Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-307

110 307. országos ülés 1911 deczember 6-án, szerdán. péhez igazodjék.* (Felkiáltások abaloldalon : Úgyis van !) Mindaddig tehát, a mig a hadsereg jelenlegi szervezetében van., ki leszünk téve annak, hogy valamely győzelmes hadjárat után a maga képére fogja formálni az államot, vagyis az osztrák egységes birodalom fog visszaállíttatni. Most már nézzük ezeket a történelmi példákat, a melyekre bátor voltam hivatkozni. A karloviczi és paszaroviczi békében visszaszereztük Törökországtól a, magyar hódoltságot, az ország fővárosával, a macsói és Szörényi bánságokkal együtt. Megszűnt Erdély külön önállósága is, tehát a magyar állam területi épsége vissza lett volna állitandó és állitható. Es mi történt ? Az ország fővárosát és annak környékét németekkel és ráczokkal telepitették be. épen így az ország legtermékenyebb déli részeit is ; Erdélyt nem csatolták vissza Magyarországhoz, sőt még a részeket sem. Helytelenül Szlavóniának elnevezett három magyar vármegyét, az országgyűlés tiltakozása ellenére a horvát bán kormányzata alá helyezték, ott vesztek. Krassó, Temes és Torontál megyékből külön temesi bánságot létesítettek, a macsói bánságot elnevezték osztrák Szerbiának, a Szörényi bánságot osztrák Oláhországiiak és egyiket sem csatolták vissza Magyarországhoz. 1772-ben a magyar király ősi jogán elfoglalták Halicsot és Besszarábiát, de Ausztriához csatolták. Foscarini, az akkori velenczei követ kormányához intézett jelentésében azt mondta (olvassa) : .. »hogy túlságosra ne növeljék a magyarok nagyságát birodalmuknak kiterjesztése által, mert bár a múltban hűen ragaszkodtak és most is ragaszkodnak királynéjukhoz, mégis azt ajánlja az okosság, hogy ne növeljék erejüket, nehogy saját természetes urukra nézve is félelmesekké lehessenek<<. A campoformiói békében 1797-ben a velenczei köztársaság hagyatékából Dalmáczia a magyar királyok ősi jogán megszereztetett. A dalmátok óriási örömmel üdvözölték ezt a körülményt, a dalmát városok kitűzték a magyar nemzeti zászlót, Spalato felirattal járult a királyhoz és a nádorhoz, hogy csatolják Dalmácziát Magyarországhoz. Es mi történt! A dalmát városok erőlködését katonai erővel fojtották vissza és Dalmácziát Ausztriához csatolták. A íranczia háborúk alatt hűségesen kitartottunk a dinasztia mellett, rengeteg ujonezot szavaztunk meg, 1802-ben 64.000. 1807-ben 12.000, 1808-ban 20.000 embert, patakokban folyt a magyar vér, Napóleon hiába csábított bennünket, hogy a Rákoson tartsunk országgyűlést s válaszszunk önálló magyar királyt — világért sem! S a mikor lezajlottak a háborúk és Napóleont leverték, az volt a köszönet, hogy a magyar alkotmányt felfüggesztették, (Ugy van I Ugy van ! a haloldalon.) De azt mondja gróf Tisza István, hogy ez mind 67 előtt volt, most azonban Ausztria már ki van szorítva Németországból, Olaszországból, Magyarország a birodalom súlypontja, most már magyar érdekek irányítják a birodalom politikáját. Jlát azóta foglaltuk el Boszniát és Herezegovinát a magyar királyok ősi jogán. Vájjon Magyarországhoz fogják csatolni ? Mikor fogják Magyarországba bekebelezni % A mikor tehát a hadsereg győzelmeket aratott, annak ilyen eredményei voltak. Solferinonál és Kőniggrätznél vereségeket szenvedett és akkor következett az októberi diploma, majd a 67-es kiegyezés. Azt hiszem, hogy nem jártunk rosszul akkor, a mikor a hadsereg vereséget szenvedett. Justh Gyula : Mi lett volna, ha győztek volna ! Bizony Ákos : Azt mondják a kormánypárti szónokok és különösen Tisza István, hogy ez a javaslat csak intenzív fejlesztést tartalmaz, de nem extenzívet, ezt pedig meg kell és meg lehet adni. Vájjon miért nem extenzív az a fejlesztés, a mi ebben van ? Azt mondja, hogy azért, mert uj divíziókat nem létesitünk. Hát nem az uj divíziókon fordul meg a dolog, hanem annyi bizonyos, hogy az ujonczlétszám 56 ezerről 93 ezerre emeltetik, tehát nem kevesebb, mint 61 százalékkal. Már engedelmet kérek, ha ez sem extenzív fejlesztés, akkor nem tudom mi az. Sümegi Vilmos: Csak menne az ő zsebére, mindjárt máskép beszélne ! Bizony Ákos : A tengerészetnél Tisza István képviselő ur felveti azt az eszmét, hogy tulaj donképen miért is szükséges nekünk a tengerészet ügyét fejlesztenünk, mert hiszen nekünk tulajdonképen tengerünk nincs. Ugy látszik, hogy a képviselő ur meg sem várta, hogy valaki azt az ellenvetést tegye, hogy Olaszország ellen készülnek, ő mindjárt azt mondta, hogy nem Olaszország ellen, hanem Olaszország mellett. Én nem tudok elképzelni mást, mint hogy Francziaország lehetne Olaszországnak versenytársa a Földközi-tengeren, ő köztük támadhatna konfliktus. Csak az a baj, hogy Olaszországnak mindössze 27 nagy csatahajója van 174 ezer tonnatartalommal, Ausztriának van 19 csatahajója, nem egészen 100 ezer tonnatartalommal. Ha Francziaországgal meg akarunk birkózni, figyelembe kell vennünk, hogy Francziaországnak 66 darab nagy csatahajója van 580.000 tonnatartalommal. Igen sok Dreadnoughtot csinálhatunk mi még addig, a mig Olaszországgal együtt szembe tudunk szállani Francziaországgal. Vagy talán azt gondolja Tisza István képviselő ur, hogy itt van a német tengeri haderő is ? Kérdem t. ház, hogy akkor mi szükség van a mi 2—3—4 Dreadnoughtunkra, hiszen Németországnak magának 92 darab csatahajója van, az maga eldönti a győzelmet, nem szükséges tehát nekünk hozzájárulni. Hogyha pedig talán abból indulnának ki, hogy a hármas-szövetségnek kellene szembeszállani Francziaroszággal és Angliával, akkor megint nevetséges az egész, mert Angliának nem kevesebb, mint 237 nagy csatahajója van 1.857.000 tonnatartalommal, az elgázol mind a hármunkat feltétlenül. Hiába erőlködünk tehát, mi semmiféle czélt velük szemben elérni nem tudunk. Miután az ,idő igen előrehaladt, csak Tisza István képviselő urnak két kiszólását leszek bátor még érinteni_és azután berekesztem beszédemet.