Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-302
302. országos ülés 1911 november 30-án, csütörtökön. 531 kétségbe a nemzetközi szocziáldernokraták hazafiságát. (Mozgás a jobboldalon.) Én csak azt mondottam róluk, illetőleg pártjuk programmjáról, hogy abban a hazafias és vallásos tekintetek csakis a legutolsó sorban jönnek számításba és azt kifogásoltam . . . Pető Sándor (közbeszól. Nagy zaj.) Elnök: Kérem Pető képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Szmrecsányi György: . . . hegy ott van a hátsó ajtó, hogy akkor ezt a programmot sem követi. És most, mielőtt szavaimat végezném, még egy invektivával kell foglalkoznom és ez áll Hock János képviselőtársamra épugy, mint közbeszóló elvtársaira. Az invektivák éle ugyanis ellenem helyeztetett ki azáltal, hogy én, mint marionette lettem felhasználva, hogy engem titkos kezek és drótok rángatnak, s hogy én nem alapos, hanem felületes értesülések nyomán beszélek stb. Ezzel szemben felhívom az egész t. házat tanuságtételre: mondottam-e én egyetlenegy dolgot, a mit itt be nem igazoltam volna? Mondottam-e olyan dolgot, a mi az én tájékozatlanságomat jelezte volna? Lehet, hogy olyan dolgot állítottam, a melyekről ellenvélemények állhatnak fenn, de az olyan eljárást, hogy a mikor nekem igazságom van, akkor engem mellékvágányokról hátban támadnak, marionettnek neveznek és invektivákkal illetnek ezt én tisztességes parlamenti harczmoclornak nem ismerhetem el. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloläalon.) És Vázsonyi képviselő úrhoz van még egy szavam. Ő ugyanis ismét mellékvágányokon járva, hátban támad engem azáltal, hogy ugy állit ide, mintha én ebben a fővárosban idegen volnék. Bocsánatot kérek, hát odajutottunk már, odafejlődtek már a viszonyok, hogy engemet és fajomat azért, mert nem vagyok demokrata és nem tartozom a páholyokba, idegen embernek tekintenek hazám fővárosában ? (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond : Ugy van ! Nemcsak kazárok lehetnek itt! (Nagy zaj.) Pető Sándor: Ez a mellékvágány ! (Zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Hát nekem, mint magyar embernek, a ki nemcsak a becsületes munka, hanem a történelmi jog alapján is jogot szereztem ahhoz, hogy én közügyekkel foglalkozzam, hogy én hazám érdekeit tőlem telhetőleg erősítsem és istápoljam, nekem, a mikor a parlamentben jogos alapon állva kritizálok, szemembe merészeli valaki vágni, hogy Budapesten idegen ember vagyok ? (Nagy zaj és közbeszólások a középen. Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloläalon.) Elnök : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: Hát nem látják önök, t. képviselőtársaim, hogy hova fejlődnek a dolgok és hogy minket már. idegeneknek tekintenek ? Ifj. Erdély Sándor: Ugyan, ugyan!. (Nagy zaj bal felől.) Szmrecsányi György: Erdély Sándor nem is tekinti magát idegennek és őt sem tekintik idegennek. Ezt felesleges is bizonyítani. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Odavaló !) A midőn szives elnézésüket kérem azért, hogy ilyen sokáig éltem vissza türelmükkel, szolgáljon mentségemül, hogy képviselőtársaim, különösen Hock és Vázsonyi képviselő urak részéről olyan módon lettem megtámadva, hogy ez énen teljes fegyverzettel voltam kénytelen kivonulni; (Helyeslés balfelől.) Elfogulatlan képviselőtársaimra és a közönségre bizom azt, hogy ítéljen : ebben a kérdésben kinek volt igaza ? Üdvözlöm a belügyminister urat azért az erélyes közbelépésért, azért a hazafias elhatározásért, és — a mi a mostani viszonyokra leginkább jellemző — azért a férfias bátorságért, hogy ő ezt a lépést meg merte tenni és felmentett engem azon kellemetlen helyzet alól, hogy saját magam tapasztalataira kellett volna hivatkoznom, hanem hivatkozhattam ő reá, mint a leghivatottabb koronatanura. Legyen meggyőződve a belügyminister ur arról, hogy ha a főváros újjászervezéséről szóló törvényjavaslatot azon intencziók szerint, mint ő azt jelezni szives volt, benyújtja, akkor pártkülönbség nélkül ott fog látni maga mellett mindnyájunkat. Ennek kijelentése mellett ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Elénk, helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminister ur kíván szólni. Székely Ferencz igazságügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Szmrecsányi György t. képviselőtársam . . . (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk I Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Székely Ferencz igazságiigyminiszter: ... a törvényhatósági bizottsági tagok választása körül állítólag elkövetett visszaélésekről szólva azt mondja, hogy ő az állandó választmány, (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Igazoló választmány!) az állandó bíráló választmány határozata ellen . . . (Felkiáltások balfelől: Ez nagy különbség !) Tudom, de hát ez a jogorvoslat szempontjából egyre megy. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloläalon: Ez nem megy egyre ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Székely Ferencz igazságügyminister: Nem, a hatáskörére nézve, hanem az instancziára nézve igen. Ez ellen van a közigazgatási bírósághoz panasz (Halljuk ! Halljuk !) és pedig az 1896 : évi XXVI. t.-cz. 34. és 52. §-ai alapján. íme, itt vannak ezek a törvényszakaszok. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Hangosabban ! Nem hallunk !) Csak azt akarom kérdezni, hogy kihasználták-e a felébbvitelt tovább is, mint az első fokig, a mint említeni méltóztatott ? Szmrecsányi György : Azt meg fogom kérdezni és majd be fogom jelenteni. 67*
