Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-278

278. országos ülés 1911 október 28-án, szombaton. 79 érdekében is oda bevonassák. (Helyeslés a bal­és a ssélsöbaloldalon). Jól méltóztatik tudni, bogy a vallási és tanulmányi alap igen erősen van megterhelve; tudjuk azt, hogy a legkülönbözőbb ügyeskedések­kel birják csak azon költségeket, a melyek ezen alapítványokat terhelik, valamikép fedezni. Ily körülmények között természetesen arra kellene elsősorban gondolni, hogy az alapítványok álla­gának teljes biztosítása mellett ezeknek jövedel­mezősége fokoztassék. (Helyeslés a bal- és a szélsö­baloldalon.) Azt hiszem, hogy ma, a XX. szá­zadban, midőn az általános választói jog be­hozatalával szemben hallunk olyan argumentumot, hogy ez a nagybirtok érdekeivel össze nem egyeztethető, hogy az általános választói jog a nagybirtokkal szemben valami harczra fog kelni, a legtermészetesebb óvszere ennek, hogy ez be ne következzék, mert hogy az általános választói jognak életbe kell lépnie előbb-utóbb, ha meg is akadályozhatják azt rövid időre, ahhoz kétség nem fér. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Ily körülmények közt tehát azoknak, kik velem együtt azt kívánják, hogy a különböző társadalmi rétegek, tehát a nagy vagyonok és a nagy birtokok — akárki legyen is azoknak tu­lajdonosa — és a többi társadalmi osztályok közt a viszály ki ne törjön, az ellentétek ki ne élesedjenek, arról kell gondoskodniuk, hogy min­denki, a ki nagy vagyont kezel és így elsősor­ban az állam, a kormány, oly birtokpolitikát folytassanak, mely ezen ellentéteknek kiegyen­lítésére és a szocziális érdekek kielégítésére vezethet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezen szempontokból kezelem én mindig a vallás- és tanulmányi alapok ügyeit is, ezen szempont vezet engem ma is, midőn ezen kér­dést egy helyi, de egyúttal szocziális vonatko­zásában bátorkodom a t. ház előtt szóba hozni. (Halljuk ! Halljuk.') Arról értesültem ugyanis, hogy a vallás­os közoktatásügyi minister ur vezetése alatt álló közalapítványi szakosztály vezetősége a szekszárdi közalapítványi felügyelőséget be akarja szün­tetni, illetőleg azt Szekszárdról vidékre, Pécs­váradra akarja áthelyezni. T. képviselőház! Miként egyrészt a czentralizácziót a legnagyobb mértékben helytelenítem, vagyis azt, hogy ide Budapestre hozzanak fel minden ügyet, hogy maholnap már a ministeriumok dirigálják azt is, hoiíy hogyan szántsanak és vessenek a vidéken, ugy másrészt egészen bizonyos, hogy a helyes adminisztrácziónák egyik előfeltétele az, hogy minden olyan hivatal és hatóság, melynek ügy­köre több járásra, mondjuk egy vármegye terü­letére terjed ki, ugyanott székeljen, hol a többi hatóságok, vagyis a megye székhelyén. Szek­szárdon ott van a vármegyei hatóság, a pénz­ügyigazgatóság, a törvényszék, telekkönyvek stb., és most ezt a közalapítványi felügyelőséget, mely ! emberemlékezet óta ott fennáll, át akarják j helyezni Pécsváradra. ! Ábrahám Dezső: Miért nem választ munka­párti képviselőt! Gr. Batthyány Tivadar: Mondják egyesek azt is, hogy azért történnék, mert nem munka­párti képviselőt választottak, de ezt gróf Zichy .Jánosról elhinni nem tudom. Balogh Jenő államtitkár: Nem is lehet! Gr. Batthyány Tivadar: Meg vagyok győ­ződve, hogy ha gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister ur ezzel a dologgal fog­lalkozni fog, a legtárgyilagosabban, az igazság­nak és a közérdeknek megfelelőleg fogja ezt az ügyet elintézni. Annál is inkább szólalhatok fel ez ügyben, mert hiszen Szekszárdnak nem valami imminens érdeke az, hogy 2—3 tisztviselő ottmarad-e vagy sem. Egészen más vonatkozásból sürge­tem, hogy ez a felügyelőség Szekszárdon marad­jon. Az egyik az, hogy az egész vármegyére ki­terjedő hatáskörrel bíró többi hivatalok Szekszár­don lévén, természetes, hogy ez a felügyelőség is ott székeljen, hogy kéznél legyen, ha őt kere­sik, és viszont kéznél találja ő is a társhivatalo­kat, irattárakat a hatáskörébe eső ügyek gyor­sabb lebonyolítására. A miért azonban én különösen helytelení­teném, ha ez a hír igaznak bizonyulna és a felügyelőséget eltennék Szekszárdról, az a kö­vetkező : Szekszárd vidékén egy egész sorozata van a vallásalap birtokainak. Ott vannak a józsef­tanyai, az őzsáki, a palánkai, a janyai. a vám­házi birtokok és egész sorozata a kisebb-nagyobb uradalmi tagoknak, a melyek ma mind nagy­bérlőknek vannak egy tagban bérbeadva, hogy milyen áron, talán mellékes, de mégis felemlí­tem, mert ezzel is be kívánom bizonyítani, hogy a mellett a kezelés mellett, melyet én vagyok bátor ajánlani, a vallásalap tetemesen nagyobb jövedelmekhez juthatna; van ott birtok, a mely­nek holdankónti bérletéért évenként az adón kivül 10 koronát fizetnek, van olyan, a melyért 15 koronát, olyan, a melyért 17—18 koronát fizetnek, a legmagasabb bérösszeg tudomásom szerint 21 K. A ki némileg ismeri a mai viszonyokat és tudja, hogy milyen a földnek és a bérletnek az ara, az el fogja ismerni, hogy ezek a bérössze­gek, a melyekről most említést tettem, nagyon alacsonyak. Már most a legközelebbi években ezek a bérletek egymás után lejárnak. A szo­cziális felfogásnak, a közérdeknek, a nép érde­kének az felel meg, hogy ezek a birtokok vagy egészben, vagy részben a kisebb exisztencziák­nak adassanak ki. Volt szerencsém a váczi püspökségből egy konkrét példát előadni, hogy az ilyen kisgazdák által bírt bérleteknek két előnye van. Az egyik az, hogy több ember jut keresethez, a másik, és nem kisebb jelentőségű előny, hogy a vallás-és tanulmányi alap nagyobb jövedelemhez jut. Azt is tudjuk, hogy ma már a nép annyira keresi a földbérletet, hogy az

Next

/
Thumbnails
Contents