Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-309
309. országos ülés 19ii deczember 9-én, szombaton. 159 foglalkozik a javaslat közjogi és politikai vonatkozásaival, mégis oly nagyok köztünk és a t. túloldal között az ellentétek, hogy én, pártomnak igénytelen tagja, szerény tehetségeimet gyengéknek tartom arra, hogy e nagy, áthidalhatatlan ellentéteket meggyengitsem és egymáshoz közelebb hozzam, s azért igyekezni fogok egyedül a javaslatnak katonai, szocziális és kulturális részeivel foglalkozva, csakis ezen a téren maradva, beszédemből minden politikát és közjogot kizárni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Mielőtt azonban a javaslatnak üdvös rendelkezéseire rátérnék, egy ismétlésbe kell hogy bocsátkozzam, s ez az, hogy mennyire halaszthatatlan hadseregünknek fejlesztése. Ezt a kérdést nem lehet eléggé ismételni. 22 év óta elmulasztottunk minden rendelkezést hadseregünk fejlesztésére, pedig 22 év óta a kor annyira haladt, és annyi uj alakulás vált szükségessé, (Igaz! ügy van! jobbfelől.) hogy önkénytelenül megérezzük hadseregünk ezen fejlesztésének hiányát. Es hogy mily nehéz e modern technikai vívmányok folytán szükségessé vált uj alakulások számára a kellő létszámot összehozni, ezt elég szépen ^megmondja a javaslatnak igazán páratlanul szép, irodalmi nivón álló indokolása, a melyhez nekem kevés hozzátenni valóm volna, csak kuriózumból emlitem meg azt, hogy most, midőn a vártüzérség fejlesztéséhez szükséges volt bizonyos kontingens ujonczjutalék, már nem volt mit elvenni a többi csapatok békelétszámából, hanem elvették a zászlóalj-dobosokat. Tudjuk azt, hogy a hadsereg helyes kiképzése a századok harczszerű kiképzésén alapszik, ez pedig csak akkor lehetséges, ha a századok szakaszonkint, azok pedig rajokra felosztva, — a rajok a hadban a vezérlés legkisebb egységei —: kellő létszámban vannak. (Ugy van! a jobboldalon.) (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) A jelen viszonyok közt, a mikor a századok békelétszáma 92 főből áll, ez is csak papiroson van meg, és a midőn egy századnak leginkább is négy szakaszra kell oszolnia, egy szakasznak legalább négy, vagy legkevesebb három rajra, látjuk, hogy egy rajra alig jut hat-hét ember. Ily körülmények közt lehetetlen, hogy a kiképzés ugy folyjon, hogy a rajokat a terepen ugy lehessen elosztani, a mint az komoly harczok idején szükségessé válik. Annyival is kevésbbé lehet ezt megcsinálni, mert az elvezénylések következtében alig marad egy-egy századnál 40—50 ember, a honvédségnél pedig 30 ember. (Ugy van! a jobboldalon.) Ily kis létszámmal szakszerű kiképzést egyáltalán nem lehet kivánni. (Ugy van! a jobboldalon.) Nemcsak a legénység kiképzésére fontos ez a létszámhiány, de a tisztikar kiképzésénél is, mert nehezen tudom elképzelni, hogy különösen egy magasabb rangban levő tiszt, és különösen a zászlóalj parancsnokokat értem, sikeres áttekintést tudna találni, egy oly létszámú csapatnál, a melynél a hadilétszám és a békelétszám közt oly óriási a különbség. Egy hang (a jobboldalon) : Mindent markíroznak! Simon Elemér: Az alacsonyrangu fokozatoknál ez még nem fontos, mert hiszen egy főhadnagy, egy kapitány a századokban a gyakorlatokat kisebb létszám mellett is meg tudja csinálni, de a zászlóalj-parancsnoktól felfelé, különösen a gyakorlatoknál, nagyon is érezheti a hiányt és különösen a honvédségnél, ha nem lennének reá oly büszkék és nem hunytunk volna annyiszor szemet, konstatálhattuk volna, hogy a gyakorlatokon érezhető, hogy a törzstiszteknek nem volt elég gyakorlatuk, a mi főleg a létszámhiánynak tulaj donitható. (Ugy van! a jobboldalon.) Farkas Pál: Ugy van ! Ügy van ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Szakszerű beszédeken nevetnek ! Simon Elemér: Főként érezhető e létszámhiány, a mint volt szerencsém említeni, a honvédségnél, főként ennek lovasságánál. A honvédlovasságnál egy század körülbelül 40 emberből áll. Ily békelétszámviszonyok mellett e 40 emberből húszan vannak a lovaglásban kiképzettek és most e húsz ember kötelessége 36 pótlovat belovagolni. Ily körülmények közt belátom azt, hogy a honvédlovasságnál ugy a tisztikarnak, mint a legénységnek emberfeletti munkát kell végeznie és lehetetelen, hogy a honvédség ily megterheltetés mellett hivatásának magaslatán álljon. (Ugy van ! a jobboldalon.) Szükség van 17.700 ujonczra, hogy a már most fennálló hiányokat pótolhassuk, és ebből láthatjuk, hogy a tervezett ujonczlétszámfölemelés nem nagymérvű fejlesztést jelent, hanem csak a meglevő bajokat orvosolná a hadseregnél. Itt még nem szabad megállni, mert szükség van arra, hogy fejlesszük hadseregünket, hogy lépést tartsunk a szomszéd államok haderejével, mert, a mint a legutóbbi időben láthattuk, a nemzetközi helyzet nem olyan, hogy megnyugodhatnánk benne, hogy zsebretett kezekkel nézhessük a külpolitikai fejleményeket és elhanyagoljuk hadseregünk fejlesztését. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A gyalog- és lovascsapatok fejlesztésén kivül nagyon szükséges az elmaradott állapotok miatt a tüzérség fejlesztése is. (Ugy van ! a jobboldalon.) Tudjuk, hogy a mai háborúban csak az a hadsereg tud kellő sikereket elérni, a melyet működésében hathatós, erős tüzérség t támogat. (Ugy van! a jobboldalon.) Ebben a kérdésben ugy állunk most, hogy nálunk a monarchiában egy 15.000 főből álló hadosztály mindössze 36 ágyúval van támogatva. Németországban — hogy csak egy példát említsek — a hadosztályok száma lényegesen kisebb, 12.000 főből áll, és e 12.000 főből álló hadosztályt 72 ágyú támogatja háború esetén. Látjuk tehát már ezen egy számadatból, hogy milyen óriási mulasztás van hadseregünkben a tüzérség fejlesztése körül, és azért szükséges, hogy tüzérségünket okvetlenül a kellő mértékben fejleszszük. Ezt a javaslat tervbe is veszi.
