Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-310

192 MO. országos ülés tílí De felhívom a földmivelésiigyi kormány figyelmét arra, hogy legszemélyesebb tapasztalatomból motihatom azt, hogy a községi kopár területek befásitását az alsó közigazgatási közegek nagyon rosszul ellenőrzik és tényleg nagyon kevés történik ma is ezen a téren. Tudjuk, hogy fát ültetni, sajnos, a magyar parasztnak nincs vérében, és csak a legszigorúbb hatósági kényszerrel lehet azután rávenni a községeket arra, hogy a kopár területeiket befásitsák. E tekintetben tehát kérem a földmivelésiigyi ministeriumnak hathatós ellenőrzését -és szigorú fellépését. A mint kimutattam a szemtermelésnél azt, hogy szemtermelésünk nivója Nyugateurópához képest határozottan balkáni nivón áll, épen ugy nem sokkal örvendetesebbek az állapotok állattenyésztésünk tekintetében sem. Hiszen ez nemcsak hogy nem fejlődött, hanem visszafejlődött az Utolsó években a depekoráczió felé. Konczedálom, hogy az utolsó években is és a jelenlegi kormány alatt is az állattenyésztés tekintetében talán az összes kérdések közül a legtöbb történt. Kiemelem különösen az 1908 : XLIII. t.-czikket az állattenyésztés fejlesztéséről, a melynek alapján községi legelők vételére kölcsönöket kapnak a községek, -illetve elvállalja a kölcsönre vett legelőterületek amortizácziójának 40—50 százaiékát a kincstár. Ez nagyon hasznos és okos intézkedés, csak arra hivom fel a földmivelésiigyi kormány figyelmét, hogy a közigazgatásnak alsó fórumai, a községi jegyzők és a főszolgabírók utasitandók lennének arra, hogy magyarázzák meg ennek a törvénynek áldásos intézkedéseit a községekben a parasztságnak és a kisbirtokosoknak. Az egész ország legnagyobb részében ugyanis rtía még jóformán nem is ismerik ezt az áldásos törvényt, s ha ismerik is, a kisbirtokosság nem is akarja elhinni, hogy valamikor vissza ne kelljen fizetni ezt az államkölcsönt, hiszen annyira szokatlan, hogy az állam tényleg adjon is valamit és necsak mindig elvegyen a kisbirtokosoktól. A tenyészállatok beszerzésénél szintén hasonló módon és hasonló séma szerint óhajt a földmivelésiigyi minister ur eljárni, s e tekintetben egy 200.000 koronás tétélt találunk, a mit csak dicsérettel vehetek tudomásul, és meg vagyok róla győződve, hogy a részletfizetéses állami kölcsönök nyújtása az állattenyésztés terén valószinüleg kedvező és hasznos eredményekkel fog járni. Ez részben már állami megvalósítása akarna tálán lenni a credit •agricole-nak, a mezőgazdasági ingó hitelnek/a kisbirtokra nézve, a mivel beszédem során még részletesen óhajtok foglalkozni. Egy szóval, végig az egész vonalon intenzivebbé kell tenni a magyar mezőgazdasági termelést, mert mégis csak szégyen lenne, ha most, a hogy a drágaság idején halljuk folytonosan, hogy meg kell nyitni a Balkán-határt, mert a magyar nép .állítólag éhezik, hogy Magyarország, ez a Kanáán, saját népét nem bírná ellátni mezőgazdasági ter.-urékekkel. •'• Sümegi Vilmos: Mért Ausztria iparát védi! deczember 11-én, hétfőn. Baross János: Hogy pedig a produktivitás emelése mennyire lehetséges, azt kimutattam. Látjuk, hogy Nyugat-Európában a szemtermelés majdnem mégegyszer olyan magas átlagot tud elérni, mint Magyarország, és az állattenyésztés terén is meg vagyok róla győződve, hogy Magyarország nemcsak saját magát és Ausztriát tudná ellátni kellő intenzivitás mellett állati termékekkel, de Európa ipariiző többi államát is. A jövedelmezőséghez azonban a mezőgazdasági szakértelem és műveltség terjesztésén kivül két fontos dolog szükséges, hogy intenzivebben dolgozhasson, és hogy befektetéseket csinálhasson a magyar gazda ; először szükséges, hogy biztosítsuk a kellő jövedelmezőséget, másfelől az, hogy megfelelő olcsó pénzt kaphasson. A koalicziós kormány alatt létesített agrárius vámpolitika kedvező hatása alatt elmondhatjuk, hogy a megfelelő kedvező értékesítési viszonyok áldásos hatásaiban ma tényleg részesül a magyar mezőgazdaság ; az első feltételt tehát biztosítottuk a magyar mezőgazdaság részére. A további lépés a jelenlegi kormánynak lenne feladata, és pedig az, hogy a mezőgazdasági intenzivitáshoz szükséges befektetések részére a szükséges olcsó pénzt, a credit agricolet a mezőgazdasági ingó üzemi hitel létesítésével biztosítsa. Megint el kell ismernem, hogy a f öldmivelésügyi minister ur ezt a feladatot szintén meglátta és programmjába fel is vette ; sajnos azonban, a mezőgazdasági ingó üzemi hitel kérdése tavaly óta jóformán elaludt. A bankvitában emiitettem már ezt a kérdést és kifejtettem, hogy az olcsó mezőgazdasági üzemi ingó hitelnek kétféle összetétele van. Először is egy törvény, a mely a mezőgazdasági ingó felszerelést zálogalapul biztosítsa a hitelező részére, másodszor pedig szükséges az, hogy záloglevelek alapján a nyugat-európai olcsó pénzpiacz megnyittassék a magyar mezőgazdaság részére. Konczedálom, hogy a jelen nehéz nemzetközi j)énzügyi viszonyok mellett e fontos kérdést, a hitel kérdését, a fölnmivelésügyi minister ur a jelen őszön megoldani nem tudta, de meg vagyok róla győződve, hogy a jövő tavaszszalmár a pénzügyi helyzet Nyugat-Európában sokkal könnyebb lesz, ugy hogy a kérdés pénzügyi részét is előbbre viheti a t. földmivelésügyi minister ur. Jogi részét a kérdésnek azonban elő lehetett volna már készíteni. Hiszen a kérdést megfelelő törvény nélkül megoldani nem lehet Az igazságügyim nister ur és a hozzáértő jogász világ, akármilyen rossz a nemzetközi pénzügyi helyzet, az ügynek jogi részét már mégis előkészíthette volna, ugy hogy legalább kész munkálat lenne rendelkezésére a földmivelésügyi minister urnak, arra a napra, a mikor a nemzetközi pénzpiacz megérett a kérdés megoldására. így abban a helyzetben lenne a minister ur, hogy a huszonöt év óta kivánt agrárius intézményt, a mezőgazdasági ingó hitel intézményét megvalósíthassa.