Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-302

52Ó 3Ö2. országos iilés 1911 november 30-án, csütörtökön. t. képviselőtársam állítólag panamázással vádolja inog a törvényhatósági bizottsági tagokat. Heltai Ferencz t. képviselőtársam személyes kérdésben volt szives erre válaszolni és tagadásba vette ezt. Ennél a kérdésnél tehát tovább immo­rálni nem óhajtok, csak azt akarom megjegyezni, hogy ez egy lapban jelent meg, s bár meg kell nyugodnom, ha azt állítja, hogy nem Heltai Fe­rencz ur mondotta, de mindenesetre olyan támadás magával a törvényhatósági bizottsággal szem­ben az az állítás, hogy megvesztegetett, panamázó alakok ülnek a soraiban, hogy azt hiszem, ilyen vád egy perczig sem maradhat megtorlatlanul. Ez Heltai ur és »Az Est« dolga. Én nem avatkozom Heltai Ferencz és »Az Est« dolgába, — mert »Az Est<<-nek érdeke az, hogy ha ilyen súlyos vádakat hoz, az ő reputácziójának és megbízhatóságának érdekében, ezt a kérdést hozza tisztába és rendbe a képviselő úrral. Hanem e mellett megütközé­semet fejezem ki azon, hogy lehetséges az, hogy megtorlatlanul ilyen vádak hangozhassanak el egy ilyen testület . . . Polónyi Géza: A törvényhatósági közgyűlés ellen ! ; ; Szmrecsányi György: ... a főváros közgyűlése ellen. Bródy Ernő :' Nem olvastam ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szmrecsányi György : Hát, Bródy t. képviselő­társam . . . (Bródy Ernő közbeszól.) Elnök (csenget): Kérem Bródy Ernő kép­viselő urat! Szmrecsányi György: ... azt mondották ne­kem, hogy ezen a téren analfabéta vagyok. Most kitűnik, hogy ezt meg t. képviselőtársam nem olvasta el, tehát ön is analfabéta ezen a téren. (Derültség.) Bródy Ernő : Bocsánatot kérek, köteles vagyok én minden közleményt elolvasni ? (Zaj baljelől. Elnök csenget.) Egy hang (balfelől): Az egész közgyűlésből csak olvasta valaki % Bródy Ernő: En nem olvastam. (Elnök csen­get.) Szmrecsányi György: Azonban beszédemnek gerincze tulaj donképen nem is ezeknek a kérdé­seknek a feszegetése volt, hanem felszólalásomra, a mint beszédem elején kifejeztem, leginkább az adta meg az impulzust, hogy itt a fővárosnál látok egy uj irányzatot keletkezőben, a mely, megengedem, mindnyájunk által, a kik ezen dolgok iránt érdeklődtünk, a legnagyobb öröm­mel üdvözöltetett, s ez a kommunális kezelés kérdése. Mondom, ez a programra mindnyájunk által örömmel üdvözöltetett, s hogy ezt tegnap­előtti beszédemben is felhoztam, annak indoka az volt, mert én nem láttam biztosítva a kom­munális üzemnek azt az egyedük kellékét, hogy kizárólag a köznek szolgálatáról legyen szó, a hova a magánérdeknek egyáltalában semmiféle hozzá­férhetése nem lehet. (Helyeslés balfelől.) En nemcsak elismertem azt, hogy én a kom­munális kezelésnek híve vagyok, hanem kiemel­tein, — utalok beszédemre — hogy a külföldön, csak szomszédságunkban, Bécsben is milyen gyö­nyörű eredményeket értek el ezen a téren. Márkus József: Nem egészen ! Szmrecsányi György: Azért mondtam, hogy örömmel üdvözlöm Bárczy István polgármestert azon akcziójáért, hogy a kommunális kezelést jirogrammjába vette. Azonban kifejeztem aggá­lyomat két irányban. Az egyik az volt, hogy az üzemek átvételének módja helyes-e és korrekt-e ; a másik az volt, hogy nem látok garancziát a jö­vőre nézve abban a tekintetben, hogy ez a köznek szolgálatára fog válni. S erre a feltevésemre fel­jogosít engem a községi üzembe vett gázgyár kezelésének ügye. (Halljuk !) Előadtam beszédemben azt, hogy a gázgyár átvételénél, kezelésénél, üzembe helyezésénél ér­vényesültek újból a klikk- és törzsfőnöki befolyá­sok. Előadtam azt, hogy a főváros akkor, a mi­kor ezt az üzemet megváltotta és a mikor ezt az üzemet megindította, nem járt él a kellő körül­tekintéssel és óvatossággal. Előadtam, hogy bár ahhoz nem szólhatok hozzá, vájjon Heltai Ferencz t. képviselőtársam mint gázgyári szakértő meg­felel-e, vagy nem, mert ebbeli tudását és képzett­ségét nincs szerencsém ismerni, de én köztiszt­viselőt vártam ennek az élére és ekkor láttam, hogy ide szokatlan nagy fizetéssel és jövedelem­mel, a mely a százezer koronát is megütheti, egy szerződéssel ellátott törvényhatósági bizottsági tag került. Láttam azt, t. képviselőház, hogy a közgyűlésen a bizottsági tagok között — erre később fogok rátérni — tülekedés indult meg az iránt, hogy itt díjazott igazgatói állások szervez­tessenek; ez nem történt meg, hanem majd a históriáját bátor leszek előadni, hogyan történt a dolog és ebből következtetéseket levonni a jö­vőre nézve. A mikor én, t. képviselőház, ezeket az aggá­lyokat előadtam, ezeket a kérdéseket itt felvetettem, akkor én ezekre választ nem kaptam. Igenis kap­tam arra választ és hallottam itt egy öndicséretet, hogy itt gyönyörű szocziális törvényalkotások és szocziális intézmények egész sorozata létesíttetett. Én ezt kétségbe nem vontam ; én tudom, hogy Bárczy ezen a téren szépen tölti be hivatását. Zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Másról beszél Bodóné! Szmrecsányi György: A mikor én a gáz- és villamos-üzemről beszéltein, örvendetes választ kaptam nem erre, hanem arra nézve, hogy gyö­nyörűen működnek a községi kezelésbe helyezett üzemek : a kenyérgyár, a fuvarosüzem, a hirdetési üzem, és más. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Én ezeket a dolgokat soha kétségbe nem vontam. Az urak azonban nemcsak ebbe a hibába estek, de én már kezdtem azt látni, hogy tudatosan arra a térre lép­nek, hogy felállítanak olyan dolgokat bizonyításra és czáfolásra, a miket nem én tőlem hallottak, de saját maguk mondtak el a könnyű megczáfolhatás

Next

/
Thumbnails
Contents