Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-301

512 301. országos ülés 1911 november 29-én, szerdán. Farkas Pál: Ez már nincsen benne! Benedek János: A Standes-Ehret tehát kizárólag a tisztikai foglalja le magának. Még jobban kitűnik az az óriási különbség, mely a tiszt urak és a legénység között fennáll a kaszárnyákban és katonaság körében általában divó rendelkezésekből, a melyekhez a tiszt urak, sőt az egyéves önkéntesek is kénytelenek magukat tartari. A tisztikarhoz tartozó katonának, tehát katonatisztnek és a katonatiszt-aspiránsoknak, tehát a tisztjelölteknek vagy az egyéves önkéntesnek nem szabad társadalmi téren tüntetőleg megjelenni pl. karonfogva, vagy nyilvános helyeken együttesen mutatkozni. Csak szolgálati utón érintkezhetnek egymással, de pl, nem szabad nekik egy vendéglőbe járni, általában a legénységi állományhoz tartozó embereknek nem szabad azokban a kávéházakban, vendéglőkben, éjjeli mulatóhelyeken stb. megjelenni, a hová a tiszt urak járni szoktak, nehogy a tiszti porte-épée esetleg beszennyeződjék a nép ilyen alsóbb rétegeihez tartozó Gesindel-lel való érintkezés folytán. Hogy a filisztereket nem veszik semmibe, az még hagyján, de hogy saját bajtársaikat, a legénységi állományhoz tartozó embereket is ilyen roppant megbüntetik és lenézik, ez már nagyon kóros állapota a mi hadseregünknek és azt mutatja, hogy ott egyáltalában nem jó a szellem. Azért ne is csodálkozzék senki, hogy a legénység nem szereti ezeket az állapotokat a tisztikarban. A legénységbe nem a hazaszeretetet, nem az önfeláldozás érzetét akarják beleverni, a mi pedig nem kicsinylendő dolog, különösen a harczkészség szempontjából, hadászati szempontból, mert a. japának sokat köszönhetnek ugyan a tudásnak, de ha az önfeláldozásnak és a hazaszeretetnek óriási mértéke nem lett volna meg bennük, vájjon olyképen, oly dicsőségesen végezték volna-e be az egész világ elismerő tapsai között az orosz-japán háborút, mint a hogy befejezték ? Nálunk nem ez történik. Nálunk azt akarják beleverni a legénységbe, hogy nincs más akarat a világon, csak az, a melyet a legfőbb hadúr parancsol, csak az, a mi a napiparanesban bennefoglaltatik. Magyarázta egyszer a tiszt a bakának, hogy mit jelent a katonai esküben ez a passzus, hogy »szárazon és vizén, ütközetekben, rohamokban bárki ellen« és hogy mit jelent az, hogy »bárki«. Azt kérdezi erre a bakától: »Tudod-e, mit jelent ez, bárki?« Azt mondja a katona, a ki kaptákba vágta, magát: »Melde gehorsamst, igenis, hogy tudom.* — »Hát mit jelent?« — »Hát hogy akárki.« — »Jó, jó, de ki az az akárki?« És ezt megvilágította egy példával, mondván : »Látod, pl. a faluban zendülés üt ki és minket odavezényelnek a zendülés elfojtására, A lázadást nem akarják abbahagyni, én tüzet vezényelek és neked ép az apádat kellene lelőnöd. És én azt parancsolnám, hogy lődd le. Mit tennél?« A legény erre odaszólt a tisztnek : »Majd tudnám én azt akkor, hadnagy ur, tessék csak rámbizni.« (Derültség.) Szóval ilyen erőszakos példákkal akarják 1 beleverni a bakába, hogy még az apját is keresztül kell lőnie, hogy mindennél előbbre való a hadnagy parancsszava, a mit neki gondolkozás nélkül végre kell hajtania. Ilyen abszurdumokat nem szabad követelni a legénységtől, nem szabad a legénység lelkületét ilyen zsarnoki lealázó parancsokkal megszégyeniteni és nem szabad az emberi jóérzést elfojtani benne, (ügy van ! a baloldalon.) Hogy a hadsereg saját kebelében is mennyire elkülönözi magát, hogy a tisztikar és legénység közt milyen óriási különbség van, azt legjobban bizonyítja az, hogy a legénységi állományhoz való tartozás, katonatiszti felfogás szerint, olyan eredendő becstelenség, a melyből kivergődni csak kivételesen, császári kegygyei lehet. (Mozgás a jobboldalon.) Nekünk nincsenek intézményes biztosítékaink arra nézve, hogy a mi hadseregünkben a legénységi állományhoz tartozó legértelmesebb, legkitűnőbb, legharczrakészebb és legképzetteb altisztek is belejuthassanak a csapattiszti karba. (Mozgás jobbfelől.) Ez igy van, t. ház, ezt elvitatni nem lehet. Valamikor Napóleon azt mondotta, hogy minden közkatonának a tarsolyában kell hordania a marsall-botot, mert szükség esetén a közlegényre is rákerülhet a sor, hogy marsall legyen. Farkas Pál : A ki nem tesz érettségit, nem lehet ministeri fogalmazó ! Egy hang (a baloldalon) : Hány ember teszi le az érettségit a nélkül, hogy érett volna ! Benedek János : Az elmúlt évtizedekből csak egyetlenegy preczedenst tudunk, azt, hogy 40 évi szolgálat után egy öreg zupás őrmestert nyugalombavonulása alkalmával Ö felsége hadnagygyá nevezett ki. így lett a hadsereg legöregebb manipuláns őrmesteréből a hadsereg legfiatalabb hadnagya. Régebben még előfordult, hogy valaki a legénységi állományból fel tudta magát küzdeni tehetségével és hivatottságával a tiszti rangra, de ma már ilyesmi csak fehér holló és csak a császári kegy megnyilvánulása gyanánt mutathatunk rá ilyen jelenségekre. IÄVolna még ezen a téren is nagyon sok előadni valóm, de az idő előrehaladott voltára való tekintettel reasszummálom, hogy a hadsereg ezen szelleme semmiképen nem alkalmas a harczkészség fokozására a legénységi állományhoz tartozó katonák lelkében, már pedig ez igen fontos tényező, különösen háború idején, mert akkor meg kell hogy legyen a harczkészség és az önfeláldozásra való készség, de meg kell hogy legyen az a kapocs is, az az összhang, a mely közelebb hozza egymáshoz a tisztikart és a legénységet és megszüntesse azt az irtózatos kinai válaszfalat, a mely ez idő szerint fennáll a tisztikarhoz tartozó és a legénységi állományhoz tartozó katona között, (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogy a társadalom sem forrhat össze a tisztikarral, hogy nem jöhet létre az az üdvös összhang, a mely a társadalomnak is, a hadseregnek is javára szolgálna, annak egyik legfőbb akadálya a kauczió intézménye. Nincs az meg sehol a világon,