Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-303

303. országos ülés 19il deczember 1-én, pénteken. li folyamán Szterényi József t. képviselőtársam igen jelentős beszédet mondott, a melynek eszmemenetét követve, magam is őszinte örömömnek adok kifejezést az iparoktatás terén elért kedvező eredmények felett, a melyek már is a magyar ipari munkáselmének és kéznek a kiválóságát _ bizonyítják és a melyek azt a perspektívát tárják elénk, hogy a magyar munkás - intellektualitás és kéz hiánya ma már nem akadálya az ipar fejlődésének addig a mértékig, hogy kielégítse Magyarország összes ipari szükségletét. Hasonlóképen örömmel hallhatjuk Szterényi József képviselő ur beszédéből, a ki visszapillantást vetett az iparfejlesztés 30 éves múltjára, azokat a Közgazdasági Szemléből, tehát hivatalos forrásból származó adatokat, a melyek meggyőző bizonyítékot nyújtanak minden ellentétes nézettel szemben arra, hogy az iparfejlesztési akczió valóban áldásos gyümölcsöket termett, hogy az ezen czélra kiadott milliók valóban nagy érdekeket szolgáltak, hogy annak eredményekép igen sok uj gyárat üdvözölhetünk és igen sok létező gyár megerősödését tapasztalhatjuk, s hogy igen kevés az az összeg, a mely ezekből a milliókból illetéktelen kezekbejutás folytán elkallódott. Viszont nagy sajnálattal kell a költségvetésből tudomást szereznünk arról, hogy a kereskedelemügyi kormányzat azt a jelentős akcziót, a melyet a koalicziós kormány kifejtett, nem szándékozik ugyanazzal az erővel folytatni, mert iparpártolás ezimén a múlt évi hat millión felül még egy millió többletrészt felvettek ugyan, azonban ez az összeg túlnyomó részében a korábbi ijjartámogatás czéljaira is le van kötve, ugy hogy alig marad néhány százezer korona uj segélyezésekre. Nagyon érdekes volt Szterényi József beszédéből az a rész, a mely a vizi energiák kihasználására vonatkozott és a melyben külföldi példákra is utalt és serkentő szózatot intézett a t. kormányhoz és a házhoz, hogy ezt a nagyfontosságú kérdést karolják fel. Annál sajnálatosabb a pénzügymmister urnak még ugyanazon ülésen elhangzott következő nyilatkozata (Olvassa) : »Hogy mindenekelőtt a mai nap szónokának, Szterényi József t. képviselőtársamnak igen érdekes fejtegetéseire reflektáljak, legyen szabad kijelentenem, hogy én vele igen sok tekintetben egyetértek és helyeslem mindazokat, vagy legalább igen sokat azokból, a miket mondani szives volt. Helyeslem azt, hogy ő a vizierők nagyobb mérvű kihasználását ajánlja a kormány figyelmébe. Konstatálhatom, hogy ez a kérdés nem kerülte el a kormány figyelmét. Ha jól tudom, három vagy négy ilyen projektum van most tárgyalás alatt a kereskedelemügyi mmisteriumban. Nálunk azonban ez a kérdés sohasem fog olyan nagy fontosságot nyerni, mint más államokban, mert szakértők konstatálták, hogy, fájdalom, nálunk a vizierők nem állanak oly nagy mértékben rendelkezésre, mint sok más államban, i különösen Olaszországban, Svédországban és Norvégiában. Mindezek ellenére szükséges azonban, hogy a kormány e kérdéssel foglalkozzék. Csakhogy nálunk a tőke drágasága neheziti meg a kérdés megoldását, mert épen a drága tőke miatt a vizi energia előállítási költsége oly magas, hogy mindeddig azt a problémát, hogy az ilyképen előállott energia olcsóbb legyen, mint más, megoldani tudtommal nem sikerült.« T. ház! Mint már más alkalommal, ezúttal is hangsúlyozni kívánom, hogy Magyarország közgazdasági, ipari érdekei fejlődésének tulajdonképeni lehetősége abban van, hogy tudunk-e hathatós intézkedést tenni az összes természeti erőknek, de különösen a vizierőknek kifejlesztésére. (Ugy van! balfelől.) Tökéletesen áll a j^énzügyminister urnak az a kijelentése, hogy Magyarország tőkében szegény, de épen ez a körülmény nagy bizonyság a mellett, hegy a legolcsóbb erőforrásokat, a természetes energiákat ki kell használni, mert egy ilyen tőkeszegény ország a mesterséges, motorikus erőkkel való üzem költségeinek viselésére nem képes, különösen a külföld évszázadokon át kifejlett iparával szemben. (Igaz r Ugy van! balfelől.) Azért a t. pénzügyministe urnak ezen elodázó és kitérő válaszával a vizierők felhasználása tekintetében, semmikép meg nem elégedhetünk, (Helyeslés balfelől.) Tagadhatatlanul vannak olyan vizi források, a melyek szegények, a melyeknek kihasználásává! foglalkozni — hogy ugy mondjam — nem rentábilis dolog. Azonban csak egy nagyon futólagos tekintet Magyarország geográfiai és hidrográfiai fekvésére és helyzetére, minden gondolkodó embert meg kell, hogy győzzön arról, hogy a mikor Magyarországnak és Erdélynek az a helyzete, hogy körös-körül óriási hegylánczokkal van körülvéve és Magyarország összes vizei ezen hegyekből veszik táplálékukat, sőt a Dunát és az Oltót kivéve, ezen hegyvidékekből származnak: lehetetlen dolog, hogy ezen hegylánczolatokban ne lennének alkalmas vízforrások, a melyeket erőforrásul ne lehetne felhasználni. Tudjuk azt, hogy a hegyvidék lakossága minő szegény, földjei kopárak, klimája zord. Viszont az isteni gondviselésnek helyes és bölcs megnyilatkozását látjuk abban, hogy a hol legszegényebb a nép, legösztövérebb a föld, oda rakta pazar kézzel egész kincsestárát a hegyek mélyébe, erezet, ásványt, kősót, szenet és különféle más ásványnemeket, megrakta a hegyeket erdőkkel, a hegyek lejtőjét fával és minden völgynyilásban ott csurog a kristálytiszta viz, hogy ime, ha szegény a föld, itt van mégis a teremtésnek nagy gazdagsága, csak meríteni kell belőle, csak invenczió, értelem és munkásság kell hozzá s a szegény nép abba a helyzetbe juttatható, hogy ne kelljen külföldre vándorolnia, Amerikába mennie megélhetését keresni. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) Hasonlóképen látjuk, hogy a hegyvidék aljái) ott vannak mindenütt a virágozni kezdő kulturontok, a falvak, a városok-, a melyekre miiven