Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-310

204 310, országos ülés 1911 deczember 11-én, hétfőn. kedvét, törekvését egészen más irányba keilene terelni, mint épen a hus kérdésére. En a földmivelésügyi minister urnak e nyilatkozatává] szemben kénytelen vagyok itt elmondani azt, a mit tulajdonképen mindannyiunknak és a minister urnak is tudni kellene, hogy mit jelent nekünk magyar gazdáknak ez a tengerentúli húsbehozatal kérdése, és mit jelent az a bizonyos 12. §. mely az 1908. évi kereskedelmi szerződés XX. fejezetének kiegészitő részét képező végrehajtási módozatok egyik nagyfontosságú paragrafusa, és kénytelen vagyok kiemelni és hangoztatni azt, hogy épen e paragrafusnak osztrák részről történt megtámadtatása az, a mi minket, magyar gazdákat ismét arra kényszerit, hogj' kénytelenek vagyunk az argentínai és a tengerentúli husbehozatal kérdését napirenden tartani és feszült figyelemmel kisérni azt, hogy ezt a kérdést a kormányok miképen fogják kezelni. Már Baross János t. képviselőtársam kimutatta, hogy az előző kormányoknak bölcs előrelátásukban nehéz küzdelmek után sikerült a magyar agrár vámvédelemnek rendszerét megalapozni és kiéjáteni ugy, a hogyan az jelenleg életben van, hogy ez által ez az agrár vámvédelem képes legyen ellensúlyozni a már korábban létesített ipari vámvédelemnek reánk, magyarokra nézve súlyos hatásait. '. Ugyanekkor létesültek az állatok és állati termékek forgalmára vonatkozó különféle megegyezések is, a melyeknek kettős czélja volt: egyrészt, hogy állattenyésztésünk szabad és akadály.talna fejlődését biztosítsák, másrészt, hogy vámpolitikai tekintetben nekünk, de nemcsak nekünk, hanem az osztrák mezőgazdaságnak és földmivelésügynek is, fontos vámpolitikai védelmi eszközöket állítsanak rendelkezésére. Ez a kettős czél-zat lebegett a kormányok szeme előtt akkor, a mikor az állatforgalomra vonatkozó megegyezések létesültek é» lebegett akkor is, a midőn ezt a bizonyos 12. §-t létesítették, valaminthogy ez a kettős czélzat vezette a kormányokat akkor, a midőn a Balkánból való élőállat- és husbehozatal kérdésében abban a bizonyos, a t. ház előtt már eléggé ismert titkos szerződésben a Balkán husbehozatalát kontingentálták, s ez intézkedések által a magyar állattenyésztésnek megfelelő védelmet kívántak biztosítani. Hiszen ismert dolgokról beszélek, a szerb élőmarha behozatalát akkoriban meg kellett tiltani tisztán állategészségügyi okokból, A szerb husbehozatal tekintetében konezessziókat kellett tennünk egyrészt azért, hogy az ipari és kereskedelmi élet által megkívánt kereskedelmi szerződéseket a Balkán-államokkal megköthessük, másrészt azért, mert politikai tekintetekből is szükségesnek mutatkozott, hogy a Balkán-államokkal való barátságos kereskedelmi viszony ismét helyreálljon. E mellett természetesen a kontingenst meghaladó mennyiségre nézve teljesen az autonóm vámtarifa tételeiben állapodtunk meg, ugy hogy a Balkán termelési viszonyait tekintetbe véve az a 30 K-ás behozatali vám tulaj dónké peri tökéletes védelmet szolgáltatott a magyar állattenyésztésnek annyival is inkább, mert hiszen a Balkán-államok a rendelkezésükre álló egyéb piaezokon élőállataikat képesek oly árban eladni, hogy csak a legmagasabb húsárak idejében lehet arra számítani, hogy e 30 K-ás behozatali vám mellett a Balkánról a hus behozható legyen. Egészen másként áll azonban a helyzet a tengerentúli államokból behozható hus tekintetében. A tengerentúli államok termelési viszonyai olyanok, az ott lévő hustömegek oly óriásiak, a hus feldolgozásának módozatai oly mérvűek, hogy az a bizonyos 30 koronás behozatali vám, a mely minekünk Romániával, Szerbiával szemben teljes garancziát szolgáltat, a tengerentúli államok husbehozatalával szemben nagyon csekély, nagyon bizonytalan és épen nem hatékony védelmi eszköz és csak addig fog bennünket védeni, mig az amerikai huströsztöknek nem lesz érdekükben, hogy ezt a közös szerződéses vámterületet a hus özönével lássák el. És mit gondol a földmivelésügyi minister ur, mi fog akkor történni, ha a magyar mezőgazda állattenyésztését veszteséggel lesz kénytelen folytatni ? Mit gondol a földmivelésügyi minister ur, nem elégséges-e öt esztendeig az argentínai hus beözönlése ahhoz, hogy teljesen tönkretegye Magyarország állattenyésztését ? A mivel együtt Magyarországot is tönkretette mezőgazdaságilag és közgazdaságilag. Szterényi József: Ugy van ! Pajzs Gyula: Hiszen nem akarok messzire kitérni, t. képviselőház, a minister ur nagyon jól tudja, hogy száz millióra megy az az összeg, a mely az Argentínában létező husexport-vállalatok üzemeibe be van fektetve. Több mint fél millió állat megy ki évenkint levágva Argentínából. És Anglia, a mely Argentínának a legnagyobb fogyasztópiacza, már ma is arra készül, hogy saját gyarmataiból, Ausztráliából és Kanadából fedezze husszükségletét. És vájjon akkor, ha már az argentínai hus behozatalának útját egyengettük, nem fog-e sokkal nagyobb veszélyt jelenteni az argentínai és tengerentúli husbehozatal, mint ma jelent ? T. képviselőház, én azt hiszem, hogy ha a minister ur ebből a szempontból nézi annak a 12. §-nak a jelentőségét, el kell ismernie, hogy ez nemcsak állategészségügyi veszedelmet jelent Magyarországra és a magyar mezőgazdaságra nézve, hanem egyúttal egy nagyon fontos, nagyon becses vámpolitikai, vám védelmi eszközt is jelent. Hisz nem uj dolgok ezek az állategészségügyi egyezmények. Ezeknek rendszerét tulaj donképen Németország inaugurálta, s már Németország is direkt arra használta fel ezeket annak idején, hogy szabályozói legyenek egyúttal a vámpolitikai törekvéseknek és szükségleteknek is. Mi pedig mindig azt az elvet vallottuk, és ezt az elvet Ausztria kormánya eddig szintén mindig elfogadta, hogy azt