Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-318

458 318. országos ülés 191i deczember %ö-án, szerdán. sével foglalkozunk. Látjuk, hogy már az 1. §. azt mondja : »Az országgyűlés jövendőben évenként tartja üléseit, az évenkénti országgyűlésre az ország rendéit Ö felsége minden évben, a mikor a körül­mények engedik, a téli hónajiokban hivja össze.« Már most ez a rendelkezés, hogy »minden évben«, kétségtelenül meg van sértve, mert a folyó évben ilyen összehívás nem történt, az ülésszak berekesztése és ujabb megnyitása nem történt meg. Ugyanez áll a 3. §. szempontjából is, mely azt mondja : >>A képviselők három évig tartandó egy országgyűlésre és az országgyűlésnek mindhárom, évi üléseire választatnak.<< Az 1886 : 1. t.-czikk 1. §-ában erre vonatkozólag azt a változtatást teszi, hogy mind az öt évi ülésekről rendelkezik. Midőn tehát a többség elhatározta, hogy itt egy ülésszakon belül két delegácziót választ, a mi a törvény világos szavaiban kifejezett rendelkezé­sekkel ellenkezik, és midőn a királyi jog nem akkép g3^akoroltatott, hogy ennek a törvénynek eleget tegyen, akkor kétségtelen, hogy a király alkotmányos tanácsadói, a ministerek megsértették a törvény rendelkezését, s ez ellen nekünk tiltakoz­nunk kell. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Megengedem, és tényleg ugy is van, hogy vannak preezedensek; de a preczedensek helytelensége egyáltalában nem in­volválja azt, hogy magát a törvényt derogálja ez a helytelenség, magát a törvényt változta«suk meg ilyen jogellenes gyakorlattal, mely kétségte­lenül lejebb és lejebb visz bennünket a lejtőn. (Igazi Ugy van! balfelől.) Magyarországnak, mint azt Holló Lajos t. képviselőtársam előttem igen szépen kifejtette, alkotmányos jogai volta­kép csak papiroson léteznek. Ha mi magunk nem iparkodunk ezeket az alkotmányos jogokat az életbe is átvinni, akkor magunk is bűnösök va­gyunk abban, hogy lesiklunk a lejtőn és mindig lejebb és lejebb megyünk és eljutunk ahhoz a stáczióhoz, a melynek legjellemzőbb példája, ha megtekintjük az 1910. évi november 22-én ho­zott delegácziós határozatokat, és látjuk, hogy a király aláírása mellett ezeket a határozatokat ellenjegyzi Schönaiph »táborszernagy«. Ebben az egy szóban benne van politikánk egész tragédiája, hogy itt katonai uralom van, a mely parancsol a politikának, a melynek rendel­kezéseit teljesíteni kell, a melynek rendelkezései ellen a politikai, a polgári társadalomnak hasz­talan minden tiltakozása. Mi ebbe a rendszerbe bele nem nyugodhatunk, ennek tápot nem adha­tunk, ép ezért az indemnitást sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérdem a t. házat, kíván-e még va­iaki szólani ? (Nem.) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezártnak nyilvánítom. Mielőtt a tanácskozás befejeztével a szava­zást ebendelném, kérdem a minister urat, ki­ván-e szólani ? A pénzügyrninister ur kíván szólani. Lukács László pénzügyrninister: T. képviselő­ház ! En egyáltalában nem akarok vitatkozásba bocsátkozni t. képviselőtársaimmal a felett, lehet-e az indemnityt bizalmi kérdésnek tekinteni, vagy nem. E felett már annyit vitatkoztunk és annyi sokat kapaezitáltuk egymást, a nélkül, hogy ered­ményre juthattunk volna, hogy én lemondok arról a reményről, hogy sikerüljön ez alkalommal az ellenzéken ülő t. képviselőtársaimat ellenkező fel­fogásra bírnom. Épen ezért csak arra szorítkozom, hogy né­hány észrevételt tegyek azokra, a mikkel a bizal­matlanságot megokolták, és így — hogy a sor­rendet megtartsam — mindjárt Szebeny Antal t. képviselőtársamnak tartozom válaszszák (Hall­juk 1) Én nem akarok az általa felemlített kulturális kérdések fejtegetésébe bocsátkozni; hiszen most van tárgyalás alatt a kultusztárcza, ott van helyén ezeknek a kérdéseknek megvitatása, és t. kolle­gám, a kultuszminister ur van elsősorban hivatva ezekre reflektálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok a választói jog kérdésével sem foglalkozni, a melyet ugy ő, mint Holló Lajos t. képviselőtársam felemlített. Én csak ismételhetem azt, a mit már a pénzügyi bizottságabn szeren­csém volt mondani, hogy nézetem szerint akkor érdemelne a kormány bizalmatlanságot, ha ilyen nagyfontosságú és a nemzet sorsára évtizedekre vagy talán évszázadokra befolyást gyakorló in­tézkedést kellő előkészület nélkül tenne meg és meggondolatlanul foglalna állást ebben a kérdés­ben. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Akkor várjunk a véderő­vel is! Lukács László pénzügyrninister: Most van­nak feldolgozás alatt azok az adatok, a melyek e kérdés elbírálásánál a lehető legnagyobb fontos­sággal bírnak ; méltóztassanak tehát bevárni azt a rövid időt, a mig az adatok feldolgozása meg­történik. Én biztosithatom a t. házat a kormán}^ nevében és a kormány részéről, hogy a kormány kötelességét ismerni fogja, és hogy azt az ígéretet, a melyet prograrnrnjában tett, ugy, a hogy tette, mindenesetre meg is fogja valósitarii. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon és a középen.) Sümegi Vilmos: Tiszáét mást mondanak! Lovászy Márton : Kevesen vannak, a kik ezt akarják! (Ellenmondásolc a jobboldalon.) Lukács Lászíó pénzügyrninister: Azokat a differencziákat pedig, a melyeket olyan élénken színezet Holló Lajos t. képviselőtársam, és a melyek állítólag a kormánypártban fennállanak, méltóz­tassék reánk bízni, mi majd igyekszünk azokat el­simítani és eliminálni. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon és a középen.) A mi a financziális és a közgazdasági kérdé­seket illeti, a melyek felhozattak, Szebeny Antal t. képviselőtársam azt mondja, hogy a földbirtok hozadéka rendkívül csekély és ennek tulaj donit­ható, hogy mindenki takarékpénztárba helyezi el a pénzét. Azt hiszem, t. képviselőtársam ezzel a felfogással egyedül áll. (Ugy van! jobbfelöl.) Mert

Next

/
Thumbnails
Contents