Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-318
460 318. országos ülés 1911 hogy a delegácziónak igen nagy befolyása van, és hogy a delegáczió által Magyarország épugy résztvesz a külügyek és a hadügyek intézésében, mint a monarchia másik fele. Direkt kérdés alakjában vetette fel t. képviselő társam azt, hogy van-e a kormánynak tudomása arról, hogy egy uj törvényjavaslat készül a mostani véderőj avaslatokkal szemben, a mely az altiszti kérdést van hivatva rendezni, és hogy mérvadó katonai körök felfogása nem fedi a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot. Erre a kérdésre én csak annyit válaszolhatok, hogy az altiszti kérdés, a mint köztudomású, megoldatni kontemplálta tik a javaslatban, a mire különben t. barátom, a honvédelmi minister ur hivatottabb válaszolni, mint én. Ez a megoldás nem tekinthető olyannak, a mely örökre ugy fogna maradni, és kétségkivül vannak pontok, a melyeken idővel, ha a viszonyok és az anyagi körülmények megengedik, változtatni lesz szükséges. Arról azonban, hogy ilyen törvényjavaslat léteznék vagy sürgősnek deklaráltatnék, nekem tudomásom nincs. Én csak annyit tudok, hogy az összes mérvadó körök, a kik ebben a kérdésben megnyilatkoztak, hangsúlyozták a jelenleg tárgyalás alatt lévő véderőtörvény törvényerőre emelésének sürgősségét és szükségességét, és motiválták ezt a monarchia védképességének okvetlenül szükséges fejlesztésével. Es ebben a tekintetben csak annyit kivánok megjegyezni, hogy, habár én és a kormány összes tagjai kétségkivül távol vagyunk attól, hogy ne óhajtanok és ne kivánnók a nemzet összes jogos aspiráczióinak teljesitését, ezt a kérdést azonban még sem lehet a do ut des álláspontjára helyezni és abból elbirálni, mert vagy nem szükséges a véderő fejlesztése, és akkor egyáltalában nem kell azzal foglalkozni, ha pedig szükséges, a minthogy szükséges, akkor nem lehet azt feltételekhez kötni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) A mi, t. képviselőház, a delegáczió-választást és illetőleg azt illeti, hogy e tekintetben valami szabálytalanság történt volna a kormány részéről, erre nézve van szerencsém megjegyezni, hogy az 1867 : XII. t..-czikk 30. §-a nem egészen precziz e tekintetben, a mennyiben azt mondja, hogy e bizottságok csak egy évre, vagyis az országgyűlésnek egy ülésszakára választhatók. Tehát két fogalmat összeköt, azonosnak jelez, a melyek nem azonosak. Ebből a körülményből természetszerűleg bizonyos ingadozás fejlődött ki a praxisban. (Felkiáltások balfelól: Az igaz!) Ha azonban ez igy van, a mint igy van, akkor kétségkivül helyes a kormánynak arra az álláspontra helyezkednie, hogy megadja az országgyűlésnek a módot, hogy minél gyakrabban élhessen a delegálás jogával, és ezért volt helyes és felfogásom szerint korrekt és törvényes, kitűzni ez alkalommal a delegáczió megválasztását. (Helyeslés jobbjelől.) Ezek titán kérem, méltóztassanak az indemnityről szóló törvényt, mint az ország szükségletéiczember 20-án, szerdán. nek egyik legfontosabb kielégitési eszközét, általánosságban és részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni ? Hegedüs Lóránt előadó : Nem ! Elnök : Ha szólni nem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Felteszem a kérdés aziránt: méltóztatik-e az 1912. év első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgj^alás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen I Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Áttérünk a részletes tárgyalásra. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök : Kivan valaki a czimhez szólni ? Lovászy Márton jogyző : Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu : T. képviselőház ! A mikor a czimnél felszólalok, ezt egyáltalában nem azért teszem, mintha a vitát nyújtani akarnám. De kötelességemnek tartom a felszólalást, nehogy az igen t. pénzügyminister urnak az általános vita bezárása után mondott beszéde egyik részében e padokról ellentmondás nélkül maradjon. Nevezetesen a delegáczió hatáskörére nézve kifejtett elmélete a rjénzügyiminister urnak olyan, a melyet természetszerűleg magunkévá tenni semmi szin alatt nem tehetünk. Az igen t. pénzügyminister ur okoskodásának alapjául itt is, mint a pénzügyi bizottságban azt a tételt tette, hogy a szükséglet megállapítása kizárólag a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság feladata. Ezt én el nem ismerhetem, azért, mert igaz ugyan, hogy a 41, §. felállít egy korlátot, a mely szerint az illető rovatok mennyiségileg vita tárgyává nem tehetők, de az kétségtelen, hogy az országgyűlést a delegáczió megállapításával szemben a felülbirálati jog feltétlenül megilleti, még pedig annak maximuma, a törvényhozás szuverenitásának elvéből kifolyólag is, nevezetesen a megtagadás szankcziójával együtt. (Ugy van I a széísóbaloldahn.) Ha pedig a megtagadás joga feltétlenül biztosítva van az országg3 r ülés számára, ebben csak benne van a legerősebb felülbirálati jog és ha benne van és megillet bennünket a felülbirálati jog, akkor lehetetlen, hogy a megállapításnak alkotórészét képező összegek itt vita tárgyává tehetők ne legyenek, csakis mennyiségileg az egyes tételeket illetőleg. Es épen ezért, mert ha ellenmondás nélkül maradna a t. pénzügyminister ur felfogása, akkor erre talán hivatkozni lehetne, hogy t. i. nemine contradicente, az elleznék, a füngetlenségi párt is elhallgatta ezt, ez tehát a jövőre nézve irányadóul szolgálhatna. (Ugy van ! a szélsobahldalon.) ezért vagyok bátor az ő felfogá-
