Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-310
212 310. országos ütés 1911 ellenére még mindig nincs mezőgazdasági érdekképviseletünk. A múlt országgyűlés alatt már majdnem elértük, de a politikai viszonyok nem engedték meg, most sem engedik, hogy hamarosan létesüljön, épen azért a földmivelésügyi minister urnak igen helyes érzékére mutat, hogy a gazdaközönség ezidőszerinti egyetlen társadalmi érdekképviseleti szervezetét, a gazdasági egyesületeket felkarolja és azokat hivatásuknak megfelelő helyzetbe hozni igyekszik. A gazdasági egyesületek fontosságát a minister ur ismételten igazán hálára méltó módon emelte ki, sőt dicséretének tettekkel is kifejezést adott, midőn a mostani költségvetésben a gazdasági egyesületek támogatására szolgáló hitelt 200.000 koronával felemelte. Nem. akarom a t. házat untatni és nem akarom figyelmét túlságosan igénybe venni azzal, hogy ennek jelentőségét hosszasabban ecseteljem, de mégis rá kell mutatnom arra, hogy a gazdasági egyesületek, melyeknek legnagyobb része 40—50 esztendős múlttal bir, legjobb tehetségökhöz képest eddig is lelkiismeretesen igyekeztek a gazdasági érdekeket, de a tudást és a haladást előbbrevinni, fejleszteni, anyagi eszközök hiányában képtelenek voltak, mert azok a segitségek, a melyeket a múltban rendszertelenül kaptak, s a melyeket egyes gazdasági egyesületek, ha a kormánynál jó protektoruk volt, nagyobb mértékben nyertek, egyáltalában nem alkalmasak ezen intézmény működésének emelésére. Ide rendszeres, megfelelő és olyan segitség kell, — még ha ez az államtól talán nagyobb áldozatot is követelne — a melyre ezsk az egyesületek mindig nyugodtan támaszkodhatnak. Nem elegendő azonban, hogy a kormány pusztán segitséggel lássa el ezeket az egyesületeket, hanem szükséges az is, hogy munkát adjon nekik. Szükséges az, hogy a kormány bevonja az egyesületeket azokba a közhasznú munkálkodásokba, a melyeket a gazdasági érdekek fejlesztésére és előmozdítására tervez. így például nem szabad megtörténnie annak, hogy a gazdasági felügyelők a gazdasági egyesületek nélkül intézzék el azokat a feladatokat, a melyeket eddig a gazdasági egyesületek végeztek. Az u. n. hegyvidéki kirendeltségek is, a melyeknek működését nagy tisztelettel nézem és méltánylora, mert nagy eredményeket és sok hasznot idéztek elő tevékenységükkel, kell hogy kapcsolatban legyenek a gazdasági egyesületekkel, hogy a gazdasági előadásokat, a háziipari tanfolyamokat, az állatdijazásokat — természetesen csak ott, a hol megfelelő gazdasági egyesületek vannak — ugy a felügyelőségek, mint a kirendeltségek azokkal együttesen és karöltve intézzék el. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha a gazdasági egyesületek ilyen működési körrel is felruháztatnak, illetőleg ha tevékenységük ebben az irányban is élénkebbé fog tétetni, akkor meg vagyok róla győződve, hogy az egyesületeknek a gazdasági felügyelőségekkel és a kirendeltséggel karöltve végzendő működése jó deczember 11-én, hétfőn. eredménynyel fog járni, a mellett, hogy a gazdaközönséget is be fogja tanítani a társadalmi működésnek, az autonóm intézkedéseknek olyan rendszerébe, a melylyel a hiányzó mezőgazdasági érdekképviseletnek igen sok baját lehet majd kiküszöbölni és a mely egyúttal előiskolája lesz annak, hogy ha majd a mezőgazdasági érdekképviselet szervezve lesz, abban a gazdatársadalom könnyen belehelyezkedhessek. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ezekben voltam bátor előterjeszteni azokat a szerény eszméket, a melyekre a közvéleménynek, a t. háznak és a földmivelésügyi minister urnak figyelmét felhivni akartam, s mivel a földmivelésügyi minister urnak nemcsak programra]a, hanem eddigi tettei is fényesen igazolják, hogy a mezőgazdasági ügy előmozdítását lelkesedéssel és czélirányosan végzi, ezért én, teljes bizalommal viseltetvén a minister ur iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. A szónokol többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Szabó István (nagyatádi). Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház ! Sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt mindazokat, a miket a földmivelésügyi tárczánál elmondani szándékom volt, elő nem terjeszthetem, de talán a szólás jogától is elálltam volna, ha nem tartanám szégyenletesnek, hogy egy olyan földmivelő országnak parlamentje és mezőgazdasági képviselete, mint a milyen Magyarország, a földmivelésügyi tárcza általános tárgyalását egyetlen egy nap alatt befejezze, (Mozgás jobbfelől.) hogy Magyarországon a földmivelés ügye nem érdekli a képviselőket annyira, hogy azt érdemesítenék arra, hogy komoly tárgyalás alá vegyék és érveiket kifejtsék a földmivelésügy előmozdítására. Én a magam részéről az előttem szólott t. képviselőtársaimnak érveivel csak röviden kívánok foglalkozni. Baross János t. képviselőtársain igen fontos adatokat hozott fel arra, hogy a birtokmegoszlás, a birtokosok számaránya milyen helytelen Magyarországon és mennyire hátrányára van ez a magyarság és a gazdaság fejlődésének is. Ennek a birtokmegoszlásnak oka az volt, hogy 1848 után, a mikor a jobbágyság földjének saját tulajdonosa lett, mikor a kimérések, a birtokelkülönitések történtek, (Felkiáltások a baloldalon : Grófok kezében volt minden!) akkor a kisgazdatársadalomnak annyi földet adtak, a mennyit jónak tartottak az akkori népesség arányára való tekintettel, mert egynegyed vagy fél telek elég volt egy földmivescsalád eltartására. Ennyit juttattak is neki néhol 1000, néhol 1200, néhol 1600 négyszögöllel, a hogy épen jónak tartották, a legelőket és erdőket pedig összeszorították, minek folytán a nép rá lett utalva arra, hogy abból a részére kijelölt birtokból megéljen. Abban az időben, a hogy ugy, meg is élt belőle, de mihelyt a szaporodás beállott, természetesen megoszlott a telek és a kis.