Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-304

36 304. országos ülés 1911 deczember 2-án, szombaton. künk az ipar megvédése czéljából fegyveres erőre lenne szükségünk. Nagyon kívánatos és örvendetes volna, hogy ha a mi iparunk külföldi érdekeinek megvédésére katonai erőhöz kellene fordulnunk. Fájdalom azonban a monarchia másik állama óva megvéd bennünket attól, hogy oly helyzetbe juthassunk, hogy akkora fejlett iparunk legyen, hogy annak külföldi megvédésére katonai erőre, fegyveres erőre szükségünk lehetne. Ez a szempont sem olyan tehát, a mely szükségessé tenné, hogy különös fegyverkezésre, erőnket meghaladó áldozatokat hozzunk. Igen jól jegyezte meg továbbá előttem szólt t. képivseíőtársam, hogy a haderő fejlesztésének feltételei elsősorban a népesség, azután annak teherviselési képessége és a készség a teherviselésre. És ha e véderőj avaslatnál a kormány e szempontokra figyelemmel lett volna, ha figyelembe vette volna a népesség viszonyait, a nemzet teherviselési képességét és főként a nemzet készségét e teherviselési képesség tekintetében, akkor meg vagyok róla győződve, hogy maga a törvényjavaslat vagy nem volna előttünk, de ha itt volna, nem ebben a formában volna, (Ugy van I a balés a szélsőbaloldalon.) Mert, t. ház, a statisztikát kell csak megfigyelni. A statisztika végtére is e kérdésben a legmegbízhatóbb feleletet adja, és ha a statisztikát figyelembe veszszük, t. ház, akkor kétségtelenül előttünk áll az, hogy hazánk népességi viszonyai nem engedik meg a véderőnek olyan arányban való fokozását, a mint a törvényjavaslat tervezi. (Ugy van! a, baloldalon.) Hiszen maga a javaslat emliti, és Bolgár Ferencz t. képviselőtársam is jónak látta felszólalásában óvatosan bár, de hangsúlyozni, hogy hiszen megtörténhetik az az eset, hogy bár a javaslat szerint meg van állapítva, hogy évenkint mekkora kontingenst kell sor alá állítani, meg van állapítva, hogy évenkint mekkora ujonczlétszámmal kell a szabadságoltakat pótolni, mégis az ujonczjutaléknak 30—40 százaléka sem lesz sorozható azért, mert a népesség kinetikai körülményei olyanok, hogy a gazdasági viszonyok, a közigazgatási viszonyok, a terhek igazságtalan megosztása következtében olyan nagyarányú kivándorlással állunk szemben, hogy azt a létszámot megközelítőleg sem érhetjük el, a melyet a törvényjavaslat kér, ebből tehát önként következik, hogy a kormány még a népességi körülményekre sem volt tekintettel akkor, a mikor javaslatát megalkotta, (ügy van ! balfelöl.) De nem volt tekintettel a teherviselési képességre sem. Preeziz adatokkal, minden részletre kiterjedő bizonyossággal beigazoltatott, hogy a teherviselési képesség szempontjából ez a javaslat oly aránytalan kívánalmakat állit fel a nemzettel szemben, melyeket elviselni képtelen, melyek egyenesen vagyoni megrázkódtatásba sodorják. (ügy van! balfelöl.) A t. kormány e szempontok ellenére is, melyek elől elzárkóznia végtére sem lett volna szabad, ugy alkotta meg törvényjavaslatát, hogy, ha ez elfogadtatik, annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy a nemzet teherviselési képessége oty mértékben lesz igénybe véve, a mely a legsúlyosabb kulturális nélkülözéseket fogja maga után vonni. (Ugy van! balfelöl.) A mi végül a teherviselésre való készséget illeti, itt disztingválnia kellett volna előttem felszólalt t. képviselőtársamnak, mert ha disztingvált volna, hogy a teherviselési képesség és a teherviselési készség tekintetében milyen szempontok irányadók, akkor nyomban rájött volna arra, hogy a teherviselési készség nem a miatt hiányzik bennünk, mintha nem óhajtanok magunkat megerősíteni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hanem a miatt hiányzik bennünk, mert azt tartjuk, és a közelmultak szomorú tapasztalatai igazolják, hogy jogunk és okunk volt azt tartani, hogy abból a nagy áldozatból, a melyet meghozunk a végből, hogy a monarchia közös hadereje fejlesztessék és megerősíttessék, nekünk úgyszólván semmi vagy csak nagyon kevés előnyünk származik, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) de az Ausztria és a Magyarország között fennálló közjogi kapcsolat is olyan, hogy az ellentétek a legtöbbször, vagy nagj^on sokszor annyira élesek és kínosak, hogy nem csodálható, ha a szerintünk nem helyes, még hozzá tévesen is magyarázott kiegyezési törvény alapján semmit sem akarunk szívesen áldozni, ha pedig mégis áldozathozatalra kényszerítenek minket, akkor ezt készséggel semmiesetre sem tehetjük. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az előttem felszólalt t. képviselőtársam a béx^létszámrak és a hadilétszámnak az egymáshoz való vonatkoztatásáról is szólt és kimutatta statisztikailag, hogy a békelétszám minálunk úgyszólván az egész európai kontinentális haderőt figyelembevéve, úgyszólván a legkisebb és ennek a legkisebb békelétszámnak még egy nagy hibája van, az, hogy az a keret, melyet ennek nevezünk és a mely szükség esetén kiegészítendő, nagyon tág, illetve igen nagy kiegészülésre szorul akkor, mikor zászló alá állíttatik valamely hadművelet elvégzése czéljából. T. ház ! Szerintem a kiindulási pont itt téves. (Igaz ! ügy van! balfelől.) Először is soha senki meg sem kísérelte, de azt hiszem, hiába kísérelné meg, mert nem tudná bizonyítani azt, hogy miért kell annak a keretnek épen akkorának lennie, mint a mekkora és miért kell ezt a keretet oly mértékben kiegészíteni, mint a mekkorára épen a mi hadvezetőségünk szükségesnek tartja kiegészíteni. Tessék a békelétszám-keretet szűkebbre szorítani, akkor mindjárt kisebb arányban lesz szükséges a kevésbbé képzett emberekből való pótlás, mert ha kisebb számra redukálják a békelétszámot, akkor ez a kisebb keret kevesebb emberrel fog kiegészitődni ahhoz, hogy a keretet betöltsük. Másrészt semmi ok és semmi alap nincs arra, hogy a hadi-létszám és a békelétszám fixoztassék oly mértékben és arányban, mint azt a véderőj avaslat és egyáltalában a hadvezetőség megteszi, mert az, hogy egy ezred ennyi századból álljon és egy században ennyi ember legyen, teljesen közömbös. A lé-