Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

480 319. országos ülés 1911 deczember 21-én, csütörtökön. tanúsított eljárása tehát a törvényt sérti, a törvénybe is beleütközik. A helyes, a törvényszerű eljárás az lett volna, ha azt a püspök urat, a ki illetékes hátóságának, a közigazgatási bizottságnak kikerülésével, egyenesen a minister úrhoz fordult, utasította volna illetékes hatóságához azzal, hogy tessék ezzel az állítólagos sérelemmel szemben ott megtenni a kellő beadványt, majd az a hatóság tárgyalni fogja az ügyet, az tőle felkerül hozzám, s én akkor majd a törvény értelmében intézkedem. Vagy ha az igen t. minister ur különös előzékenységet óhajtott tanúsítani ezzel a püspök úrral szemben, éh azt sem diffikultáltam volna a legkevésbbé sem, mert mindig helyesnek tartottam a politikában és az adminisztráczió terén az előzékenységet, a mi kétségkívül megnyugtatólag hat. Vagyis, ha a minister ur átvette volna xnégis e beadványt, de azt azután a maga rendes útjára tereli és leküldi azon kötelező szóbeli és írásbeli nyilatkozatok kíséretében, a melyekre a minister ur hivatkozik, jelentéstétel és véleményadás végett a közigazgatási bizottsághoz, mint illetékes fórumhoz, akkor sem szóltam volna semmit. A minister ur azonban mindezt nem tette; és hogy nekem mennyire igazam van, azt misem igazolja jobban, mint az, hogy az aradmegyei közigazgatási bizottság a minister urnak ezt az intézkedését tudomásul sem akarta venni. Hogy ez nem történt meg, az csak a főispán, mint a kormány bizalmi közege közvetítő indítványának volt köszönhető, a mely közvetítő indítványban (Halljuk! Halljuk/) azonban maga a főispán, és ez dicséretére legyen mondva, azt mondja, hogy ez a közigazgatási bizottságnak törvényes hatáskörét sérti és elhatározza, hogy feliratot intéz az igen tisztelt minister úrhoz, a melyben figyelmezteti, hogy ebben az egyetlen esetben kivételesen hajlandó tudomásul venni intézkedését, de a jövőben óvakodjék ilyen sérelmektől, mert nem lesznek ismét abban a helyzetben, hogy hasonló intézkedést tudomásul vehessenek. Hát ha ez nem igazolja álláspontomat, akkor igazán nem tudom, mi igazolhatná ezt még eklatánsabban. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: A nélkül, hogy korlátozni akarnám a t. képviselő urat szólásjogában, bátorkodom mégis az eddig hallott nagy kitérésekkel szemben megjegyezni, hogy a házszabályok 213. §-ának, a mely a zárszó jogát biztosítja az indítvány beadójának, tisztán az a logikája, hogy a mennyiben a zárszó egy önálló — a tárgytól független határozati javaslat érdekében vétetik igénybe, ugy — e zárszó czéljának megfelelően kizárólag az önálló határozati javaslat érdekében vétessék igénybe, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsobahldalon.) és a házszabályok szelleme ujabb, beszéd tartását tulajdonképen nem engedi meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondások a bal- és a szélsobahldalon.) Ismétlem, hogy a képviselő ur személye iránti tisztelettel bátorkodom ezt megjegyezni és kérem, hogy méltóztassék határozati javaslatának megindokolására rátérni, a mely az autonómiára vonatkozott. Sághy Gyula: Az igen t. elnök ur figyelmeztetését köszönettel veszem és nem is bocsátkozom — a mint az nem is volna helyes, — egyszerű képviselő létemre az elnök úrral polémiába, csak äzt hozom fel annak indokolásául, miért voltam bátor a minister ur nyilatkozataival behatóbban foglalkozni, hogy eljárásom az eddigi gyakorlatnak és szokásnak felelt meg., (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobahldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Nem épen a t. képviselő ur mostani beszédére vonatkozólag, de általánosságban fejeztem ki azt a meggyőződésemet, hogy ez nem házszabályszerű dolog. Miért van megadva a másodszori felszólalás lehetősége ily esetben ? Azért, hogy a határozati javaslat beadója azt bővebben megindokolhassa. (Élénk . helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj.) Csendet kérek! Nem akarok házszabályvitát provokálni . . . Bikádi Antal: Ez türelmetlenség! (Ugy van! Ugy van! a ssélsöbaloldalon. Ellenmondások jobb felöl.) Elnök: Itt nem lehet szó türelmetlenségről. Én a házszabályok alapján tettem meg a megjegyzésemet. A képviselő ur épen 30 perez óta beszél és még ,egy szót sem szólt a határozati javaslatáról. Én türelmes vagyok és kérem a képviselő urakat is türelemre. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Sághy Gyula: Úgyis vége felé vagyok már a beszédemnek, mert hiszen ezzel a témával végeztem és ha másként nem folytathatnám eszmemenetemet, akkor a t. háztól kell engedelmet kérnem arra, hogy a tárgytól némileg eltérhessek, (Félkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg! Elénk felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Megadjuk!) mert ellenkező esetben kénytelen volnék öt-hat helyen ismét felszólalni. Elnök: Épen félreértések elkerülése czéljából kívántam álláspontomat házszabályszerűleg jelezni és a magam részéről nem teszek az ellen kifogást, hogy a t. képviselő ur a ház engedélye esetén a tárgytól eltérhessen, mert szólásjoga tekintetében csak a házszabályok korlátozhatják a képviselő urat. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e az engedélyt megadni ? (Felkiáltások: Megadjuk! Mozgás balfelöl.) Barabás Béla: Semmi sem korlátozhatja! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet korlátozni !) Ez csak olyan próbakifogás! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Bendre!) Kubinyi Géza: Hát a talpfával mi lesz? (Nagy zaj a bal- és a szélsobahldalon.) Elnök : Csendet kérek! (Félkiáltások jobbfelöl: Rendre! Tessék rendreutasítani!)