Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

308. országos ülés 1911 deczember 7*én, csütörtökön. ttl Ellenben igazat adok Lengyel Zoltán kép­viselő urnak abban, hogy azt az ipart kell állami szubvenezióval és mindenféle kedvezménynyel fej­lesztenünk, a mely ebben az országban meg­találja virágzásának természetes létfeltételeit. Töké­letesen igaza van, mert csakis ilyen ipar lehet az európai piaczokon versenyképes. De épen ezért, mert ez az igazság, ez egyszersmind útmutatás arra, hogy igyekezzünk elsősorban agrárius állani lenni, mert a mezőgazdasági kultúrának létfel­tételei vannak meg legjobban ebben az ország­ban. A mint abszurd követelés volna a svájczi havasok lakójától azt várni, hogy mezőgazdasági kultúrára fektesse minden erejét, ép ugy abszurd követelés, hogy Magyarországot, a mely a leg­jobb mezőgazdasági feltételekkel rendelkezik, min­den áron iparállammá tegyük. Mi mezőgazdasági termelésünk fokozásával is nagyobb szerepet fogunk tudni játszani a világ­piaczon, mint a minőt ma tudunk játszani, ha ezt a mezőgazdasági kultúrát intenzívvé, bel­terjessé teszszük, ha indusztrializáljuk magát a földmivelést, a mely egyszersmind a hazai iparo­soknak legtermészetesebb és legjobb fogyasztója, így mindig meg fogjuk találni számításainkat a külső piaczokon is, mert azok az államok, a melyek minden erővel az iparra vannak utalva, évről-évre jobban rá fognak szorulni idegen álla­mok behozatalára a mezőgazdasági czikkékben. Itt tehát a fejlődésnek egy végtelen perspektívája nyilik előttünk és semmi szükség arra, hogy min­den áron ipari állammá legyünk csak azért, hogy jövő boldogulásunkat biztositsuk. Epén azért a szubvenczionálást helyesnek tartom bizonyos kautelák mellett. Ha t. i. olyan ipari vállalatok szubvenczionáltatnak, melyek első­sorban hazai nyersanyagot dolgoznak fel és ha ez a szubvenczionálás kellő óvatosság mellett történik, hogy ne legyen bizonyos iparágak grün­dolására alkalmas spekuláezió, akkor ez a szub­venczionálás helyes és igazságos. Sőt szükséges is mindaddig, a mig a mi iparunk védővámokkal megvédve nincs, a mig a sokkal tőkegazdagabb, alkalmasabb és jártasabb munkássággal rendel­kező osztrák iparral kénytelen felvenni a versenyt még a hazai piaczokon is. Azért én keveslem azt az összeget, a mely az iparpártolásra a mostani költségvetésben pre­liminálva van, keveslem azt annál inkább, mert ez tulaj donképen az előbbi lekötöttségek által teljesen le van foglalva és alig pár százezer korona j ut a j elenlegi kereskedelemügyi minister urnak arra, hogy uj kezdeményezéseket tegyen. De ha hely­telenítem ezt a kis összeget, annál inkább hely­telenítem azt, hogy még ennek felosztása sincs az ország érdekében. Tudniillik a felosztásban majd­nem teljesen figyelmen kivül van hagyva a kisipar. A marxista theoriának az volt egyik funda­mentális alapelve, hogy a kisiparnak teljesen el kell pusztulnia a gyáripar elől. Ezt a tételt régen megczáfolta az élet épen Németországban,, a hol a KÉPVH, NAPLÓ, 1910 1,915. SIR. KÖTET, marxizmus tételei talán legjobban mentek át a köztudatba. Hiszen Németországban is a ki­mutatás szerint évről-évre szaporodik a kisiparo­sok száma, és Magyarországon is, ha a statiszti­kát megnézzük, évről-évre 10—15 ezerrel szapo­rodik azoknak száma, a kik exisztencziájukat és létüket a kisiparra alapították. Ez a theoria tehát abszolúte nem meg állja a helyét, mert az élet ezt megczáfolja. De ha nem állja meg helyét, nem tudom be­látni, mi az igazságos alapja annak, hogy a gyár­ipar abból a kis összegből is, a mely erre a czélra rendelkezésre áll, aránytalanul többet kap ipar­fejlesztési czélokra vagy szubvenczióképen, mint a kisipar. Ebben a tekintetben nemcsak a mos­tani költségvetés a hibás, hanem hibás volt minden eddigi költségvetés. De a jelenlegi költségvetés még ezen a téren is visszaesést mutat, a mennyiben az előbbi költségvetésekkel szemben a mostani költségvetés alapján a kisipar még sokkal rosz­szabb elbánásban részesül. 1910-től 1911-ig a kimutatásban foglalt je­lentés szerint 36 gyár kapott gépsegélyt 368.000 korona értékben és csak 35 kisiparos 45.000 ko­rona értékben. Ezzel szemben az 1908-tól 1910-ig terjedő időszakban 545 kisiparos kapott 942.000 korona gépsegélyt. És ha a gép- és pénzsegélyt összeveszszük, a kisipar együttvéve 2,807.000 ko­rona segélyt kapott. Ez az összeg, igaz, két évre szól, de hogyha két évre felosztjuk is, akkor is aránytalanul nagyobb, mint az az összeg, a metyet ez a kormány erre a czélra forditott. T. ház! Az indokolás azt mondja, hogy azért szükséges 1 millióval emelni az iparfejlesztésre szánt hitelt, mert a kisipart nagyobb támogatás­ban kell ezentúl részesiteni. Én az intencziót igen helyeslem, de ennek semmiféle nyomát nem látom, mert nem látok semmiféle olyan kezde­ményezést, sem az indokolásban olyan Ígéretet, a mely biztositaná azt, hogy ez a nagyobb segités a kisiparosok javára tényleg meglesz. T. ház! A kereskedelemügyi minister ur szives figyelmét, csak arra kívánom felhívni, hogy az a kisipar, a mely ma még ugyanannyi embert, sőt többet alimentái, mint a nagyipar, a hol a keresők és eltartottak száma ma is kétségtelenül nagyobb még, mint a nagyiparban, a mely csak­nem ugyanolyan arányban fejlődik: ez a kis­ipar legalább annyi támogatást érdemel meg, mint a mennyit a nagyiparnak szán a költség­vetés. Általában ezeket sokkal nagyobb támogatás­ban kellene részesiteni, és pedig ugy az egyiket, mint a másikat, mert kétségtelen dolog, hogy csak nagy pénzáldozatok árán tudjuk elérni, hogy legalább a magyarországi piaczot kielégítő ipart teremtsünk. Mert az az egy-két ij^arág, a mely a külföldön is versenyképes lesz, véleményem szerint ugy sem szorul állami támogatásra, mert a létfeltételeire kedvező konjunktúrákban meg fogja találni azt az erősséget, a mely őt a kül­földi piaczon a kellő versenyre képesiti. 18

Next

/
Thumbnails
Contents