerül mindössze — méltóztassék megnézni, hogyan van elhelyezve az a kőbányai gimnázium ma, és tanügyi botránynak fogja minősiteni, mert ott az állapotok fenntarthatatlanok. Három házban van elhelyezve, a melyek egymástól távol esnek; az istállót most alakították rajzteremmé (Derültség.) a gimnáziumban, összes múzeumaink egy sarokba vannak bezsúfolva; nincs katalogizálva, nem tudják használni az egész anyagot. Ha például hittan-órája van az egyik vallásfelekezetnek, akkor a másik felekezetnek ki kell mennie a nyílt udvarra, a hol az időjárás minden esélyének ki van téve, mert nincs olyan hetyiség, a hol meghúzódhatnának. Ha a minister ur ezeket a dolgokat látja, meg fog botránkozni, hogy egy ilyen iskolát ennyi ideig üyen zilált helyzetben fenntartani lehetett. S ez fővárosi iskola. A főváros az elemi iskoláknak palotákat épit, az állami iskola pedig még kunyhóban sem tud meghúzódni. Mi azután kértünk már évekkel ezelőtt egy alkalmas telket az építkezésre. Magam jártam közbe és felszólalván a közgyűlésen, a közgyűlés belátta, hogy méltányos ez a kérés s adott egy gyönyörű telket az államnak, 3200 négyszögöl területet, a mely teljesen alkalmas még iskolai játszóhelyiségnek felállítására is. Ez három év óta üresen áll, nem építenek. S bocsánat, engem igazán nem vezet felekezeti érzékenység, mert mint emiitettem : barátja vagyok minden iskolának, a hol jól nevelnek, legyen az világi vagy szerzetes, a ki nevel; de az állam ministerének nem szabad megtennie azt, hogy három éven keresztül egy állami iskola Mába kérjen tőle építési összeget s a múlt évben pl. a budai érseki gimnáziumnak 300.000 koronát tetszett ugyanerre a czélra kiutalványozni. Én nem irigylem tőlük, megérdemlik, de miért nem tetszett ezt két részre felosztani, — nem a minister urat hibáztatom —• ugy hogy 150.000 koronás alapot tetszett volna a budainak és 150.000 koronás alapot az állami iskolának adni s akkor megkezdte volna mindegyik az építést ebben az évben, jövőre pedig ugyancsak ezzel a 300.000 koronával kiegészítette volna mind a kettőnek épületét. De mikor az állami gimnázium nyomorog, nem tud elhelyezkedni, ugy hogy ez valóságos tanügyi botrány, akkor a felekezeti gimnázium háromévi sürgetés mellett előnyben részesül, s bár nincs is még ott iskola, egy év alatt megszavaznak neki 300.000 koronát! Ez nem osztó igazság, ez nem helyes. (Ugy van! baljelől.) Azért nagyon kérem a t. minister urat, kegyeskedjék személyesen meggyőződni arról, hogy milyen tarthatatlanok ott az állapotok, mert a középiskolák intézményének mégis egyik fontos alkotórésze ez a fővárosi kőbányai középiskola is, s annak emelésével egyúttal középoktatásunk szinvonalat is emeljük. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A minister ur kivan szólni. Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy azokkal a nagyszabású kérdésekkel, a melyeket itt t. képviselőtársam felvetett, részletesen foglalkozhassak. Én már a múlt költségvetési vita alkalmával bőven kiterjeszkedtem e kérdésekre, különösen a mi a középiskolai reform kérdését illeti. Most azonban csak némely, a t. képviselőtársam által felvetett gyakorlati kérdésre óhajtanék röviden válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam arra kért, illetőleg arra figyelmeztetett, hogy a középiskolákat lehetőleg ne szaporítsam. Ezt a tételt igy általánosságban el nem fogadhatom, mert hiszen a középiskolák szaporítása a mai viszonyok között még szükséges, csak annyiban fogadhatom el, hogy a gimnáziumok szaporítása . . . Hock János: Ugy értettem! Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: ... a mennyire lehetséges, lassúbb tempóban történjék. Mert természetesen ott sem akarom azt az elvet abszolúte felállitani, hogy azok tovább egyátalán ne szaporittassanak (Felkiáltások baljelől: Nem is lehet!), hanem csak lassú tempóban, csekélyebb számmal. (Helyeslés.) A mi a csonka gimnáziumok kérdését illeti, én is azt a felfogást vallom, hogy lehetőleg az összes csonka gimnáziumokat ki kell egészíteni. Azért állitottam be már az idei költségvetésbe is nagyobb összeget, mert ezt a munkát mái ebben a
