Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

SiÉ. országos ülés 191 i d< Csuzy Pál : De jó ám ! (Derültség. Felkiáltások a szélsőbálolialon : Jobb a magyar !) Sümegi Vilmos: Ügy látszik, hogy t. képviselőtársam nem is evett még magyar sonkát, mert méltóztassék elhinni, az százszorta jobb, mint a prágai sonka. Az csak bizonyos úgynevezett magasabb urikörök véleménye, hogy ha az a sonka magyar, akkor nem is jó, és hogy az az áru csak akkor elegáns és finom és csak akkor lehet jó, ha külső országból jő. (Ugy van! balfelől.) Muzsa Gyula: A kassai sonka van olyan jó ! Sümegi Vilmos: Sajtokért 3,273.000 K-át adunk a külföldnek. Hát kell-e ilyen állattenyésztéssel foglalkozó népnek, ilyen agrikultur országnak több mint 3 millió koronát küldenie sajtokért a külföldre ? Ez olyan bűne ez ország társadalmának, a melyet nem lehet eléggé megbélyegezni. Csokoládéért és csokoládé-áru gyártmányokért több mint hat millió korona megy ki; czukorkákért 4,160.000 K, faszén és tőzegért 83,540.000 K, ásványokért 11,800.000 K. pamutért, pamutfonalak és egyéb pamutárukért 243,885.000 K ; len, kender és jutaárukért 39,618.000 K, gyapjú, gyapjufonalak és gyapjuárukért 142,942.000 K, selyémés selyemárukért 46,991.000 K; konfekcionált árukért 101,655.000 K.; ebből kalapokért 17 millió korona, (Mozgás.) holott 2—3 képviselőtársam kivételével — Dobieczki Sándor, Apponyi Albert gróf, Szenti várná Árpád és Plósz Sándor — nem tudom, hogy t. képviselőtársaim súlyt helyeznének arra, hogy az, a mit hordanak, mind magyar gyártmány legyen. Nem tudom, ismerik-e a magyar kalapot; a magyar kalapnál a világon jobb nincs. Csuzy Pál : Pörge kalap ! Sümegi Vilmos: Nem pörge kalap, hanem olyan kalap, a melyet képviselőtársam hord, csakhogy kétszer annyi áron veszi, mert azt mondják, hogy angol gyártmány. Csuzy Pál: Igaz! Muzsa Gyula : Itt készítik a Ferenczvárosban ! (Derültség.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ' Sümegi Vilmos: Kész férfiruhákért kivisznek 28 millió koronát, női ruhákért közel 17 millió koronát, nyakkendőkért majdnem 3 és % milliót; gallérért, kézelőért és egyéb kész fehérmemüekért közel 24% milliót, papirosért és pajairárukért 30,845.000~koronát, bőrért és bőrárukért 98,239.000 koronát, szücsárukért 7,154.000 koronát, vas- és vasárukért 89,860.000 koronát, műszerekért, hangszerekért és órákért 26,122.000 koronát, ebből fonográf- és grammofon-félékért 3,631.000 koronát, zongorákért majdnem 3 milliót és zsebórákért mintegy 4 müliót. Muzsa Gyula: Magyarnak Pécs: Sümegi Vilmos : Jobb szeretném, ha a magyar ember ezeket Pécsett vásárolná, mint Bécsben, azonban ugy tudom, hogy Szentgotthárdot kivéve, — bár azt sem tudom, hogy működik-e még ez a gyár — (Félkiáltások baljelöl: Működik!) a hol egy ilyén gyárunk van, Magyarországon órát •zeniber 1-e.n, ósütortokön. 127 egyáltalában nem is gyártanak. Felteszem arról a pécsi órakereskedőről, hogy ő Szentgotthárdon veszi az óráit. Azonban kívánatos volna, hogy ezt szívlelnék meg; hiszen ez nem pártkérdés, nem függetlenségi politika vagy munkapárti politika. (Igaz! Ugy van ! iobbfelöl.) Hogy mennyire nem támogatják a magyar ipart még az álladalom, a kormányzat részéről sem, a következő adattal igazolom. Tüdős János: Ott a hiba ! Sümegi Vilmos : Méltóztatik talán tudni, hogy a mi ipari szükségletünknek igen tekintélyes kontingensét a közszállitások teszik ki. Van is erről szóló törvényünk, de ezt a törvényt bizony nem tartja be a kormány sem, nem tartja be a mélyen t. minister ur sem. Mondom, ezt nem pártpolitika mondatja velem. Itt van egy körlevél, a mely azt mondja (olvassa) : »Szövétségünk ugyanis az utolsó években arra a tapasztalatra jutott, hogy az 1907: III. törvényczikket, a melynek rendelkezései a magyar fogyasztást a magyar munkának kívánták biztosítani, a közhatóságok és közintézmények gyakorlata vagy közönyössége úgyszólván gyakorlaton kívül helyezte, és mindinkább illuzióriussá válik a magyar iparnak az a kétségtelen joga. hogy fejlődési törekvésében legelső sorban a magyar fogyasztásra támaszkodjék. Több mint 600 millió koronára becsüljük azokat a beszerzéseket, a melyek a törvény értelmében a magyar termelést illetik meg. Hogy mit jelent ilyen óriási összegnek a külföldi ipar javára való elszivárgása, nevezetesen pedig, hogy mit jelent egy országnak, a melynek fizetési és kereskedelmi mérlege állandóan és emelkedőén passzív, azt felesleges magyaráznunk.« Mondom, ez nem valami eUenzéki pamflet, ezt aláirta egyrészt Chorin Ferencz főrendiházi tag, a ki, azt hiszem, kipróbált 67-es ember. "J Heltai Ferencz: Kipróbált 67-es ? Sümegi Vilmos : Majdnem mindig t. képviselőtársammal volt egy párton ; sajnos, az én pártomon sohasem volt. (Derültség balfelől.) Heltai Ferencz előadó: Velem nem! Sümegi Vilmos: A másik aláíró pedig, a ki t. képviselőtársammal most is egy párton van, igen tiszteletreméltó képviselőtársunk, Hegedüs Lóránt. Heltai Ferencz előadó: Az már igen! Sümegi Vilmos: Ha még ezek az urak is panaszolják ezeket a dolgokat, mennyivel inkább kell panaszolnunk nekünk, a kiknek feladatunk egy kicsit a kritika is. De igazán ezeket nem kritikai szempontból mondom el. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, a mely ezt a körlevelet szétküldötte, tartott nem ankétet, hanem valami nagygyűlést, a melyen rendkívül súlyos eseteket mondtak el, nem a társadalomra vonatkozólag, mert hiszen a társadalom nagyon bűnös, az egyáltalában nem törődik, nem foglalkozik ilyen dolgokkal, (Igaz ! Ugy van !) hanem a kormánytól mégis csak jogunk volna megkövetelni, és itt is kérdőre vonhatjuk a kereskedelemügyi