Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

500 31J. országos ülés 1911 deczember 21-én, csütörtökön. már ahhoz, hogy mindeme szomorú tények koronájaként üzemünket teljesen beszüntessük és százakra menő munkásainkat most — télviz idején — elbocsássuk. És mindezek a bajok főleg nem a vagonhiánynak, hanem annak az igazságtalanságnak tudhatók be, a mely Erdély területére és ezzel különösen a maroshévizi állomás részére nem bocsát olyan kocsiparkot rendelkezésre, mint azt a fellendült ipar megkívánná. Fordultak a kolozsvári üzletvezetoséghez, de a kolozsvári üzletvezetőség az felelte, hogy neki magának sincs elegendő vagonja. Hozzájárul ehhez, hogy az egész vonalon vagonhiány van, mert ha elindittatnak is kiosztás végett megfelelő számban a vagonok, akkor, mint az indiai őserdőben, az egyes állomásokon megrohanják a vagonokat, azokat lekapcsolják, ugy hogy a papíron megcsinált elosztásból semmi sem lesz és Maroshéviz részére már vagy egyáltalán nem, vagy alig marad vagon. Tetézi a bajt, hogy a maroshévizi állomás igen szerencsétlenül van felépitve. Még az állomás megépítése előtt felhozták azokat a körülményeket^ a melyek indokolttá tették volna, hogy az az állomás a fejlődő iparnak megfelelőleg nagyobbra ós tágabbra építtessék. Ma ugy áll a helyzet, hogy még csak raktárak sincsenek. A völgyekből és a hegyekből szállítják nagy mennyiségben a fát, a kocsik azonban megrakodva állni kénytelenek, mert nincsen hely, a hova lerakodjanak. Az lenne kérésem a minister úrhoz: a legsürgősebb bajok enyhítése czéljából méltóztatnék zárt vonatokat útnak indíttatni Maroshéviz állomásra, a mely úgyszólván gyülhelye az erdélyi fatermelő közönségnek. Ugy látszik, lehet is ezen a bajon segíteni, mert a mint értesülök, — az idő rövidségére való tekintettel nem volt módomban megbírálni, tehát nem tudom, mennyiben felel meg a valóságnak — a bruck-marcheggi vonalon a szükségletnél jóval több kocsit állítanak ki, Boszniában Bród átrakodó állomáson annyi kocsi van rendelkezésre, a mennyi csak kell; a Pester Lloyd szerint a székesfőváros terménynyel el van árasztva és hosszú időre elvan látva. Czukor annyi szállíttatott Fiúméba, hogy a hajók a szállított mennyiséget mind fel sem vehették, a fürésztelepek Grömör megyében már huzamosabb idő óta teljes kocsiszükségletüket megkapják, ellenben Erdély, a mely mindig mostoha gyermeke volt az országnak, megint kétszeresen van sújtva. A magam részéről, mikor ezen indokolással interpellácziómat előterjesztem, kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy igéretét lehető rövid idő alatt tett is kövesse. Interpelláczióm szövege a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnak a székely körvasutou hónapok óta tartó úgyszólván teljes vagonhiányról, a mely már annyira jutott, hogy az erdélyi faüzemek kénytelenek üzemeiket beszüntetni, munkásaikat elbocsátani, ezzel irtózatos károkat okozva ?« »Ha igen, hajlandó-e minden rendelkezésére álló eszközzel azonnal orvosolni a hiányokat ?« Azért különös az aggodalom, mert most a répatermésnek czimével vonják el tőlünk a vagonokat, az enyhe tél következtében pedig valószínűleg az fog bekövetkezni, hogy Erdélynek kell szállítani a jeget, ugy hogy a sürgős jégszállítás fogja elvonni a faszállitástól a vagonokat. Kérek tehát sürgős intézkedést. (Helyeslés a ssélsobaloläálon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi minister urnak. Beöthy László kereskedelemügyi minister: T. képviselőház! Miután csak ma értesültem arról, hogy Ráth Endre t. képviselő ur ebben az irányban interpellácziót fog hozzám intézni, természetesen nem vagyok abban a helyzetben, hogy a szükséges adatokat már ma a t. ház elé terjeszthessem. Megkíséreltem az adatokat beszerezni, de miután a közlekedési nehézségek Erdélyben a kolozsvári üzletvezetőség hatáskörébe tartoznak, az adatok onnan még nem voltak beszerezhetők. Annyit mégis sikerült megtudnom, hogy ennek a dolognak, a mint Ráth Endre t. képviselő ur is jelezte, a répaszállitás tekintetében felmerült igen nagy szükséglet az okozója. Az államvasutaknak e tekintetben igen nagy tevékenységet kell kifejteni. A mint ugyanis méltóztatnak tudni, a répaszállitás egyáltalában megkésett. Igen sok helyen beszedték a répát és a mint a jelentés mondja: 50.000 kocsirakomány még nincs elszállítva. Ez az egyik indok. A másik indok az, hogy épen a faszállitás körül nagyon nagy forgalom fejlődött ki, ugy hogy a rendelkezésre álló adatok alapján mondhatom, hogy november hóban 69.474 kocsirakománynyal több fa lett elszállítva, mint a múlt év ugyanezen idejében. Ezek a körülmények magyarázzák, a mire különben a múlt alkalommal is egész nyíltan rámutattam, hogy bár vagonok hiánya szempontjából igen kedvezőtlen helyzetben vagyunk, ezen a bajon rövidesen segíteni nem lehet; hiszem azonban, hogy a mint a répaszállitás és az ünnepi forgalom lebonyolódik, a legkirívóbb nehézségeken alkalmunk lesz segíteni. E tekintetben tehát megnyugtathatom a t. képviselő urat és a t. házat. Én már, mihelyt az interpelláczióról tudomást vettem, felhívtam az államvasutak igazgatóságát — hasonlóképen cselekedett az államtitkár ur is, a ki az érdekeltektől szintén kapott távirati megkereséseket és aki a ministerium vasúti ügyosztályát hívta fel — a legsürgősebb intézkedések megtételére. Ismételhetem tehát, hogy mihelyt a répaszállitás megszűnik, lehetőleg az ünnepek után, meg fogjuk'találni a módot arra, hogy ez a tényleg