Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-319
498 219. országos ülés 1911 deczember 2í-én } csütörtökön. lani, mert ez nemcsak a tisztviselők érdekében van, de egyúttal nagyon érdekében van magának az egyetemi könyvtárnak is. Az egyetemi könyvtár állományának biztosítása ugyanis nem lehet pusztán csak a személyek megbízhatóságának feladata, a mely a mostani személyzetben kétségkívül megvan, de minden eshetőségre intézményileg kell a könyvtár drága, értékes állományának fentartását, megóvását biztosítani. Másrészt a hozzáférhetőséget kihasználás tekintetében könnyebbé kell tenni. Ennek szempontjából az egyetemi tanács már a múlt év folyamán elrendelte a könyvtár tekintetében egy általános leltár felvételét. Sajátszerű, hogy ennek a régi egyetemi könyvtárnak ma sincs általános leltára. Tisztán csak u. n. czédula-leltára van. Ha megtörténhetik, hogy e czédulákból egy csomó valamiképen eltűnik és az eltűnt czéduláknak megfelelő könyvek, drága okmányok, okiratok szintén kivétetnek, akkor nem is lehet konstatálni, hogy azok a könyvek az egyetemi könyvtáréi voltak, legfeljebb, ha az antikvárnál vagy másutt talált tárgyakon ott van a könyvtár pecsétje. De azt is le lehet szakítani és akkor nem lehet konstatálni, hogy volt-e az valaha az egyetem tulajdonában vagy sem. Minthogy tehát az általános leltár nincs meg, a drága könyvek és iratok elkallódásnak vannak kitéve. Ez ellen ma a könyvtári személyzet megbízhatósága ad bizonyos garancziát, de ez nem intézményes garanczia. Igaz, hogy ez a leltár valami kis költségbe fog kerülni, de e költségeket nem szabad kímélni, mert afiikarkodás sokkal jobban megbosszulná magát, sokkal nagyobb értékek veszendőbe menetelét koczkázt áthatná, mint a mennyi az az egész kis költség volna. Különben is a költségszaporitás elől ugy sem lehet kitérni, azért sem, mert az ifjúság egy részében ma is van mozgalom, hogy a könyvtár jobban legyen kihasználható. Ez pedig személyzetszaporitást tételez fel, és kívánatos is, hogy a könyvtár csakugyan az ifjúságnak hozzáférhetőbb legyen, mint jelenleg. Egy másik, az egyetemi könyvtárral kapcsolatos kérdés a könyvtárépület kérdése. A könyvtár mai kiterjedésében annyira szűk, hogy egyáltalában képtelen azon feladatokat betölteni, melyekre hivatva van. Az is bizonyos, hogy a könyvtárt most már ott kibővíteni, a hol most van, lehetetlen, mert időközben a szomszéd ház eladatott, ott uj épület emelkedik rövid idő alatt, s igy, ha kisajátítható lenne is, oly óriási költséggel járna, hogy már e szempontból sem volna ott többé kibővithető a könyvtár, ezenfelül azért sem, mert az a terrénum nem elégséges egy megfelelő könyvtár részére. (Zaj. EaUjuh! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Sághy Gyula; Nem akarok most belebocsátkozni abba, hogy hol terveztetett az uj könyvtárépület, mert tán nem volna czélszerü ezt nyilvánosságra hozni, mert lehet, hogy a minister ur még nem ejtette el a tervet, jobb is volna, ha nem ejtette volna el, mert az nagyon alkalmas telek. De mindegy, akár ott, akár máshol, az egyetemtől nem túlmessze fekvő nagy terrénumot meg kell mielőbb szerezni, hogy az uj könyvtárépület czélszerü felépítése a kellő kiterjedéssel mielőbb megtörténhessék. E nélkül a magyar tudományegyetem nem lesz képes hivatását megfelelően betölteni. {Igás! Ugy van!) Még egy másik kérdésre leszek bátor az igen t. minister ur figyelmét felhívni, Xem tartom t. i. kielégítőnek az egyetem központi hivatalnoki személyzete tekintetében a jelen költségvetésben tervezett személyszaporitást, mert az még távolról sem elégíti ki azon kívánalmakat, melyeket e részben az egyetemi hatóságok a minister ur előtt feltártak ez irányban tett előterjesztésükben. Az 1912. évi költségvetésben tervbe vett személyszaporitással az egyetemi adminisztrácziónak gyorsasága iránti kívánalmak nem lesznek teljes mértékben kielégíthetők, sőt mivel egyúttal a státusrendezés sem eszközöltetett megfelelő módon, sőt e költségvetésben nincs is semmi státusrendezés, még a mostani hivatalnokoknak igazán buzgó, odaadó működése sem nyer hosszú időre kellő ösztönzést. Azon szempontból is, hogy az egyetemi adminisztráczióban a megfelelő szukreszczenczia magában az egyetemi hivatalok kebelében legyen biztositható a megfelelő előmenetel által, okvetlenül szükséges, hogy a státusrendezés haladék nélkül megtörténjék, és ennek kapcsán a különböző fizetési fokozatok közt bizonyos arányosítás történjék. így az egyetemi tanács már tavaly felterjesztést tett, hogy az egyetem központi adminisztrácziójának legmagasabb hivatalnoka, a mostani tanácsjegyző különösen, ki húsz éven keresztül működik már mint az adminisztrácziónak egyik főoszlopa, mint legmagasabb központi hivatalnoki állás a VI. fizetési osztályba soroztassék. Hogy vagyunk a többiekkel ? A VII., VIII., IX. fizetési osztályokba csak egy-egytisztviselő tartozik, ellenben a legalsó, X. és XI. fizetési osztályokban 11 tisztviselő van. Hát hogyan lehessen ezeknek reménye az előmenetelre, hogyan lehessen őket állandóan megtartani az egyetem szervezetében, ha nem biztosítjuk előmenetelüket? Hogy ezek az igények és elodázhatlan szükségletek kielégítést nyerjenek ugy, a mint a tanács annak idején javasolta, szükséges volna a tanácsjegyzői állásnak — mint mondám — a VI. fizetési osztályba való sorozása, ezenkívül négy fogalmazónak a X. fizetési osztályból a iX.-be való áthelyezése, a quaesturai ellenőrnek a IX.-ből a VIII. fizetési osztályba való áthelyezése, ezenkívül személyszaporitás, még pedig két X. fizetési osztályú segédfogalmazói állásnak egy X. fizetési osztályú anyakönyvi tisztviselőnek, egy X. fizetési osztályú irodatiszti állásnak I és egy XI. fizetési osztályú tollnoki és egy XI.
