Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-310

198 310. országos ülés 1911 is földmiveléssel foglalkozik, mégis százféle szálakkal van kötve a jó és rossz terméshez és a helyes közgazdasági viszonyokhoz. Odaadó bizalommal vagyok a kormány iránt és a földmivelésügyi tárezát soha jobb kezekben nem kívánnám látni, mint a melyekben most van. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) A földmivelésügyi tárczalegkevésbbé politikai jellegű, s ngy hiszem e táreza tárgyalásánál nem szabadna mutatkozni a pártkereteknek. Mintha egy gazdasággal foglalkozó nagy család különböző foglalkozású tagjai ha összeülnek a családfő vezetése alatt tanácskozni, hogy miként kezeljék hasznotlmjtóbban a közös vagyont, olyannak kellene lennie e táreza megvitatásának is. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindenki leadhatja elismerését, mindenki elmondhatja észrevételeit és előadhatja javaslatát, ha jobbat vél tudni. így bátorkodom én is néhány észrevételt megtenni, s néhány javaslattal előállani. Igazán örülnék, ha munkám nem volna meddő, ha csak egy vonallal is előbbre vihetném azon ideál megvalósítását, mely minden magyar szivében pártállásra való tekintet nélkül él: Magyarországot r közgazdaságilag hatalmassá, nagygyá tenni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Magyarországon a jószágállomány a nemzeti vagyon egyik jelentős tényezője. Nyolcz millió hektár magyarországi kaszáló és legelő van, mely csak ugy jövedelmez, ha okszerű jószágtenyésztéssel kapcsolatban használtatik ki. A kisgazda a mai viszonyok között a föld termékeiből megélni nem tud, jövedelmet csak a jószágtenyésztéssel kapcsolatban remélhet. A közélelmezés, a husdrágaság és a szocziális kérdések egy része nálunk szerves összefüggésben van a magyar jószágtenyésztéssel. Ha hiba, ha mulasztás történik jószágtenyésztésünk helyes alapokra való fektetésénél ós fejlesztésénél, azt nemcsak a gazdatársadalom érzi meg, hanem tekintet nélkül a foglalkozási ágakra, az összpolgárság is. (Helyeslés jobb felöl.) Mindezeket azért hoztam fel, hogy rámutassak arra, hogy állattenyésztésünk istápolása fontos kormányhatósági feladat. Itt nem lehet a gazdának azt mondani, hogy »segits magadon, a jó Isten is megsegit«, hanem semmiféle áldozattól nem szabad visszariadnia a kormányhatóságnak, hogy az állattenyésztést fokra fejleszsze, a hol annak egy belterjesen gazdálkodó földmivelő államban lennie kell. Ennek igazolására hivatkozom Svájczra, hol a jószágtenyésztés igen magas fokon áll. Ott régi időktől kezdve az állam nem sajnált semmi pénzáldozatot, hogy az állattenyésztést fejleszsze, s a kedvező természeti viszonyok mellett főként ez áldozatkészségnek köszönhető, hogy a mai napon a svájezi állattenyésztés olvasatlanul vonzza be külföldről a milliókat, s ezzel nemcsak nálunk ismeretlen jólétet teremt az ottani földmivelő deczember 11-én, hétfőn. és jószágtenyésztő nép között, -hanem 'busás kamattal visszatéríti az- államnak' is az állattenyésztésre áldozott összegeket. Magyarországon minden természeti létfeltétel megvan ahhoz, hogy itt az államnak, s a gazdának egyaránt busásan jövedelmező állattenyésztést létesítsünk. Hegyi legelőink vetekednek Svájczéval. s az alföldi termelési viszonyok kiválóan alkalmasak az istállózásra. Csak megértés és munka az érdekeltek részéről, és vissza nem riadó áldozatkészség kell hozzá a kormányhatóság részéről, akkor a mostani elhanyagolt állattenyésztés helyett egy évtized alatt nálunk is lehet teremteni oly virágzó belterjes állattenyészetet, mely nemcsak a gazdáknak adja meg a jólétet, de az államnak is visszatéríti a reá fordított áldozatokat. Tessék , elhinni, hogy ebben a kérdésben a kormányhatóság részéről a takarékosság a legnagyobb pazarlás és a legmeszebbmenő áldozatkészség a leghasznosabb tőkebefektetés. (Helyeslés a jobboldalon.) Húsz év óta a magyarországi állatállomány alig gyarajjoclott 5%-kal, a fogyasztás és a szükséglet pedig ez idő alatt vidékenkint majdnem megkétszereződött. Húsz év előtt sem volt Magyarország állattenyészete színvonalon, most pedig a viszonylagos mennyiségi állapotok még rosszabbak. Ez idő alatt a kormányhatóságok e téren az elihök adott szűkös keretekben mozogtak, de döntő lépés állattenyésztésünkért nem történt. A mi előrehaladás mutatkozik, az már a mostani kormány alatt történt. A mostani földmivelésügyi minister ur kiváló szakember. Igazi tehetséget, szaktudást és törhetetlen munkakedvet hozott magával a földmivelésügyi ministeriumha. (Ugy van! a jobboldalon.) Az ő érdeme az, hogy az idén. a gazdák államsegélylyel tömegesen hozták be Magyarországba a kitűnő nyugati fajteheneket, s ezáltal egyes vidékeken a csenevész állatállományt, mondhatni, felfrissítették. Ha ezt az akciót évrőlévre fokozódólag csaktiz évig folytatnánk,Magyarország állattenyésztése nem remélt magas színvonalra emelkednék. Sajnálattal látom azonban, hogy a most előttünk fekvő költségvetés beállított keretei ezt nem fogják megengedni. Igaz ugyan, hogy a tavalyi költségvetésben tenyészállatok beszerzésére fond perduként csak 900.000 korona volt felvéve, mig az idei költségvetésben e czélra 2 millió van előirányozva. Ez összeg azonban tavaly is apaállatok beszerzésére fordíttatott, s az idén is arra van előirányozva, ebből az anyaállatállomány nem fog szaporittatni. Az idén eszközölt nagyobbszabásu anyaállat-importot a pénzügyminiszter úrtól e czélra kapott 2 millió tette lehetővé. Ez az 1912-ik évi költségelőirányzatban hiányzik, s ezzel hiányzik annak lehetősége, hogy Magyarországba az anyaállatimportot folytassuk, még inkább az, hogy ez importot fejlesszük.