Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

309. országos ülés 19Ü áeczember 9-én, szombaton. 16.9 tartalékok, a melyekhez hozzányúlni lehessen. (Helyeslés balfelől.) Mit nyerünk tehát a hadsereg ilyen óriási szaporításával, kagyha annak a kilátásnak megyünk elébe, hogy a nemzet anyagilag kimerül, gazdaságilag tönkremegy, annak reménysége nélkül, hogy ezen áron legalább a hadsereg teljesítőképessége fokoztassék, ha elesnek épen egy harcz győzelmes keresztülvitelének anyagi feltételei, s ha ellenkezőleg épen ennek következtében a vereség, a veszteség és'az összeomlás veszélyei lépnek szemeink elé. Már pedig ide vezethet ennek a véderőj avaslatnak Tisza István kívánságához képest való meggondolás és minden gondolkodás nélküli megszavazása. (Ugy van! a baloldalon.) Annál inkább csodálkozom Tisza Istvánnak ezen a kijelentésén, mert mig ő belső szükségleteinkkel szemben nagyon is fukarkodik, (Igazi Ugy van/ balfelől.) addig másrészt a drága Dreadnoughtokra. a hadsereg mértéktelen szaporítására a száz és száz miihókat sem -sajnálja, ugyanakkor azonban a szegény tanítóktól megvonni iparkodik a megélhetés eszközeit. Mert bocsánatot kérek, itt kitérek az ő kijelentéseire, a kisebb állami hivatalnokok, olyanok, a kik csak olyan kvalifikáczióval birnak, mint a tanítók — hiszen vannak 4 polgári iskolát végzettek is — felviszik a XI., X. és IX. fizetési osztályig ; ellenben a tanítók eddig még a XI. fizetési osztályt sem érik el. Bocsánatot kérek e kis kitérésért. de azt kell mondanom, hogy ez az ő részéről érthetetlen. Az én felfogásom szerint, az én nézetem szerint százszor és ezerszer meg kell fontolnunk, hogy ilyen a véderőreform által komtemplált óriási teheremelésbe egyáltalában belemehetünk-e, ós hogy e szempontból, azaz pénzügyi szempontból is ez a javaslat egyáltalában elfogadható-e, és nem kötelességiink-e az országot az anyagi összeroppanástól egész erőnkkel megmenteni iparkodni. T. képviselőház 1 Hogy ez a javaslat mily óriási mértékben fogja emelni anyagi terheinket, azt már előttem két képviselő is fejtegette. Pajzs Gyula és Mezőssy Béla t. képviselőtársaim eklatánsán bebizonyították, hogy ka ez a javaslat majd hatását az egész vonalon fogja éreztetni, hozzászámítva természetesen a honvédség szaporításával szintén emelkedő költséget, hozzá a tengerészeinek óriási fejlesztésével járó többköltséget, a mikor teljesen életbelép, 1915-től, illetve 1921-től fogva legalább is évi 200 millióval fogja csak Magyarországnak terheit szaporítani. Kúti Béla:. Tönkreteszi az országot. (Bálijuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Sághy Gyula: T. képviselőház ! Még annak igazolására, hogy milyen óriási a szaporulat e javaslat pénzügyi részét illetőleg, felhozom, hogyha összehasonlítjuk ezeket a javaslatokat a Széli-féle javaslattal, a mely szintén az ujonczlétszám emelését tervezte, akkor meg fogunk győződni arról az óriási különbségről, a mely a kettő között van. Ha jogosult volt a harcz a Széli-féle javaslattal szemben^-még inkább jogosult és indokolt ezekkel a sokkal nagyobb terhet ránk rovó javaslatokkal . KÉPYH. NAPLÓ. 1910—1915. XIII. KÖTET. szemben. A Széll-féle javaslat 22.000 fővel tervezte az összes ujonczlétszám emelését, a miből Magyarországra nem is egészen 10.000 njoncztöbblet hárult volna az addigival szemben. Most csak a közös hadseregnél 56.400 fővel van tervezve az emelés, a miből Magyarországra 24.111 főnyi esik. Hazai Samu honvédelmi minister: Nem! Sághy Gyula: A véderőbizottság előterjesztéséből veszem az adatokat, azt gondolom, eléggé hitelesek. Hazai Samu honvédelmi minister: A különbség az, hogy három esztendőre ! Sághy Gyula: Lehetséges, hogy három évre ez megosztva vétetnék igénybe, de bocsánat, három esztendő múlva állandó lesz, ennyi lesz az állandó évi véradótöbblet a bizottság feltehetőleg hiteles jelentése szerint. En nem arról beszélek, mi lesz az első évben, hanem arról, hogy mi lesz, ha a véderőj avaslat teljesen végrehajtatik. (Ugy van ! a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon): A miért Lukács nem vállal felelősséget! Sághy Gyula : A honvédség létszáma a mostaninak épen duplájára emeltetik, 12.500 helyett 25.000 lesz az ujonczlétszáma, ugy, hogy Magyarországra az eddigivel szemben 36.611 ujonezlétszámemelkedés fog esni, a mi a Széli-féle javaslattal szemben háromszoros emelkedésnél is többet tesz ki. Már most ez gazdasági szempontból is óriási hátrány, mert óriási munkaerőt von el a közgazdasági tekvékenységtől. (Ugy van! a baloldalon.) Még hozzáteszem azt, hogy ez az ujonczlétszám, a mely által igy csak a tömeg-nyomor fog növekedni és a mely a kivándorlást még inkább elő fogja mozdítani, elő sem lesz állitható Magyarország részéről, mert nincs annyi fegyverképes népünk, hogy ezt a létszámot a jövőben kiállíthassuk, sőt talán már most sem állithatjuk azt ki. (Ugy van! balfelől.) Itt megjegyzem, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam statisztikai adatai hibásak; tessék csak jobban utána nézni és a helyes statisztikai adatokból meg fog győződni arról, hogy ilyen nagy ujonczlétszámot Magyarország képtelen kiállítani. Hiszen a Magyarországra eső összes ujonczlétszám eddig 56.576 volt, most pedig 93.187 lesz, tehát az eddiginek majdnem a kétszerese. Ily viszonyok között nem hagyhatom megjegyzés nélkül a kormánynak azt az eljárását, hogy a Pool-féle szerződéssel nemcsak hogy nem korlátozni, hanem ellenkezőleg inkább könnyíteni törekedett a kivándorlást, (Ugy van ! balfelől.) sőt ráparancsolt Pozsony városára, hogy uj kivándorlási telepet létesítsen, hogy a kivándorlást ez által még inkább előmozdítsa. (Ugy van! a bal- és.a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék tekintetbe venni ennek kifelé gyakorlandó hatását. Vájjon hadseregünk,.. államunk, nagyhatalmi állásunk presztízsét emelni fogja-e az, ha a külföldi államok azt látják, hogy a törvényekben megszabott ujonczlétszámot sem 22