Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-318

318. országos ülés 1911 Ezzel kapcsolatosan t. képviselőtársam azt a kérdést intézi hozzám, hogy ha ilyenek lettek volna vagy volnának, nem tartom-e szükségesnek azt, hogy intézményes utón biztosittassék az, hogy csakis az alkotmányosan arra hivatott faktorok irányítsák a külpolitikát % Erre vonatkozólag van szerencsém azt válaszolni, hogy ujabb intézményes intézkedéseknek szükségét nem látom. Azt tartom, hogy telejesen elég, a mit törvényeink biztosítanak azon alkotmányos faktoroknak, a melyek hivatva vannak ezen külpolitikát irányítani, a mi Ö felsége jóváhagyásával a külügyminister és a két ministerelnök befolyása mellett történik. (Helyeslés.) És miután mindig a leggondosabban és féltékenyen őrzik ezen faktorok az ő illetékességi körüket, semmiesetre sem látom szükségét annak, hogy e tekintetben bármely ujabb intézményes berendezéseket eszközöljünk. (Helyeslés.) A harmadik kérdés, melyet t. képviselőtársam hozzám intézett, az, hogy a vezérkari főnök milyen viszonyban áll a közös hadügyministerhez és a két honvédelmi ministerhez ? Erre igen röviden azt vagyok bátor válaszolni, hogy a vezérkari főnök segitő szerve a hadügyministeriumnak, a ki a vezérkari főnök minden tettéért felelős, mert csakis ő az alkotmányos faktor, és ha van is a vezérkari főnöknek bizonyos önálló köre, az annyiból áll, hogy a hadműveleti téren természetesen őt illeti meg az intézkedés, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) de különben sem a poltika vezetése, sem pedig más tekintetben semmi befolyása nincs. Ö saját észleletei nyomán megteheti javaslatait a hadügyministernek, azok foganatosításáért azonban csakis a hadügyminister felelős. (Élénk helyeslés.) A mi pedig a negyedik kérdést illeti, a melyben azt kérdi t. képviselőtársam, hogy vájjon azon hírekkel szemben, a melyek különösen a sajtóban hozattak fel ezzel az ügygyei kapcsolatosan, nem tartom-e szükségesnek, hogy újra is hangsúlyozzuk, hogy az a politika, vagyis a hármas-szövetségi politika, a melyet a monarchia két állama, és különösen a magyar országgyűlés az utolsó évtizedekben mindig érvényre juttatott, fennáli-e, erre nézve vagyok bátor azt felelni, hogy változatlanul fennállanak külügyi politikánk alapelvei, ezektől semmiféle eltérés nincs, mi bizton nézünk nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is arra, hogy ez alapelveken nyugvó szövetségi viszonyunk, a mely oly hosszú ideig biztosította a békét, zavartalanul fennálljon továbbra is, (Általános élénk helyeslés.) és pedig ugy álljon fenn, hogy ne legyen útjában annak sem, hogy a többi államokkal a most is fentartott jó viszony a jövőben is zavartalanul fenmaradjon. (Élénk, helyeslés.) Ezek akpján kérem a t. képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Általános, élénk helyeslés.) "\ Elnök: Az interpelláló képviselő ur kíván szólni. xzember 20-án, szerdán, 463 Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk I) A t. ministerelnök ur részzéről most nyert választ teljes készséggel tudomásul veszem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Még pedig tudomásul veszem bizonyos megelégedés és megnyugvás érzetével, (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) a mely megnyugvás érzete bizonyára széles körökben fog elterjedni. (Élénk helyeslés.) A t. ministerelnök ur kérdésemnek, hogy ugy mondjam, történeti előzményeit illető részére azt válaszolja, hogy a volt vezérkari főnök lemondása nincs összefüggésben oly katonai mozgolódásokkal, a melyek ellentétben áUottak volna ami hivatalos külügyi politikánkkal, mert ilyen mozgolódások nem voltak. Ezt is tudomásul veszem. Utóvégre nem vagyunk hivatva arra, hogy históriát Írjunk. A politikát csináljuk, és ha ily alakban nyilvánítja a kormány elhatározott akaratát és szándékát, hogy őrködni fog a felett, hogy más, mint az arra hivatott alkotmányos tényezők a mi külpolitikánk irányítására befolyást ne gyakorolhassanak, én e szándék nyilvánítását ebben az alakban is szívesen tudomásul veszem. (Élénk helyeslés.) Tudomásul veszem azt is, hogy a vezérkari főnöknek nem hivatása, az ő állása szerint, hogy politikát csináljon, akár katonai politikát, akár más politikát is, mert tényleg tisztán csak azok a közegek lehetnek erre hivatva, a kik a mellett, hogy Ő felségének közegei és neki felelősek, egyszersmind a parlament előtt is a felelősségnek alá vannak vetve. Végül megnyugvással tudomásul veszem azt az igen határozott és minden kétértelműséget és kételyt kizáró nyilatkozatot, a mely külpolitikánk eddigi alapjainak fentartására vonatkozik, és a melyben a béke fentartásának egyik zálogát látom. (Élénk helyeslés.) Hiszen, t. képviselőház, a békének legmelegebb barátai, és azok közé számítom magam is, (Általános élénk éljenzés.) kénytelenek számolni azzal a ténynyel, hogy a nemzetközi társadalomnak mai alakjában nincs kizárva és nem lehet kizártnak tekinteni háborús összeütközések lehetőségét, de azt a nemzetek megkívánhatják és meg is kívánják azoktól, a kik sorsukat intézik, hogy e borzasztó eshetőségnek csak a végszükség esetében, (Igaz ! Ugy van I) csak valódi érdekek megvédése érdekében engedjenek (Elénk helyeslés.) és ez a béke fentartásának alapját szolgálja, egy oly béke fentartásának, mely mellett a mi érdekeink veszélyeztetve nincsenek, szolgálja az a külpolitika, melynek kettős alapja van, az egyik : ragaszkodás ugy Németországhoz, mint Olaszországhoz való szövetségünkhöz, a másik az összes többi nemzetekkel az igazságon és méltányosságon alajsuló jó viszony fentartása. (Általános helyeslés.) Nagy megnyugvással fogja venni mindenki, hogy külpolitikánknak ezen alapjaihoz, hogy ezek oly szilárdul állanak, hogy politikai változások ezeket nem érintik, azok, kik külügyünket hivatva