Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

319. országos ülés 191 i dt rázatához rögtön hozzáfogok és a mely, akkor legalább ugy láttam, osztatlan helyesléssel találkozott. A t. képviselő ur ezt felhasználva csak azért, hogy egy pár nem szerencsésen megválasztott zsargon vicczét elhelyezhesse, engem oly színben tüntet fel, mint a ki akkor is a felekezeti türelmetlenséget akartam volna istápolni. Különös az is, hogy a képviselő ur az általános költségvetési vitában elmondott beszédet hónapok multán reíutálja, illetőleg teszi vicczelés tárgyává. Arról van szó röviden, hogy én, épen a felekezetek közötti béke szempontjából, a következő tételemet állitottam be. Nekünk könnyű megegyezni abban, hogy ha a religiót különválasztjuk az ethostól — religió alatt értem azokat a szabályokat, a melyek az embernek az Istenhez való vonatkozását rendezik — a religió terén ne csak kíméletesek, hanem a végtelenségig türelmesek legyünk egymás iránt és ne avatkozzék se törvényhozás, se adminisztráczió a religiónak azon törvényeibe, a melyek az ember lelkét felemelik az Istenhez. Ki-ki imádja Istenét az ő meggyőződése szerint, a melyet egyformán tiszteletben tartozunk tartani. Az etika, a valláserkölcs területén pedig azt a tételt állitottam fel, hogy itt is könnyű lesz az engesztelődés, mert — és ezt például hoztam fel — Francziaországban és Németországban is megtörtént, hogy az állammal szemben tett nem vallási, nem religiózus, hanem etikai konfesszió alapján az ott élő zsidó felekezetek, felekezeti különbség nélkül, megtalálták az egymás közt való megegyezést, ugy hogy egyúttal harmóniába kerültek az állam etikai felfogásával is. Én nem azon konfessziót követeltem, mint a hogy azt Kelemen Samu képviselőtársam rámfogja, hisz nem is én hoztam ezt a kérdést napirendre, hanem azt mondtam, hogy a kultuszminister ur, a hirlapok hirei szerint, foglalkozik a zsidó, felekezeteknek egységes egyházi szervezetbe való egyesítésével. Erre mondottam azt, hogy a menynyire helyesnek tartom ezt a vallás szempontjából, ép annyira óvakodni kell attól, hogy a zsidó felekezetek között is akármelyikre — és itt különösen az ortodoxokat értettem — bármiféle kényszer gyakoroltassék oly irányban, hogy religiózus meggyőződésüket bármiféle szervezetnek alárendeljék. Bakonyi Samu: Nem is kívánja senki! Polónyi Géza: Ez a helyes álláspont. Hogy nekem ezen a területen mennyire igazam volt, azt mutatja, hogy az orthodoxok rövid néhány nap előtt 700.000 othodox nevében tiltakoztak az ellen, a mi ellen én is tiltakoztam. Erre hoztam fel én például, hogy hiszen az orthodoxok és neológok közt, vagy a mint ők nevezik a reformerek és a status-quo alapján állók közt, könnyű megtalálni az egyetértést, ha azon módozathoz folyamodnak — és ezt csak történeti példa gyanánt hoztam fel — a mit csináltak Francziaországban 1806-ban és a német birodalomban zember 21-én, csütörtökön. 471 1885-ben, vagyis összejöttek a felekezeteknek rabbinusai, jogászai és theologusai, a kik megállapítottak egy olyan kofessziót, a mely az etikai világrendet a keresztény világnézlettel harmóniába hozta és ezt kellőleg publikálta. Ez volt az én álláspontom. Már most Kelemen Samu t. képviselőtársam erre előáll és azt mondja, hogy mit akarok én konfessziót, hát nem elég a tízparancsolat és hogy agy látszik, én ezzel azért nem elégszem meg, mert nem voltam ott a sinai hegyen, a mikor megkonczipiálták a tízparancsolatot. A mi a sinai hegyet illeti, azt hiszem, hogy ő is nagyon messze van a sinai hegytől. Én szorgalmasan kutatom ennek a tízparancsolatnak a történetét és a sinai hegyen jelen volt törzsek között sehol sem találtam a Kelemen nevet felsorolva, sőt még a Steinberger-éket sem. Hiszen nem is erről van szó. A ki erre az álláspontra helyezkedik és a tízparancsolatra utal, az történelmi anachronizmust követ el, vagy pedig legalább oly nagymérvű tájékozatlanságot tanúsít a saját religiójának terén, hogy szinte meglepő. Méltóztatik tudni, hogy a keresztény és zsidó világnézlet közti különbség Krisztus születésével, illetőleg a Megváltás tényével kezdődik, a tízparancsolat pedig akkor már régen megvolt. A scissio a két világnézlet között Krisztussal kezdődik és tudnivaló, a mit minden gyermek is tud az iskolában, hogy a keresztény -világnézlet az óés uj-testamentum egyesítése, és ennek a keresztény világnézletnek épen ugy alapja és tantétele a tízparancsolat, mint a milyen a zsidónak. A különbség éjjen az, — és itt kell az etikai világnézeteknek kiegyenlítésére törekednünk — hogy az izraelita vallás az uj testamentumnak, az evangéliumnak tételeit nem fogadja el. Az összeütközés tehát nem a tízparancsolat körül folyik, hanem a Talmud, az Ezra, a Sulchan Aroch, a Midras stb. körül, másrészt folyik az evangélium tételei között. (Felkiáltások a középen: Mind későbbi/) Tudom, hogy későbbi, mint a tízparancsolat. Maga a Talmud összeállítása 450 esztendőt vett igénybe és 150 esztendő telt el Krisztus születése után, a míg a Talmudot összeállították. Ezt jól tudom. Epén arról beszélek, hogy ezen területeken kell a kiegyenlítést keresnünk és nem a tízparancsolatnál, a melynek szabályai ellen különben vét a t. képviselőtársam, a mint ezt rögtön be is fogom bizonyítani. (Halljuk.

1 Halljuk.') És itt legyen szabad példákat felhoznom. Tartózkodni fogok ugyan, pedig kínálkozó alkalom volna, hogy az élczelődésnek azon a terén maradjak, a melyen t. képviselőtársam áll; de mégis legyen szabad azon példákat felsorolnom, a melyek joggal megkövetelik, hogy e téren bizonyos megállapodás létesíttessék. Csak két példára utalok, hogy megmagyarázza.m t. képviselőtársamnak azt,, hogy épen a zsidóság kebelében mennyire szükség van, hogy bizonyos, az értelmiségnek nem magas fokán álló felekezeti tagok-