Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-301
5C0 301. országos ülés 1911. november 29-én, szerdán. ebben a kérdésben, hogy mikor a függetlenségi párt megnyerte az abszolút többséget a képviselőválasztások alkalmával, — és megelőzőleg már ez a megállapodás létrejött a király és nemzet közt — a rendes létszámot megszavaztuk. Megszavazták ezt az akkori 48-as és függetlenségi párthoz tartozó többség tagjai, mert annyira ki volt kapcsolva a létszámemelés, hogy a párt nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel és nem foglalkozott a saját programra]ával sem az akkor többségben levő függetlenségi párt, holott bekövetkezett volt már az az időpont, a mire Tisza István igen t. képviselő ur 1903-ban hivatkozott, azt mondván, hogy tessék az uraknak előbb többséget csinálni, majd ha többségben lesznek, akkor előjöhetnek ezekkel a követelésekkel és kívánságokkal. Mi pedig, bár a választásoknál többséget nyertünk, még sem jöttünk elő ezekkel a javaslatokkal, nem jöttünk elő a mi nemzeti követeléseink teljesítésének sürgetésével épen azért, mert az volt a megállapodás a korona és a nemzet között, hogy ezekben a kérdésekben szünetelni fog a parlamenti csatazaj, fegyverszünet lesz mindaddig, a inig az általános, illetőleg a demokratikus alapokon kiterjesztendő választójog alapján összeülő népparlament nem fog dönteni. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fráter Loránd: Ez a történelmi igazság! (Elnök csenget.) Benedek János : Azt mondhatják rá, t. képviselőház, hogy ez kötelezte az előbbeni kormányt, de nem kötelezi a mostanit. Bocsánatot kérek, de ezt egyáltalában nem mondták sohasem. Ezt a kormány nem mondotta akkor, a mikor elfoglalta poziczióját, (Ügy van ! balfelől.) nem mondta, hogy most már mindenféle megegyezés nemzet és korona között véglegesen megszűnt, nem mondta, hogy a mit Ö felsége annak idejében a nemzetnek igért és a mit a nemzet Ö felségének igért, mindaz már teljesen hatályát vesztett dolog. Elvégre én elismerem, hogy alkotmányjogi szempontból talán kifogás alá eshetik ennek a megegyezésnek formája, azonban történelmünkben nem szokatlan, hogy a mi eleink ilyen módon igyekeztek igazaikhoz való jussaikat fentartani. A mi történelmünk folyamán nem szokatlanok az ilyen formátlan megegyezések, és épen azért szokatlan csak az, a mit a t. kormány cselekedett, hogy tudniillik egy ilyen formában már létrejött megállapodástól egyszerűen eltekint és mintha semmi sem történt volna, kezdi a dolgot ott, a hol 1903-ban vagy 1904-ben abbamaradt és véderőtörvényjavaslat czimén jön ugyanazon, sőt nagyobb létszámemeléssel, mint a milyennel jött 1902— 1903-ban. (ügy van! balfelől.) T. képviselőház! Hogy a képviselőháznak 1903-ban és azt megelőzőleg, a koronával kötött ilyen megállapodás előtt is mindig az volt a gondolata, hogy a véderő fejlesztése és az általános védkötelezettségnek még általánosabbá, még nagyobbá tétele szerves kapcsolatban áll a népjogok fejlesztésével, ezt semmi nem igazolja fényesebben, mint gróf Tisza Istvánnak 1903 november 9-én tartott az a beszéde, a melyben beígérte azt, hogy a választói jog kiterjesztésére vonatkozó törvényjavaslatot még azon országgyűlési ezikhis előtt olyan időben fogja beterjeszteni, hogy törvényerőre emelkedhessek és már ezen uj törvény alapján üljön össze az uj parlament, (ügy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon !) Ezt csak annak illusztrálására hozom fel, (Halljuk!) hogy az u. n. junktimot a véderőtörvóny és a választói jog kiterjesztése között nem mi találtuk fel, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem ez már régen ott lebegett gondolatban a képviselőház horizontja felett és ezt a felhőt egykönnyen elzavarni nem lehet, mert ha erőszakos úton-módon valahogy elzavarnák is, még nagyobb fergeteg alakjában fog a képviselőház fölé kerülni. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Benedek János:.. .és míg most ez a kérdés békés megegyezés utján lenne megoldható, akkor talán majd vihar alakjában fogja elsöpörni nemcsak ezt a képviselőházat, hanem még sok más nagybecsű intézményünket is. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés igenis szerves kapcsolatban áll a véderő fejlesztésével, és e tekintetben annak a franczia ministernek volt igaza, a ki azt mondta, hogy az általános védkötelezettség tulaj donképen az általános szavazati jog korollariuma, mert a kinek jó a vére, jó a pénze, annak az állam jogokat is kell, hogy adjon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) En ugyan a választói jogot sohasem soroztam a jogok közé, mert azt én választói kötelezettségnek tartom és azt hiszem, hogy mindenki köteles részt venni a maga állama fentartásának gondjaiban, mindazonáltal az igen t. minister ur tragikus véget ért franczia kollegájának ezt a szép és szellemes hasonlatát ós alaptételét elfogadom, mert ez csakugyan ráillik a mi viszonyainkra is. Itt is íelállíthatjuk azt a tételt, hogy mi az általános védkötelezettség korolláriiimának tekintjük az általános választói jogot és a demokratikus választói jog alapján összeülő népparlamentet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sőt mi nemcsak korolláriumának tekintjük ezt, hanem olyan conditio sine o]ua non-nak, a mely nélkül a véderő fejlesztéséről legalább eg3 r előre és legalább a mi felfogásunk, a mi nizusunk, a mi törekvésünk szerint egyáltalában szó sem lehet, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi ugy állítjuk fel a tételt, t. ház, hogy előbb a népjogok kiterjesztése és azután jöhet a véderőtörvény, de általános szavazati jog, s népparlament nélkül a véderő kiterjesztése csak egy esetben, t. i. csak erőszakkal lehetséges, máskép azonban nem. (Ugy van ! a szélsöbálóldalon.) A parlament nyugodt, rendes, alkotmányos tárgyalása rendjén ebből a törvényjavaslatból törvény soha sem válhatik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert bármennyire számos, jelentékeny sulyu és igen tisztelt taggal dicsekedhetik is a t. túloldal, egyet határozottan merek állítani, és ez az, hogy ebben a kérdésben, t. i. a véderő fejlesztése és a véd-
