Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

AÍ8 .319. országos ülés 1911 deczember 21-én, csütörtökön. pesten is,, a mi könnyen ki lett volna eszközölhető. És hogyha olyan gyors egymásutánban ment az első, legfelsőbb elhatározásnak a megváltoztatása, akkor egy uj közigazgatási jogi tanszéknek a szervezését is ki lehetett volna eszközölni, s akkor felszólithatta volna a t. minister ur a jogi kart, hogy tegyen javaslatot arra nézve, hogy az a tanszék iniképen töltessék be, rendes tanár által-e, vagy rendkivüli tanár által, pályázat utján-e vagy meghivás utján. A jogi kar bizonyára készséggel megfelelt volna a minister ur felhívásának, mert hiszen a közigazgatási tanszék ma már csakugyan nagyfontosságú. De ugyanez a nizus nyilatkozik meg a kir. jogakadémiákon is, a hol a közigazgatási jogi tanszék és a közjogi tanszék sehol sincsen összekapcsolva. Mert hiszen a közjogi tanszék össze van kaj)csolva némely helyen, pl. a jiolitikával, a közigazgatási viszont a statisztikával vagy pénzügyi joggal, vagy esetleg mindkettővel. A Lechner tanárra való hivatkozás sem áll meg. Nem pedig azért, mert a mikor Lechner a budapesti egyetemre került, az egyetemnek mindössze csak 6—7 rendes tanára volt. Később lett 8, majd 9 és utóbb, a mikor nekem volt szerencsém a budapesti egyetemre juthatni, voltunk 11-en. Akkor tehát nem lehetett ilyen kevés tanár között a szakmákat mind szétbontani, akkor nemcsak a közigazgatási és közjogi tanszéket, hanem a pénzügyi jogi tanszéket is ő látta el. Később azonban, a mikor a közigazgatási jog irodalma fejlődött, iparkodott szabadulni a közigazgatási és pénzügyi jog előadásától és ő maga volt az, a ki proponálta, hogy ezeknek külön tanszék állíttassák fel, a mi azután később be is következett és ő fel lett mentve ezek előadásának a kötelezettsége alól. Hogy a pénzügyi fedezet hiánya tette volna lehetetlenné a külön tanszék felállítását, ezzel sem lehet igazolni az eljárást, mert erre az egy félévre könnyen találhatott volna a minister ur fedezetet, a virement folytán a megtakarításokból, a mostani költségvetésbe pedig felvehetett volna erre költségeket, a mikor pl. az orvosi fakultáson egy olyan tanszék felállítása javasoltatik e költségvetésben, a melyre nézve az orvosi fakultás meg sem kérdeztetett, és a melynek alig van egynéhány hallgatója. Van ugyan egy ilyen tanszék egy-két egyetemen, pl. Berlinben és Bécsben, de vagy 60 egyetemen erre külön tanszék nincsen, és a mint értesülve vagyok, az illető egyetemi fakultás és a tanács egyértelműleg, kivétel nélkül annak ellene nyilatkozott, mert vannak sokkal sürgősebben megoldandó feladatok. És ha t. minister ur a tanszékek kreálásánál olyan bőkezűen jár el, hogy felajánlja pl. a jogi karnak — és itt helyesen jár el, a midőn felhívta a jogi kart arra vonatkozólag, hogy nyilatkozzék, mert hiszen az van hivatva erre legelsősorban véleményt mondani — egy harmadik egyházjogi tanszéknek a felállítását, a melyet már két tanár lát el jelenleg, s a mire semmi szükség sincs, a míg nem látjuk az uj egyetemeknek a hallgatóság számára való kihatását, s a mikor számos fontos tanszék van, a mely csak egy tanerővel van ellátva: nem volna-e helyesebb e harmadik egyházjogi tanszék helyett egy második közjogi tanszéket állítani fel? Azt hiszem tehát, ez a pénzügyi szemponton nem szenvedhet fennakadást. A formalizmus, a bürokratizmus akadályát sem fogadhatom el. Rideg bürokratizmus utján soha sem lehetett kultúrát előre vinni; mert ott, a hol az eleven élet szükségleteit kell kielégíteni, a törvény keretein belül kell ugyan maradni, ele nem szabad az adminisztrative megszabott rideg bürokratizmus szempontjaira'helyezkedni. (Igaz ! JJgy van! aszélsöbalóldalon.) Hiába tehát minden szépítgetés, nem lehet eltagadni, hogy az egyedüli ok gróf Apponyi Albert mellőzésére a pártpolitikai szempontok előtérbe tólulása volt, (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloläálon.) az, hogy gróf Apponyi Albert gróf az ellenzék kiváló vezérférfia. Hiszen az ilyen egyén számára más országban mindenütt tanszéfcet kreálnának. (Igaz! JJgy van! a szélsöbalóldalon.) Gróf Ajjponyi Albert oly férfiú, ki az országnak a külföldön is nagy dicsőséget szerzett, s maga a minister ur mondja róla, hogy az ő közjogi tudása minden kritikán felül áll, s azt mindnyájan egyformán nagyrabecsüljük. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Am ha oly nagyra becsüljük, akkor hogy lehet ettől a kiváló közjogásztól megvonni azt a lehetőséget, hogy a magyar ifjúságot a közjogra oktassa? Ennek nem lehet más oka, mint a pártpolitikának kulturális érdekek fölé helyezése. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt, hogy a t. minister ur a magyar kultúrán ily érzékeny csorbát hajlandó ejteni, én nem is az ő jóakarata hiányának tulajdonítom, hanem a kellő energia hiányának. 0 nem tudott menekülni a pártpolitikai követelések felburjánzása elől. Hogy pedig ezek fenforognak, annak igazolására hivatkozhatnék egy elhunyt ministertársára, de nem teszem, mert nem szeretek elhunyt emberekre hivatkozni, a kik egy állítást sem megerősíteni, sem megezáfolni nem tudnak. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Azt, t. minister ur, hogy a tanszék betöltése királyi kinevezés alá tartozik, senki sem vonta kétségbe. De nem is erről volt itt szó, hanem arról, hogy a kormány még csak alkalmat sem akart adni arra, hogy e tanszék gróf Apponyi Alberttel töltessék be; mert legfelsőbb helyre előterjesztést sem tett, pedig, ha a minister ur tudta volna magát a pártérdekek befolyása elől emanczipálni, akkor legfelsőbb helyen ily értelmű előterjesztést kellett volna tennie. Higyje meg a minister ur, hogy ily esetben az embernek nem arra kell gondolnia, hogy