Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

172 309. országos ülés 1911 deczember 9-én, szombaton. terhek ilyen óriási szaporításával szembeszálljon, mert nem hiszem, hogy akadjon igaz hazafi és igaz dinasztikus hűségű állampolgár, ki ne óhajtaná, hogy ilyen katasztrófától a magyarok Istene hazánkat és a dinasztiát óvja meg. (Helyeslés balfeUl.) Ezzel végeztem a javaslatnak financziális részével, és most áttérek fejtegetéseimnek legalább is olyan nagyfontosságú második részére. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Nézzük t. i. ezek után, hogy törvényeinkben gyökerező — ezt nagyon hangsúlyozom — nemzeti követelményeink szempontjából, de egyáltalában közjogi tekintetben hogyan állunk e javaslattal ? (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) ügy állunk, hogy ezen javaslatokban, miként még részletesebben is ki fogom mutatni, egész halmazával találkozunk a közjogi sérelmeknek. (Igaz l Ugy van! a baloldalon.) Érdekes, hogy a jogi állapottal szemben — nem mondom, hogy a mai tényleges állapottal szemben, mert ez nagy különbség — még azon intézkedéseiben is visszaesés mutatkozik, melyek látszólag mint a nemzeti követelmények kielégitéséhez való közeledés szerepelnek és vannak feltüntetve. Egy lépésnyi előhaladás sincs nemzeti irányban. Ha teljes stagnáczió volna, ezt még el tudnók birni, de teljes visszaesés mutatkozik! Nézzük csak mindjárt, hogy a javaslatnak hivatalos elnevezésével hogy állunk ? Eddig a hadügyministert közös hadügyministernek neveztük, miként az törvényeinkben gyökerezik. Most azzal az indokolással, hogy egyenlő legyen az elnevezés nálunk és Ausztriában, a »közös«-t elhagyják és egyszerűen hadügyministernek nevezik. Mit csináljunk akkor a többi közös ministerek elnevezésével, még a külügyministerrel csak megvolnánk valahogy, mert az csak egy van és igy. ha el is hagyjuk a közös elnevezést, tudjuk, hogy a közös külügyministert értjük alatta ; de pénzügyministerünk már van osztrák is, magyar is külön, s ha itt elhagyjuk a közös elnevezést, csak pénzügyministernek fogjuk őt nevezni ? Már ez a zavar is, melyet előidéz ez a helytelen elnevezés, nem tartható helyesnek. De épen teljességgel tarthatatlan ezt azzal indokolni, hogy azért történik ez, hogy az osztrák törvényből elimináltassék a Reichskriegsminister elnevezés, mely eredetileg, mikor még az osztrákok hálával viseltettek irántunk, hogy részükre is kivívtuk az alkotmányosságot, a közösség értelmében volt használva és csak később használták fel ezt összbirodalmi szempontéból. Hiába mondja az igen t. ministerelnök ur gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak és barátomnak interpellácziójára, hogy ő ezt tulajdonkép a közösség értelmében veszi. Jó, hogy megmondta, meít legalább a magj^ar törvényhozásban lesz egy magyarázati alapunk; de ez nem eliminálja azt a veszedelmet, hogy az osztrákok azt fogják mondani, hogy ezen kifejezéssel magatok adtok tápot a birodalmi egység elismerésének ! Ezzel ez a veszedelem nincs még «liminálva, azért még mindig előnyösebb magyar szempontból, ha tovább is megtűrjük, hogy Ausztriában Reichskriegsministernek nevezik a közös hadügyministert, mert hiszen Deák Ferencz és á Deák-párti kormányok mindig hangsúlyozták, hogy ez csak a közösség értelmében volt alkalmazva és ezért ragaszkodjunk ahhoz, hogy maradjon meg a közös hadügymimster elnevezés. Ezt csak. egygyel lehet felcserélni, azzal, a melyet Bizony Ákos t. képviselőtársam emlitejbfc fel pár nappal ezelőtt, hogy t. i. császári és magyar királyi hadügyminister, mert igy megvan a megkülönböztetés, hogy ő mind a két államnak közös szerve és nem egy egységes államnak a szelve, vagyis hogy szedve az" osztrák birodalomnak és szerve a magyar birodalomnak. (Ugy van ! a baloldalon.) Már ez a körülmény is elfogadhatatlanná teszi ezt a javaslatot ebben az alakjában, mert ezt eliminálni kell, ennek törvényeinkbe való beiktatását meg nem engedhetjük, hanem okvetlenül vagy az eredeti elnevezést kell visszaállítani vagy pedig fel kell cserélni esetleg az előbb említett kifejezéssel. (Helyeslés balfelől.) Amúgy is vannak eltérések az Ausztriában és a Magyarországon beterjesztett véderőjavaslatok szövegei között, ők nevezhetik a közös hadügyministert ugy a hogy akarják, de mi tartsuk meg legalább a törvényes elnevezést. Minket nem alterál az, hogy ők mit csinálnak, de a mit mi csinálunk, az esetleg nagy veszedelmeket is rejthet magában. (Ugy van! balfelől.) Rá tudnék még mutatni számos ilyen közjogi sérelemre, (Halljuk! balfelöl.) azonban előttem már gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam és mások is meglehetősen terjedelmesen kifejtették e közjogi sérelmeket, ugy hogy egészben véve elégnek tartom, ha ezekre utalok és hozzájárulásomat az ő fejtegetéseikhez kijelentem. Van azonban mégis egy-két olyan pont, a melyet magam is ki akarok emelni. (Halljuk! balfelől.) Igy jelesül annak bizonyítására akarok egyetmást felhozni, hogy még az is, a mi haladásnak látszik — miként az előbb emiitett esetben . is kimutattam — tulaj donképen visszaesés. Még azt is, a mi a tényleges állapottal szemben valóságos haladásnak mutatkozik, ha helyesen és alaposan megvizsgáljuk, belátjuk, hogy feltétlenül el keU utasítanunk, mert a jogi állapottal szemben tulajdonképen hanyatlást jelent. Rá kell mutatnom arra, hogy ott is, — és itt igen röviden ki kell térnem a katonai perrendtartásra, mert ez argumentáczió álláspontom igazolására — a hol látszólagos nemzeti előrehaladás van a tényleges viszonyokkal szemben, mégis állami önállóságunknak csorbítása eszközöltetik, a mennyiben szuverenitásunk fölé egy második, magasabb szuverenitás helyeztetik és ezzel hozatunk függési állapotba, a mi pedig a magyar közjoggal homlokegyenest ellenkezik. (Ugy van! balfelől.) Ennek igazolására csak egy kérdésre mutatok • rá a katonai perrendtartásból. Annak 80. §-ában el van ugyan ismerve a magyar állami nyelv mint