Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-304
J04. országos ülés 1911 di Lesz szerencsém egy esetre hivatkozni. Május havában, akkor, a mikor Budapesten a forgalom különösen a mulatnivágyó. közönség tekintetében igen nagy, hiszen akkor vannak a futtatások és az Oj>era úgyszólván a főszezonban van, az Operának egy kiváló tagját, Székelyhidy Ferenczet (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) egy hónapra szabadságolták, tisztán azért, hogy a bayreuthi Yv r agner-cziklus próbáira elmehessen. (Helyeslés.) Es mi történt ? Székelyhidy Ferencz egy hónapi távolléte folytán két oly darabot, a melyre készültek, és a melyeket elő akartak adni, épen az ő nélkülözhetetlen volta folytán, — itt igazán nélkülözhetetlen volt, — nem tudtak előadni. Hát Székelyhidy Ferencz nélkülözhetetlen volt és miatta darabokat kellett elhalasztani, mégis elengedték, és ezt a két művésznőt öt-öt napra nem engedhette el az igazgatóság ? Legyen szabad még rámutatnom arra, hogy nemcsak magyar művészek és művésznők szerepelnek az Operaházban, de, fájdalom, szerepelnek idegenek is. Akkor, a mikor nemzeti szemjjontból ily nagy dologról van szó, mint egy ilyen nemzetközi hangverseny, akkor egy pár napra nem. lehet pótolni ezeket a művészeket idegen erőkkel ? Eltekintve attól, hogy amúgy is túlnagy a személyzet és lehetett volna pótolni mindenképen a művésznőket. Már most legyen szabad rátérnem arra, hogy mi a jelentősége a művésznők olaszországi szereplésének. Ezek a művésznők egész ambiczióval, magyar lelkesedéssel felkészültek a magyar dalra, és ennek olaszországi diadalára. Mit énekelt volna Sándor Erzsi ? Tudomásom szerint programmjába fel volt véve Erkelnek, a nagy magyar szerzőnek Bánk bánja, a tiszaparti jelenet. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mit énekelt volna Medek Anna ? Goldmarcknak, a magyar szerzőnek Sába királynője czimű operájának nagy áriáját, továbbá a Hunyadi Lászlóból énekelte volna a hires La Grange-áriát, a melylyel anno dazumal Hollósy Kornélia oly nagy hírnevet és dicsőséget aratott, és énekelte volna Medek Anna Mihalovich Toldijából az Imát, és ugy tervezte, hogy esetleg magyar népdalokat is ad elő ráadásul. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni és talán a t. képviselőház is meg van róla győződve, hogy mily jelentősége van annak, hogy a magyart külföldön a publikum ne csak a gulyásról, csikósról, és lobogó ruhaneműekről ismerje. (Derültség.) Ennek nemcsak óriási kulturális, de óriási politikai jelentősége is van. És méltóztassék megengedni, hogyha nem egészen alaposan, de az a gyanú is felmerült a laikus emberek előtt, hogy talán politikai szempontból történt a művészek eltiltása, bár őszintén megvallom, hogy ezt a t. kultuszminister úrról legkevésbbé tételezem föl, mert ellenkezőleg, meg vagyok róla győződve, hogy az ő legelső intézkedése más volt, hiszen ő a legnagyobb súlyt fekteti a magyar dalnak sikerére, a magyar erkölcsi sikerekre, diadalokra. Itt van kezemben egy hires zenelap, a Musical Oourier czimű. Newyorkban megjelenő lap. czehiher 2-án, jzombaton. 45 Több mint 60.000- példányban jelenik még és egyike azon szaklapoknak, melyek nagyon ^rokonszenvesen foglalkoznak a magyar színpadi és kulturális élettel. Itt van az a szám, a mely a Liszt Ferencz-ünnepélyekről szól. Ebben a közleményben több külföldi, igy a weimari - Liszt-ünnepély, azután meg egy másik külföldi zeneünnepély alig jelentéktelen mértékben van méltatva, inig a magyar Liszt Ferencz-ünnepet hasábokon keresztül méltatja a lap, mely, mondom, azon kivételes lapok közé tartozik, melyek a magyar kormánynak úgyszólván rendkivüli számba menő reklámjai, s egy krajczárjába sem kerülnek. Ha mi most kiengedjük a mi művésznőinket Sándor. Erzsit és Medek Annát Olaszországba, azok közé az emberek közé, kiket a dal hatalma annyira fogva tarfc, és kiengedjük oda, hol franczia, orosz és más énekesek és művészek szerepelnek, kiengedjük a magyar sikerek gyarapítására, akkor ez a lap és esetleg még más lap is, melynek zenei és kulturális téren nagy jelentősége van, a legnagyobb valószínűség szerint, szintén ilyen szim-' patikus hangon foglalkozott volna szereplésükkel. Nem szükséges hangsúlyoznom, mert rámutattam, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy mikor Magyarország közgazdasági és politikai téren bizonyos körülmények folytán a külföldön nem tud érvényesülni, akkor legalább egyetlen egy terrénumot hagytak volna meg neki, a kulturális terrénumot, melyet az Úristen ihlettségével megszentelt és a magj^ar lelkébe beleoltott, és legalább ezen a téren tudott volna a magyar diadalokat elérni. Ha ilyen lap foglalkozik a római hangversenynyel és palám et publice közli a magyar diadalokat, akkor több hasznunk van ebből, mint a külföldi sajtónak megfizetett özönéből. (Zaj.) Sümegi Vilmos: A magyart szeretik, csak az osztrákot gyűlölik Olaszországban. Ábrahám Dezső : Hogy csak néhány részletkérdéssel foglalkozzam ebből kifolyólag az Opera köréből, tudomásom szerint az Operát a kultuszminiszteri budget mintegy 2 millió koronával szubvenczionálja, tehát ezen intézetnek magas erkölcsi és nemzeti szempontjai is vannak. Kicsinyes érdekekből tehát — mert hiszen igazán mondhatom, csakis kicsinyesnek tekinthetem azon szempontokat, a melyek miatt a művésznők olaszországi szereplését letiltották — ilyeneknek megtörténnie nem szabad. Mészáros igazgatónak az a panasza, hogy az Operát kivülről nem lehet igazgatni, ha jól tudom, talán nem is egészen indokolt, mert hiszen, a közelmúltban egy tiszteletreméltó fővárosi bizottsági tag, ki, ha jól tudom vászonkereskedéssel foglalkozott, az Operának bizonyos mérvű irányításánál igen tevékeny befolyást gyakorolt és az ő befolyása csak a legutóbbi időben Balling karnagy ur fellépésével szűnt meg. T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy még foglalkozzam az Operában előadott darabokkal. (Zaj.) Itt van pl. két darab : a Tess és a Carmela. Ezt a két darabot, ha jól tudom —
