Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-318

456 318. országos ülés 191Í deczember 2()~án, szerdán. századokon át fennállottak. Az nem képes tör­vényt alkotni és kormányzati tevékenységet ki­iejteni, mert szemben áll az érezbevésett törvény­nyel, Horvátország Magyarországhoz való tar­tozásának erejével, a melyet pedig semmiféle esz­közzel és semmi áron felforgatni és megingatni nem engedünk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az tehát csak egy belső viharzásnak erejé­vel birna, a melynek érvényesülnie egyáltalában nem lehetne, mert a törvény korlátolná benne, a törvénynyel állna szemben. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) De ezeknek a taktikáknak sokkal károsabb befolyásuk, sokkal gyászosabb és mélyre­hatóbb kihatása van, mert egyúttal a lelkek mélyére viszik el az elkeseredésnek és az ellen­állásnak azt az érzését, a mely különben talán csak a felszínén nyilatkoznék meg és könnyebben is lenne orvosolható. Azt mondja az igen"; tisztelt minister ur, hogy ezek nincsenek itt beigazolva, tehát igen t. képviselőtársam nem állapithatja meg ezeket a tényeket s nem tudhatjuk, hogy nem távol állnak-e tőlünk, mi azonban erre azt mondjuk, hogy mi ezen tényeket megállapítjuk, mert ezeknek a tényeknek megtörténtét mi iga­zoljuk, hiszen hasonló tények mentek végbe Magyarországon is. Horvátország tulaj donképen csak az a kísérleti telep volt, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a melyen 20 éven keresztül ki­próbálták azokat az eszközöket, a melyeket ki­f inomitott alakban mind ide hoztak Magyarországra, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy Magyarország alkotmányos ellentállását is meg­törni igyekezzenek. Nem kél bennünk a két­ségnek semmi nyoma az iránt, hogy ezek tényleg megtörténtek a , mostani rendszer alatt, mert Magyarország és Horvátország ebben igazi tár­sak lettek, a melyek alá vannak most vetve egy olyan kormányzati eljárásnak, a melyet seholsem lehet megállaj3Ítani, a hol európai értelemben vett alkotmányos élet van, a melyet azonban mindenütt meg lehet találni ott, a hol az alkotmányosságot csak külső szín és máz gyanánt tartják meg és a hol nincs meg a bátorság arra, hogy az abszolutizmus nyíltságával merjenek fellépni, (Ugy van I Ugy van! a szélsőbaloldalon) nehogy ennek a nyílt­ságnak azután megfelelő visszahatása legyen, ha­nem megpróbálkoznak azokkal a sima eszközökkel dolgozni, a melyek miatt azután csak a háttérben, sokszor nem látható módokon és utakon iparkod­nak mindenhova elférni, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a hol az alkotmányos élet igazi uralmát és jellegét megsemmisíteni lehet és azok helyébe az erőszak és törvénytelenség uralmát le­het állítani. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbalol­dalon.) Sajnos, Horvátország és Magyarország ezen a téren teljesen együtt van; de itt nem elégséges az, hogy mi testvérnemzetünknek ezen alkotmány­ellenes elnyomatását a nyilvánosság elé hozzuk, de hangot kell itt adnunk annak is, hogy ezek az esz­közök Magyarország népének igazi felfogásától teljesen távol állanak, mert Magyarországnak régi, ezeréves múltja van s az alkotmányos életnek a tisz­taságát akarta mindig önmaga részére és a horvát társnemzet részére is megőrizni. Ezek nem a mi fel­fogásunkból erednek, nem a magyar nemzet törté­nelmi hagyományaiból nőttek ki, hanem olyan rendszernek a következményei, a mely mind a két nemzetet egyaránt alá akarta igázni a maga hatal­mának és zsarnoki természetének. Ebből eredtek ezek s mi azt az intő szót, a melyet ezen képviselő­házban a mostani horvát választások alkalmával felemelünk, épen arra akarjuk felhasználni, hogy részint itt kifejezést adjunk ezen felfogásunknak, ré­szint pedig, hogy tiltakozásunkat fejezzük ki Horvátország irányában az ellen, hogy mindezeket a tényeket Magyarországnak, a magyar nemzetnek rovására írják és Magyarországnak alkotmányos érzelmeit ezekkel a tényekkel elsötétíteni ipar­kodnak. Ezek azok az indokok, a melyek bennünket sok más indokon kivül arra vezetnek, hogy az igen tisztelt kormány iránt bizalommal ne visel­tessünk és azért a magam részéről pártom nevé­ben is kijelentem, hogy az indemnitáshoz hozzá nem járulhatok. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytat­juk az indemnitási javaslat tárgyalását. Szólásra ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Ha az előttem szólott t. képviselő ur Horvátország ügyeit nem emiitette volna meg, ugy csak arra szorítkoztam volna, hogy kijelentsem, hogy pár­tom nevében az indemnitást meg nem szavazom. Azonban, hogy ő a horvát választásokat is megemlítette, kénytelen vagyok pótolni azt a talán legfontosabb mozzanatot, a mit e kérdésben felvetni elmulasztott. Kérdést intézek a magyar kormányhoz, hogy mikép történhetett meg az, hogy a horvát autonóm kormány Fiumét felhívta, hogy küldjön, illetőleg válaszszon két képviselőt a szaborba. Kétségtelenül egyike a legfontosabb közjogi sérelmeknek, a melyet a horvát autonóm kormány a magyar alkotmány ellen intézhetett. Igazán nem tudom, valóság-e, de azt olvastam, hogy a fiumei rappresentanza tárgyalta az átiratot, ad acta tette és elhatározta, hogy nem küld Horvátországba képviselőt. De méltóztassék elképzelni egyszer a helyzetet, ha Fiúméban a rappresentanzában nem az olasz lesz többségben, hanem a horvát elem. Az esetben nagyon könnyen megtörténhetik, hogy egy horvát átirat eredményekóp Fiume két kép­viselőt fog küldeni a horvát szaborba és ezzel hatá­rozottan dokumentálni fogja, hogy Magyarország­tól elszakadni kivan.

Next

/
Thumbnails
Contents