Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

309. országos ülés 1911 deczember 9-én, szombaton. léi gyakorlatilag bizonyos időt töltöttek el, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert a ki ismeri a községeknek igazán szomorú tűzrendészeti viszonyait, méltányolni tudja és nem fogja lekicsinyelni ezt a kedvezményt, a mely által kedvet csinálunk a fiatalság körében ahhoz, hogy a tűzoltói intézmény terén aktive is közreműködjenek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A honvédség és a közös hadsereg az uj véderőj avaslatban, ha figyelmesen átolvassuk azt, teljesen egyenlő elbírálás alá esik. Ez mindenesetre nagy érdem, mert a honvédséget is olyan hadsereggé van hivatva ez által fejleszteni, a mely a közös hadsereggel egyenrangú, azzal minden tekintetben kiállja a versenyt. Eddig a harmadik korosztályt kapta csak ujonczjutalékul a honvédség, ma arányosan minden korosztályból egyformán megkapja a maga ujoncjutalékát és ezáltal lehetővé válik, hogy anyaga is egészen egyenlő legyen a honvédségnek a közös hadsereggel. A honvédelmi minister hatáskörét is lényegesen kiterjeszti a javaslat akkor, a midőn az összes kedvezmények megadásánál, mint legfőbb fórumot, a honvédelmi ministert jelöli meg. A méneskart is áthelyezi a javaslat a honvédséghez, a mely eddig a közöshadsereghez tartozott és ezáltal megszünteti azt a nagy anomáliát, a mely eddig sok panasz tárgya volt. Talán egy kicsit sokáig is vettem igénybe a t. ház figyelmét, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfdől.) a midőn a véderő javaslat előnyeit itt kifejteni bátor voltam, (Halljuk ! Halljuk ! jobb jelöl.) de szükségesnek tartottam ezt azért, mert a véderőj avaslat eddig csak a legegyoldalubb és leglesujtóbb kritika tárgya volt. (ügy van ! jobbfdől.) Pedig ez a javaslat azt igazán nem érdemli meg, mert oly humánus szellem lengi át az egész törvényjavaslatot és igazán oly érzéket mutat a nép életbevágó érdekei iránt, a mely egyetlenegy más külföldi javaslatban sem található meg. (Ügy van! jobbjelöl.) Ezt ki kellett emelnem azért, mert fontos, hogy az ország is megtudja, hegy vannak e javaslatnak jó oldalai is, hogy megtudja az ország, hogy mennyire szükséges ez, és ho gy megindokoljam azt is, hogy elfogadom a javaslatot. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Hammersberg László jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Követem a parlamenti szokást, de miután időm nagy részét elvette előttem szóló képvisetőrásam, hosszasabban nem foglalkozhatom az ő beszédével. Mind a mellett néhány reflexiót mégis kívánok arra tenni. A t. képviselő ur a javaslat előnyeit iparkodott kiemelni, azonban ő sem bocsátkozott azoknak a nagyszámú és súlyos érveknek a czáfolásába, a melyek az ellenzék részéről a javaslattal szemben elhangzottak. Ez a vita tehát bizonyos mértékben csakugyan egyoldalú maradt és igy lehetetlen is teljesen kikerülni az ismétléseket, a mihez ő maga a legjobb akarat mellett is lényegesen járult hozzá, mert eddig szintén csak az ellenzék domboritotta ki a javaslat hátrányait, azok a veszedelmek, a melyeket a javaslat magában foglal, egyáltalában nem oszlattattak el, és az eüenzék elvei nem czáfoltattak meg. Egyet azonban bizonyított t. képviselőtársam, de olyan valamit, a mi bizonyításra nem szorul; mert általánosan elismerték azt a képviselőház minden oldalán, tehát az ellenzéki oldalon is, hogy a véderőnek bizonyos korszerű fejlesztése igenis kívánatos, igenis szükséges. Ezt senki sem vonta kétségbe, ennek bizonyítására nem volt szükség. Ennek kapcsán hozta fel aztán, hogy az ellentétek a képviselőház két oldala között, a kormánypárt és az ellenzék között oly messze szétágazók, hogy szinte áthidalhatatlanok. Ezzel a felfogásával t. képviselőtársamnak a legkevésbbé sem tudok egyetérteni., pedig talán magam is erős kritikát fogok gyakorolni következő fejtegetéseimben a véderőjavaslattal szemben. Dehát bocsánatot kérek, ha abban, az alapkiindulásban, hogy szükség van a véderőreformra, egyetértünk, akkor akármilyen szétágazók legyenek is egyéb tekintetben nézeteink, ha komolyan törekszünk arra, és komolyan akarjuk, a békés kiegyenlítést, lehetetlen elképzelni, hogy annak módjára rá ne találjunk. Csak akkor nem, ha ez iránt nincs meg a komoly akarat, a komoly szándék, a mint az fejtegetéseim további részéből ki fog derülni, Most már nem is igen fogok foglalkozni beszédével, annál inkább nem, mert a mit ő mondott a statisztikai adatok és a kivándorlás tekintetében, arra, azt hiszem, hogy a mennyiben az idő engedi, fejtegetéseim során ugy is megkapja a kellő választ és a kellő czáfolatot. Sajátszerű jelenség —• és ez az oka a vita eddigi egyoldalúságának — hogy mostanig az ellenzékről felszólalt már 34—35 képviselő, hiszen csak határozati javaslat 32 van előterjesztve, a t. túloldal részéről pedig alig 3—4 képviselő vett részt eddig a vitában, már t. i. a ki csak mint képviselő vett részt, nem tudom, hogy kijön-e legfeljebb öt, de több semmi esetre sem, a minister urak közül azonban igenis kettő foglalkozott, a ministerelnök ur és mint szakminister a honvédelmi minister ur, azonfelül az igen t. honvédelmi államtitkár ur. De az is érdekes és sajátszerű, hogy míg a t. honvédelmi államtitkár ur magával a javaslattal foglalkozott és iparkodott azt tetszetős színben feltüntetni, addig az igen t. honvédelmi minister ur, — első beszédét nem volt alkalmam hallhatni, mert akkor nem voltam Budapesten — de második beszédében, a melyet szerencsém volt végighallgatni, valósággal Don Quichotteszerű szélmalomharczot vívott a külön önálló magyar hadsereggel szemben, a mely nincs napirenden, még pedig annyira nincs napirenden, hogy bár az ellenzék függetlenségi pártjainak ez valósággal lényeges programra pontját képezi, de mivel az ellenzék, legalább a függetlenségi pártnak az a része, a mely Kossuth Ferencz vezetése alatt áll és a melyhez tartozni szerencsém van, számol a lehetőségekkel^ számol