Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-318

458 318. országos ülés 191i deczember %ö-án, szerdán. sével foglalkozunk. Látjuk, hogy már az 1. §. azt mondja : »Az országgyűlés jövendőben évenként tartja üléseit, az évenkénti országgyűlésre az ország rendéit Ö felsége minden évben, a mikor a körülmények engedik, a téli hónajiokban hivja össze.« Már most ez a rendelkezés, hogy »minden évben«, kétségtelenül meg van sértve, mert a folyó évben ilyen összehívás nem történt, az ülésszak berekesztése és ujabb megnyitása nem történt meg. Ugyanez áll a 3. §. szempontjából is, mely azt mondja : >>A képviselők három évig tartandó egy országgyűlésre és az országgyűlésnek mindhárom, évi üléseire választatnak.<< Az 1886 :

1. t.-czikk 1. §-ában erre vonatkozólag azt a változtatást teszi, hogy mind az öt évi ülésekről rendelkezik. Midőn tehát a többség elhatározta, hogy itt egy ülésszakon belül két delegácziót választ, a mi a törvény világos szavaiban kifejezett rendelkezésekkel ellenkezik, és midőn a királyi jog nem akkép g3^akoroltatott, hogy ennek a törvénynek eleget tegyen, akkor kétségtelen, hogy a király alkotmányos tanácsadói, a ministerek megsértették a törvény rendelkezését, s ez ellen nekünk tiltakoznunk kell. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Megengedem, és tényleg ugy is van, hogy vannak preezedensek; de a preczedensek helytelensége egyáltalában nem involválja azt, hogy magát a törvényt derogálja ez a helytelenség, magát a törvényt változta«suk meg ilyen jogellenes gyakorlattal, mely kétségtelenül lejebb és lejebb visz bennünket a lejtőn. (Igazi Ugy van! balfelől.) Magyarországnak, mint azt Holló Lajos t. képviselőtársam előttem igen szépen kifejtette, alkotmányos jogai voltakép csak papiroson léteznek. Ha mi magunk nem iparkodunk ezeket az alkotmányos jogokat az életbe is átvinni, akkor magunk is bűnösök vagyunk abban, hogy lesiklunk a lejtőn és mindig lejebb és lejebb megyünk és eljutunk ahhoz a stáczióhoz, a melynek legjellemzőbb példája, ha megtekintjük az 1910. évi november 22-én hozott delegácziós határozatokat, és látjuk, hogy a király aláírása mellett ezeket a határozatokat ellenjegyzi Schönaiph »táborszernagy«. Ebben az egy szóban benne van politikánk egész tragédiája, hogy itt katonai uralom van, a mely parancsol a politikának, a melynek rendelkezéseit teljesíteni kell, a melynek rendelkezései ellen a politikai, a polgári társadalomnak hasztalan minden tiltakozása. Mi ebbe a rendszerbe bele nem nyugodhatunk, ennek tápot nem adhatunk, ép ezért az indemnitást sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérdem a t. házat, kíván-e még vaiaki szólani ? (Nem.) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezártnak nyilvánítom. Mielőtt a tanácskozás befejeztével a szavazást ebendelném, kérdem a minister urat, kiván-e szólani ? A pénzügyrninister ur kíván szólani. Lukács László pénzügyrninister: T. képviselőház ! En egyáltalában nem akarok vitatkozásba bocsátkozni t. képviselőtársaimmal a felett, lehet-e az indemnityt bizalmi kérdésnek tekinteni, vagy nem. E felett már annyit vitatkoztunk és annyi sokat kapaezitáltuk egymást, a nélkül, hogy eredményre juthattunk volna, hogy én lemondok arról a reményről, hogy sikerüljön ez alkalommal az ellenzéken ülő t. képviselőtársaimat ellenkező felfogásra bírnom. Épen ezért csak arra szorítkozom, hogy néhány észrevételt tegyek azokra, a mikkel a bizalmatlanságot megokolták, és így — hogy a sorrendet megtartsam — mindjárt Szebeny Antal t. képviselőtársamnak tartozom válaszszák (Halljuk 1) Én nem akarok az általa felemlített kulturális kérdések fejtegetésébe bocsátkozni; hiszen most van tárgyalás alatt a kultusztárcza, ott van helyén ezeknek a kérdéseknek megvitatása, és t. kollegám, a kultuszminister ur van elsősorban hivatva ezekre reflektálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok a választói jog kérdésével sem foglalkozni, a melyet ugy ő, mint Holló Lajos t. képviselőtársam felemlített. Én csak ismételhetem azt, a mit már a pénzügyi bizottságabn szerencsém volt mondani, hogy nézetem szerint akkor érdemelne a kormány bizalmatlanságot, ha ilyen nagyfontosságú és a nemzet sorsára évtizedekre vagy talán évszázadokra befolyást gyakorló intézkedést kellő előkészület nélkül tenne meg és meggondolatlanul foglalna állást ebben a kérdésben. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Akkor várjunk a véderővel is! Lukács László pénzügyrninister: Most vannak feldolgozás alatt azok az adatok, a melyek e kérdés elbírálásánál a lehető legnagyobb fontossággal bírnak ; méltóztassanak tehát bevárni azt a rövid időt, a mig az adatok feldolgozása megtörténik. Én biztosithatom a t. házat a kormán}^ nevében és a kormány részéről, hogy a kormány kötelességét ismerni fogja, és hogy azt az ígéretet, a melyet prograrnrnjában tett, ugy, a hogy tette, mindenesetre meg is fogja valósitarii. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Sümegi Vilmos: Tiszáét mást mondanak! Lovászy Márton : Kevesen vannak, a kik ezt akarják! (Ellenmondásolc a jobboldalon.) Lukács Lászíó pénzügyrninister: Azokat a differencziákat pedig, a melyeket olyan élénken színezet Holló Lajos t. képviselőtársam, és a melyek állítólag a kormánypártban fennállanak, méltóztassék reánk bízni, mi majd igyekszünk azokat elsimítani és eliminálni. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon és a középen.) A mi a financziális és a közgazdasági kérdéseket illeti, a melyek felhozattak, Szebeny Antal t. képviselőtársam azt mondja, hogy a földbirtok hozadéka rendkívül csekély és ennek tulaj donitható, hogy mindenki takarékpénztárba helyezi el a pénzét. Azt hiszem, t. képviselőtársam ezzel a felfogással egyedül áll. (Ugy van! jobbfelöl.) Mert