Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-278

68 218. országos ülés 1911 október 28-án, szombaton. hely György, Széll Kálmán, Szivák Imre, Szkicsák Ferencz, Szlezák Lajos, Szluha Pál, Szmrecsányi György, Szojka Kálmán, Sztankovánszky Imre, Szterényi József. b. Sztojanovits Iván, Szuliányi Ferencz, Szutrély Lipót, Tallián Béla, Tellecsky Kristóf, gr. Teleld Ferencz, gr. Teleid József, gr. Teleki Samu, Thaly Ferencz, gr. Tisza István, gr. Tisza Kálmán, Tóth János, Török Kálmán, Tüdős János, Turkovics Vladimír, Ugron Zoltán, Urmánczy Nándor, Vagyon Árpád, Vajda Sándor, Valentsik Ferencz, Várady Zsigmond, Vázsonyi Vilmos, Vertán Endre, Vió Antal, gr. Wickenburg Márk, WínMer Bertalan, gr. Woracziczky János, Zathureezky István, Zboray Miklós, Zelenyák János, Zeyk Károly, gr. Zichy Aladár, gr. Zichy István, gr. Zichy János, Zlinszky István, Zbierehowski Ferencz. Elnök .* A szavazás befejezést nyert. Kérem * íegyző urakat, szíveskedjenek annak eredményét megállapítani. (Megtörténik.) Jelentem a t. háznak, hogy a most megejtett szavazásnál elnök nem szavazott, távol volt 312, igennel szavazott 121, nemmel szavazott 13 képviselő. Ehhez képest az elnöki előterjesztés 108 szótöbbséggel elfogadtatott. Következik napirend szerint a névszerinti szavazás Udvarhely vármegye közönségének feliratára vonatkozó elnöki előterjesztés és Kun Béla képviselő urnak ezzel szemben beadott elleninditványa felett. Kihúzom a névbetiit, a melylyel a szavazás kezdetét veszi. (Megtörténik.) A szavazás kezdődin fog az »F« betűvel. Most pedig az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést megnyitom. Következik a névszerinti szavazás megejtése. Kún Béla: T. ház! A névszerinti szavazás tárgyát képező indítványomat visszavonom, úgyszintén a mai napirenden foglalt többi névszerinti szavazásra vonatkozó elleninditványaimat is. Elnök : Az indítványt tevő képviselő ur ellenin ditványait a napirend 4—9. pontjaira vonatkozólag visszavonta, ezekre vonatkozólag az elnöki előterjesztést elfogadottnak nyilvánítom. Ezzel áttérünk a napirend 10. pontjára, a véderőről (írom. 276., 356. sz.) szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatására. Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Bosnyák Géza ! Gr. Batthyány Pál: Ilyen nagy publikum előtt ? Ábrahám Dezső: Nem tanácskozásképes a ház ! (Zaj.) Bosnyák Géza : T. ház ! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Midőn e törvényjavaslat tárgyalásánál felszólalok, kötelességet teljesítek ugy hazám, mint azon kerület iránt, a melynek megtisztelő bizalmából e ház tagjává lettem. Ha e házban a szónak, a megdönthetetlen érveknek súlya volna, ugy az ellenzéki vezérszónokoknak, de különösen gróf Apponyi Albert képviselőtársamnak elhangzott beszéde után felesleges lenne itt minden további vitatkozás. De a t. túloldal mereven elzárkózik a nemzet igazai elől és körülbástyázza magát a bécsi Burg hideg, dermesztő levegőjével. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Midőn a kormány ezen javaslattal előlépett, ugy járt — hogy egy hasonlattal éljek — mint az, a ki a tó sima tükrébe egy követ dob bele és nem tudja előre megmondani, hogy annak a kőnek a gyürüi meddig fognak terjedni. A javaslat tárgyalása oly időben kezdődött, mikor rendes körülmények között parlamenti szünet szokott lenni. (Ugy van ! balfelől.) Mindez a sietség vájjon miért volt ? Hisz Ausztriában a képviselőházban még ma sem tudják, hogy egyáltalában mikor fognak e javaslattal foglalkozni. E nagymérvű sietségnek egyetlen oka az volt, hogy a kormány azt az időpontot vélte a legalkalmasabbnak czélja elérésére. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kedvező jelnek tartotta mind a nemzetnek, mind az ellenzéknek aléltságát s nem számolt azzal, hogy amint e javaslatnak benyújtása egy küzdő táborrá alakította át az egész 48-as pártot, ép ugy fel fogja rázni a nemzetet is aléltságából, deliriumos álmából. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kő el lett dobva, annak útja kiszámíthatatlan. Lehet — hiszen a végzet útja kifürkészhetetlen — hogy ez a kő minket fog széjjelzúzni, a küzdő ellenzéket; de fenmarad a másik lehetőség is, hogy a kő annak fejére fog visszahullni, a ki meggondolatlanul dobta ki kezéből, (ügy van! a baloldalon.) A midőn a munkapárt megalakult s elkészítette programmját és képviselőjelöltjei szétmentek a kerületekbe, igen nagy figyelemmel olvastam a munkapárt vezető politikusainak programmbeszédeit, de egyetlenegyet sem találtam, a ki azt mondotta volna választóinak, hogy továbbra is akarja az osztrák szellemnek és a német nyelvnek uralmát a hadseregben, hogy akarja ezt a nagymérvű létszámemelést. Erről nem szóltak választóiknak a t. képviselő urak, ezt elhallgatták. Ábrahám Dezső: Beismerte Tisza István ! Bosnyák Géza : Hisz gróf Tisza István t. képviselőtársam — gondolom, gróf Apponyi Albert beszéde után — maga is elismerte, hogy a létszámemelésről a választások előtt kevés szó esett, nem kérték erre választóiktól megbízást, nyilván azért, mert ha tudta volna ezt a nemzet, nem ruházta volna rájuk bizalmát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek után kérdem a kormányt és a többséget, vájjon ily körülmények között van-e joga követeim, hogy akarata feltétlenül teljesedésbe menjen akkor, a midőn a nemzettől, választóiktól erre felhatalmazást nem kaptak ? Egy olyan országban, a hol rendes parlamenti életet élnek, a hol az alkotmányosság nem üres látszat, nem papirosrongy, hanem élő valóság, ott igenis megvan a kisebbségnek is a maga el-