Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-277

62 277, országos ülés 1911 lenne ezeknek működése, ugy ez nagy hasznára szolgálna a honvédelemnek. Ezt részemről igen fontosnak tartom s e részben különben a hadsereg fel is ajánlja szolgálatait, mert maga a ministerium mondja, miszerint kell hogy ez az intézmény a nép milliói számára és az egészség ápolására a testnevelés szakiskolájává fejlesztessék. Az lenne helyes, ha minden laktanya mellett lenne egy megfelelő tornahelyiség és sporttelep, a mely, ha a katonaság nem veszi igénybe, az ifjúságnak és a polgárságnak állna rendelkezésére. De tovább megyek és azt szeretném, ha a tanitók egy év alatt lehetőleg a betegápolásra és az első segély nyújtására is tüzetesen kioktattatnának. Én szívesen felajánlanám a lelkészség szolgálatait is, bár e részben az ódiumot nem birnám elviselni, hogy egyenesen javaslatba hozzam a lelkészek egyéves önkéntességét. Németországban a theologusok önként vállalkoztak erre ; nem akartak kivételt alkotni. (Helyeslés balfelől.) Ha azt nem is kívánhatjuk tőlük, hogy fegyverrel szolgáljanak, de részt vehetnének a testedzés és az egészség megóvásának munkájában. Kívánatos volna, hogy a lelkész, ha nem is egész esztendőben, de időközönként a tábori papot megillető fokozatban behivassék és az egészségügyi csapatoknál nyerjen kiképzést, a melyre okvetlenül szüksége van akkor is, ha csak mint egyszerű parochus-j^ap működik. (Helyeslés balfelől.) T. ház ! Én olyan vidékről származom, a hol 15—16 községnek van egy körorvosa, és a hol igy illuzóriussá válik az orvosnak minden fáradsága, mert csak nagy időközökben látogathatja meg a betegeket és ha meg is látogatja, nincsen ideje, hogy a családot vagy a beteg hozzátartozóit a betegápolásra kitanítsa. Mennyivel megkönnyítené az ő munkáját, hogyha a lelkész e tekintetben segítségére lehetne, a ki tudná, hogyan kell a beteget kezelni s latba vetve tekintélyét, támogatva a községi hatóság által, egészségügyileg ápolná és gondozná híveit és segítségére lenne azoknak. (Helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Ma különben, t. képviselőház, a szószék mái a nélkül is nagyon szűk tér arra, hogy a lelkész kellőképen érvényesülhessen. (Igaz! Ugy van! balfelől. Helyeslés a jobboldalon.) A papnak meg kell tehát keresnie a munkát, a teret, a hol munkaerejét érvényesítheti és a melyen őt a társadalom, azt hiszem, szívesen üdvözölné. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj. Elnök csenget.) Én bátor voltam ezt az ötletet itt szóvá tenni; kegyeskedjenek azt a ház komoly megfontolás tárgyává tenni, és én meg vagyok róla győződve, hogy az illető s arra hivatott egyházi hatóságokkal tárgyalva, respektálva a felekezeti érzékenységet, meg fogják találni az illetékes körök ezen kérdésnek helyes megoldási módját. (Helyeslés.) Én a hadsereg szempontjából is szükségesnek tartanám ezt, mert végignéztem egy mozgósítást a saját falumban, és nem tudok annál borzalmasabbat elképzelni, mint a mikor élőket temetnek, október 27-én, pénteken. a mikor a falunak reményvesztett, kétségbeesett népe vonul a hadba és az élők számára meghúzzák a temetésre szóló harangot. Kincsen ennél borzalmasabb kép, t, képviselőház. Én azt hiszem, hogyha a pap is vele menne azzal a néppel, — nem mondom az öregét, hanem legalább a fiatalja, a kit kötelez még a 12 éves szolgálat — akkor nyugodtabban menne az a nép is, annak a tudatában, hogy a pap magával hozza az édes otthon gyengédségét, a melyet a hadviselésben megtalálni többé nem lehet, de nyugodtabban volnának az otthonmaradottak is, tudván azt, hogy a falu népével ott van a pap is. (Helyeslés.) Én részemről, t. képviselőház, mindezeket a legnagyobb készséggel felajánlom, bizonyságául annak, hogy nem vagyok ellensége a hadseregnek. Bakó József (a szélsóbaloldalon) : Csak a papoknak ! (Derültség.) Kovácsi Kálmán : Én szeretem a hadsereget (Derültség a szélsőbaloldalon.) és addig, a mig szükség van rá, nemhogy ellenszenvessé akarnám azt tenni, de mint elkerülhetetlen dologra, elő akarom arra készíteni a népünket és azt rá nézve könnyűvé tenni igyekszem. (Általános helyeslés.) Teszem ezt jó szívvel, és jól esnék látnom, hogyha ezen munkálatomat megkönnyítené maga a hadügyi kormány is, megkönnyítené pedig akkor . . . KÚn Béla: Hogyha a javaslatot visszavonná ! (Zaj.) Kovácsi Kálmán : . . . hogyha ő is bizonyos előzékenységgel lenne a nép iránt. És miután csakis a társadalomnak, az egész nemzetnek támogatása mellett képes a hadsereg az ő hivatásának megfelelni, megkönnyítené oly módon, hogjma honorálná annak a társadalomnak nemzeti érzését. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsóbaloldalon.) Mi szívesen meghozzuk az áldozatot a hadseregnek, vetkőzze le azonban a hadsereg is azt az ellenszenvet, a melylyel nemzeti tradiczióink iránt viseltetik. (Igaz! Ugy van! a bal-és a szélsóbaloldalon.) Respektálja azokat. (Helyeslés balfelől.) Neki áll leginkább érdekében a hazaszeretet lehető intenzív nevelése. Neki kell azt állandóan ápolni és melegen tartani, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) hogy, ha bármikor, bármely pillanatban arra kerül a sor, hogy ez a hazaszeretet átcsap az ellenség gyűlöletébe, az u. n. furor hungaricusba, hogy elseperje az ellenséget, akkor, a mikor erre szükség van. A hazaszeretet nevelése révén csak akkor lesz erős a hadsereg, ha benne a nemzeti érzés kellőleg érvényesül. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Csak a nemzeti érzésben gyökerezhet az a sokat emlegetett kívánatos dinasztikus érzés is ; ez a kettő kell, hogy fedje egymást; de azt hiszem, a nemzeti érzés magában véve is államalapító és államfentartó erő, a dinasztikus érzés azonban lehet államalapító, de sohasem lesz államfentartó erő. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha a hadsereg a maga magasztos czéljainak meg akar felelni, akkor legyen figyelemmel arra a társadalomra, a mely feléje előzékenységgel közeledik és respektálja annak mély nemzeti érzését,