Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-320

320. országos ülés 1911 deczember 22-én, pénteken. 513 bevitt dolgok, A mozik pedig versenyeznek egy­mással az idegek felizgatásában, a botrányok kiélesitésében és mindegyik idegizgatót és valami rendkívülit akar nyújtani annak a közönségnek. Nem nézi azt, hogy neki nemcsak felnőtt közönsége van, a melyik tud kritizálni, a melyik megérett, megedzett, bogy kisértéseivel, veszedel­meivel szemben sikeresen ellenállhasson, hanem vannak ott fejletlen gyermekek is. Es a következ­mény az, hogy egyrészt ezen idegizgató dolgokkal a gyermeket fejlődésében bénítják, másrészt tele­tömik agyát olyan dolgokkal, a melyek, mint pl. a Nick Carter-féle regények, a ponyvairoda­lom, határozottan károsak és veszélyesek lelké­nek fejlődésére. Hajdan csak a ponyvairodalom ellen kellett harczolni, ma a rémes látványossá­gok ellen kell harczolni, (Igaz ! ügy van ! a szélső­baloldalon.) mert azok a modern életnek egy fon­tos nevelő eszköze. (Igaz! JJgy van! a szélső ­baloldalon.) En nem kifogásolom, sőt helyesnek, követendő dolognak tartom, hogy a középiskolá­kat, a hol lehet, ilyen bioszkopokkal lássák el. Ennek végtelen nevelő hatása van. Sokkal több az, a mit mi látunk, mint a mennyit elméletileg tanulunk. Magunk tudjuk, hogy ha az életben valamit a szemünk világával felfogtunk, —.mert az egy külön világ, az az empirizmus világa —• mondom, a mit a szemünk világával felfogtunk és ismeretünk kö­rébe beleillesztettünk, az onnan sohasem törlődik ki; a mit szemünk nélkül, közvetett utón fogtunk fel, azt elfelejtjük, az memória dolga és épen ezért az iskolában a bioszkopokkal hasznosan lehet mű­ködni. Például természettudományi dolgokban, földrajzban, történelemben ez egy nagy, hatásos se­gítő, nevelő eszköze lehet az ifjúságnak. De meg kell tisztítani a kinövésektől, mert hisz minden in­tézménynek van színe és visszája, van haszna és van kára, a hasznosat értékesítsük a nevelésben, a károsat pedig küszöböljük onnan ki. Ne méltóz­tassék tehát megengedni, hogy iskolák közelében ilyen helyeket nyithassanak és méltóztassék a rend­őrség figyelmét felhívni, hogy ott két czélt szem elől ne téveszszenek. Az egyik az legyen, hogy erkölcsös, tisztességes dolgokat adjanak elő, leg­alább is olyant, a mit a gyermek lelki világa felfog. Ha pedig a minister ur nem akar belemenni az erkölcsrendőri dolgokban ilyen részletekbe, tiltsa meg, hogy oda gyermekeket beereszszenek, ha olyan előadásokat tartanak, a melyek a gyerme­kekre T nézve f kártékonyak. (Általános helyeslés.) Végül hangsúlyozom még, hogy az erkölcsi képzés egyik fontos és lényeges dolga legyen a középiskolai nevelésnek. Csak egyet említek fel példaképen. Méltóztassék meghirmi, hogy igazság nélkül nincsen tartós szabadság, nincsen igazi hala­dás. Az igazság tehát az egyéni szabadságnak és a közszabadságnak alapköve. Erre épithetjük fel mindegyik szabadságot. Minden iskolában tehát ragyogó betűkkel kellene vezérelv gyanánt felírni vagy proklamálni az igazság kultuszát. Minden iskola falára fel kellene írni: Hazudni aljasság ! KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. xm. KÖTET. Azért említem ezt, mert nálunk nem így volt. Megbámultuk a mi tanulótársainkat, —. a saját gyakorlatom köréből idézek —• ha valaki ügyes füllentessél vagy hazugsággal a tanár előtt kivág­hatta magát és valahogy az ő kötelességmulasztását ezáltal a tanár előtt elfogadhatóvá tette. Nem így van ez az angol iskolában. Az angol iskolában a legnagyobb sértés, ha valakinek azt mondják : You are a kar, ön egy hazug. Ez ellen fellázad az a gyermek már kiskorában, nemcsak a febiőtt férfi, a kiben a jellem megérett, hanem az a gyermek is, mert azt jellemtelenségnek, aljas­ságnak tartja, hogy ő az igazsággal szemben nyilat­kozzék. Nálunk az iskolában ki tanítja rendszere­sen a gyermeket az igazság szeretetére, az igazság kultuszára ? Nyolcz éven keresztül csak egy-két szót tanultunk erről. Emlékszem, mikor Aristides a történelemben szóba jött, akkor a tanár említette, hogy micsoda nagy jellem volt, mindig igazat mondott, és mi nem tudtuk elképzelni, hogy egy ember mindig igazat tudjon mondani az életben. Ezt az igazságot nem elméleti oktatás alapján kell a gyermekkel megkedveltetni. A gyakorlati életben kell a gyermeket az igazság szeretetére oktatni, hogy bevigye a gyakorlati életbe, mert mikor abból a kicsinyből nagy lesz, a fejlődés törvényénél fogva azt, a mit zsenge korában meg­tanult, az igazság kultuszát és szeretetét, alkal­mazni fogja az életben, a társadalmi életben, családi és magánéletében, és az az igazság, a melyet ki-ki ápolni fog, megváltoztatja úgyszólván a köz­morált. Mert tessék elhinni, t. képviselőház, hogy egy nemzet is csak akkor szenved, a mikor hazug­ságokkal vezetik félre és a politikai életnek a legnagyobb bűne az, a mikor igazság helyett a hazugságok látszatával kell megküzdenie (Általános helyeslés. Felkiáltások jobb/elől: ügy van! Ügy van!). Ugy kell tehát a gyermeket nevelni igazságra, mint higiénéra, mint élni tudásra, és ez a hármas egység az, a mely nincsen nálunk kötelező tár­gyul felvéve. Pedig csak az a nemzet lehet igazán nagygyá, a mely észszerűen, hasznosan és méltóságo­san tudja magát kormányozni és a melynek nem­csak a teste, hanem a lelke is tiszta. A higiéné mel­lett tehát a testi tisztaságra kell súlyt fektetni, és épen azért kell megóvni a gyermeket a lelki szennytől is, mert méltóztassék meghinni, hogy minden bűnnek az alapja a hazugság. Ezen alap­szik minden bűn, a mely ha a gyermekben megerő­södik, következik a bűnök egész sorozata. Ha nincsen hazugság, nincsen bűn sem, épen azért nem a bűnt kell kiirtani, hanem a hazugságot, mert a bűn csak következménye annak a hazugság­nak, a mely a gyermek lelkében él és őt vezeti. Ezt a morális revolucziót készítse elő a mi­nister ur a középoktatás rendszerében ; ez az a piimordiális alap, a melyet minden iskolában kö­telező irányzatnak kell megjelölni és azok a taná­rok abban versenyezzenek egymással, hogy irt­sák ki korán minden eszközzel abból az ifjú lélek­ből a hazugságot. (Helyeslés.) 65

Next

/
Thumbnails
Contents