Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-302

52Ó 3Ö2. országos iilés 1911 november 30-án, csütörtökön. t. képviselőtársam állítólag panamázással vádolja inog a törvényhatósági bizottsági tagokat. Heltai Ferencz t. képviselőtársam személyes kérdésben volt szives erre válaszolni és tagadásba vette ezt. Ennél a kérdésnél tehát tovább immorálni nem óhajtok, csak azt akarom megjegyezni, hogy ez egy lapban jelent meg, s bár meg kell nyugodnom, ha azt állítja, hogy nem Heltai Ferencz ur mondotta, de mindenesetre olyan támadás magával a törvényhatósági bizottsággal szemben az az állítás, hogy megvesztegetett, panamázó alakok ülnek a soraiban, hogy azt hiszem, ilyen vád egy perczig sem maradhat megtorlatlanul. Ez Heltai ur és »Az Est« dolga. Én nem avatkozom Heltai Ferencz és »Az Est« dolgába, — mert »Az Est<<-nek érdeke az, hogy ha ilyen súlyos vádakat hoz, az ő reputácziójának és megbízhatóságának érdekében, ezt a kérdést hozza tisztába és rendbe a képviselő úrral. Hanem e mellett megütközésemet fejezem ki azon, hogy lehetséges az, hogy megtorlatlanul ilyen vádak hangozhassanak el egy ilyen testület . . . Polónyi Géza: A törvényhatósági közgyűlés ellen ! ; ; Szmrecsányi György: ... a főváros közgyűlése ellen. Bródy Ernő :' Nem olvastam ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szmrecsányi György : Hát, Bródy t. képviselőtársam . . . (Bródy Ernő közbeszól.) Elnök (csenget): Kérem Bródy Ernő képviselő urat! Szmrecsányi György: ... azt mondották nekem, hogy ezen a téren analfabéta vagyok. Most kitűnik, hogy ezt meg t. képviselőtársam nem olvasta el, tehát ön is analfabéta ezen a téren. (Derültség.) Bródy Ernő : Bocsánatot kérek, köteles vagyok én minden közleményt elolvasni ? (Zaj baljelől. Elnök csenget.) Egy hang (balfelől): Az egész közgyűlésből csak olvasta valaki % Bródy Ernő: En nem olvastam. (Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Azonban beszédemnek gerincze tulaj donképen nem is ezeknek a kérdéseknek a feszegetése volt, hanem felszólalásomra, a mint beszédem elején kifejeztem, leginkább az adta meg az impulzust, hogy itt a fővárosnál látok egy uj irányzatot keletkezőben, a mely, megengedem, mindnyájunk által, a kik ezen dolgok iránt érdeklődtünk, a legnagyobb örömmel üdvözöltetett, s ez a kommunális kezelés kérdése. Mondom, ez a programra mindnyájunk által örömmel üdvözöltetett, s hogy ezt tegnapelőtti beszédemben is felhoztam, annak indoka az volt, mert én nem láttam biztosítva a kommunális üzemnek azt az egyedük kellékét, hogy kizárólag a köznek szolgálatáról legyen szó, a hova a magánérdeknek egyáltalában semmiféle hozzáférhetése nem lehet. (Helyeslés balfelől.) En nemcsak elismertem azt, hogy én a kommunális kezelésnek híve vagyok, hanem kiemeltein, — utalok beszédemre — hogy a külföldön, csak szomszédságunkban, Bécsben is milyen gyönyörű eredményeket értek el ezen a téren. Márkus József: Nem egészen ! Szmrecsányi György: Azért mondtam, hogy örömmel üdvözlöm Bárczy István polgármestert azon akcziójáért, hogy a kommunális kezelést jirogrammjába vette. Azonban kifejeztem aggályomat két irányban. Az egyik az volt, hogy az üzemek átvételének módja helyes-e és korrekt-e ; a másik az volt, hogy nem látok garancziát a jövőre nézve abban a tekintetben, hogy ez a köznek szolgálatára fog válni. S erre a feltevésemre feljogosít engem a községi üzembe vett gázgyár kezelésének ügye. (Halljuk !) Előadtam beszédemben azt, hogy a gázgyár átvételénél, kezelésénél, üzembe helyezésénél érvényesültek újból a klikk- és törzsfőnöki befolyások. Előadtam azt, hogy a főváros akkor, a mikor ezt az üzemet megváltotta és a mikor ezt az üzemet megindította, nem járt él a kellő körültekintéssel és óvatossággal. Előadtam, hogy bár ahhoz nem szólhatok hozzá, vájjon Heltai Ferencz t. képviselőtársam mint gázgyári szakértő megfelel-e, vagy nem, mert ebbeli tudását és képzettségét nincs szerencsém ismerni, de én köztisztviselőt vártam ennek az élére és ekkor láttam, hogy ide szokatlan nagy fizetéssel és jövedelemmel, a mely a százezer koronát is megütheti, egy szerződéssel ellátott törvényhatósági bizottsági tag került. Láttam azt, t. képviselőház, hogy a közgyűlésen a bizottsági tagok között — erre később fogok rátérni — tülekedés indult meg az iránt, hogy itt díjazott igazgatói állások szerveztessenek; ez nem történt meg, hanem majd a históriáját bátor leszek előadni, hogyan történt a dolog és ebből következtetéseket levonni a jövőre nézve. A mikor én, t. képviselőház, ezeket az aggályokat előadtam, ezeket a kérdéseket itt felvetettem, akkor én ezekre választ nem kaptam. Igenis kaptam arra választ és hallottam itt egy öndicséretet, hogy itt gyönyörű szocziális törvényalkotások és szocziális intézmények egész sorozata létesíttetett. Én ezt kétségbe nem vontam ; én tudom, hogy Bárczy ezen a téren szépen tölti be hivatását. Zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Másról beszél Bodóné! Szmrecsányi György: A mikor én a gáz- és villamos-üzemről beszéltein, örvendetes választ kaptam nem erre, hanem arra nézve, hogy gyönyörűen működnek a községi kezelésbe helyezett üzemek : a kenyérgyár, a fuvarosüzem, a hirdetési üzem, és más. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Én ezeket a dolgokat soha kétségbe nem vontam. Az urak azonban nemcsak ebbe a hibába estek, de én már kezdtem azt látni, hogy tudatosan arra a térre lépnek, hogy felállítanak olyan dolgokat bizonyításra és czáfolásra, a miket nem én tőlem hallottak, de saját maguk mondtak el a könnyű megczáfolhatás