Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-300

492 300. országos ülés 1911 november 28-án, kedden. Vázsonyi Vilmos : Nagyon fogok örvendem, ha mélyen tisztelt képviselőtársam ezekre a pontokra is rámutat. Bocsánatot kérek, akkor, midőn én soha, semmiféle más erővel nem rendelkeztem, mint csakis azzal az erkölcsi erővel, a mely talán az egyéniségemben megvan, hát micsoda hatalmat gyakorlok én, mivel tartok én össze egy többséget? Milliók vannak-e az én hátam megett, — nem emberekben, mert azokban nincsenek — hanem vagyonban? Hatalmat osztogathatok-e én ? Hát mim van nekem? Micsoda hatalmat gyakorlok én, hogy t. képviselőtársam ugy akar engemet odaállítani, mint a törzsfőnökök törzsfőnökét? Ha az én szavamnak van hatása, van annyi hatása, mint itt is lehet hatása bármily szónak, ha a képviselőház tagjai meghallgatják és ez hat reájuk. De bocsánatot kérek, én semmiféle vezérséget magamra nem vállalok, el nem fogadok; a fővárosnak van polgármestere, a kinek van elég becsülete, esze ós ereje és erélye ós el tudja vezetni maga a fővárost és tud lenni a vezére felelősen az országgyűlés számára és az egész ország és a közgyűlés számára. (Helyeslés.) T. képviselőtársam ugy állította oda a dolgokat, mint hogyha óriási üzérkedések folynának. Példáival nem. igen volt szerencsés. Nem tudom, hol látott üzletet, mert a mit ő a villamos vasúti társaságról mondott, arra Hock János t. képviselőtársam megfelelt. Én tehát ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok. Többet mondok: ha a városi villamos vasat részvényeit nem szerezte volna meg a közgyűlés, súlyos hibát követett volna el. Hock János: TJgy van! Akkor követett volna el hibát! Vázsonyi Vilmos: A tőzsdéről mi nem fogadunk el semmiféle oktatást és méltóztassék elhinni, én a magam körében a legkeményebb szavakban kelteni ki az ellen, hogy a főváros ügyei, a fővárossal szerződéses viszonyban lévő társaságok papírjai tőzsdei üzérkedés tárgyát képezzék. A legnagyobb erővel szólaltam föl a magam körében ez ellen. Nyugodt lehet t. képviselőtársam, hogy a tőzsde minket kommandirozni nem fog. Ha pedig azt mondja, hogy tudja előre, kik lesznek az igazgatóság tagjai a városi villamos vasútnál, kötelezzen le, mondja meg, kik lesznek, mert én nem tudom. Tudom, hogy vannak országgyűlési képviselők és főrendek, a kik a városi villamos vasút tagjai. Én egyiknek sem vagyok tagja és megnyugtatom t. képviselőtársamat, nem is leszek egyiké sem. Remélem, az informáczióival ez megegyezik. (Derültség.) T. képviselőtársam anakronizmusban szenved és topográíiailag is téved, a mikor a fővárosi üzemeket kritizálja. Azt hiszi, hogy Bécs városát kell kritizálnia. Igenis, Bécs városában az üzemeket kihasználták nemcsak szocziálpolitikai, hanem politikai czélokra is. Ott igenis gondosan figyeltek arra, hogy az utolsó villamosvasúti kalauz is a városházán uralkodó párt tagja legyen. (Ugy van!) Bocsánatot kérek, hol találja meg a t. képviselő ur arra nézve az adatokat, hogy valaha ily alapon osztogattunk volna állásokat ? (Mozgás.) A példák az ellenkezőt mutatják. íme a példák bizonysága. A vásárpénztár, a mely városi közhasznú részvénytársaság, mondom, a vásárpénztár igazgatója Demko, a ki soha bizottsági tag nem volt; azelőtt is ezt a társaságot vezette, mint tisztviselő, felekezetileg is meg lehet vele teljesen elégedve. (Derültség.) A vásárpénztárról elmondta már Hock János t. bizottsági tagtársam, hogy alapszabályai szerint ki vannak zárva az igazgatóságból és a felügyelő-bizottságból a törvényhatósági bizottsági tagok. Miért? Erre is válaszolok és egyúttal a légszesztársaság dolgát is tisztázom. Azért, mert frakezió, a mely a kommunizálás mellett küzdött, becsületbeli kérdésnek tartotta és taktikailag is eszélyesnek és helyesnek tartja, hogy soha joggal és alaposan ne mondhassa senki, hogy a mikor ez a frakezió a kommunizálásért küzd, a maga emberei számára dolgozik. (Ugy van!) És itt találhatja t. képviselőtársam a nagy rejtélyre a feleletet, hogy milyen csodás dolog az, hogy a légszeszgyár igazgatója az lett, a ki az üzlet várositásának hosszú időn keresztül ellenzője volt. Mikor e kérdés elvileg eldőlt, mikor a közgyűlésnek többsége a kommunizálás mellett döntött, ugy-e, akkor az igazgatás szempontjából, az arra valóság szempontjából mellékes dolog volt, hogy mi volt a kommunizálás jDolitikájában az uj igazgató előző nézete. Számunkra igenis lényeges volt és örvendtünk, hogy nem a mi sorainkból került ki a gázgyár igazgatója és a kommunizálás élén haladók számára, igenis, becsületbeni kötelesség ezen közéleti böjtnek önmagukra való alkalmazása, taktikailag, morálisan is, hogy senkiben az a látszat ne keljen, mintha ők a közüzemekért lelkesedve és dolgozva a maguk javát keresnék. Ebben tehát kivetni valót senkisem találhat, ez természetes fejlemény. (Tetszés.) Tovább haladva az üzemeken, itt van a városi fuvarostelep üzeme. Ennek Gattein ur az igazgatója. Ne csaljon kérem a név, a képviselő ur teljesen meg lehet vele felekezetileg elégedve. (Nagy derültség.) A fuvartelep igazgatója nem volt bizottsági tag, és soha egyáltalában nem vett részt semmiféle városi dolgokban. A kenyérgyár igazgatója egy nagyon derék, jóravaló ur. Átvettük a katonai szolgálatból: Werner ur, szintén meg lehet vele felekezetileg elégedve. A harmadik, a villamos telep kiszemelt ós szerződtetett igazgatója, Stark Lipót ur. Látszat ellenére szintén meg lehet vele elégedve. (Nagy derültség.) Egyike a legkiválóbb elektrotechnikusoknak, kinek európai hírneve van.