Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-300

49Ö 300. országos ülés Í911 november 28-án, kedden. népességnél is, mert a mint az a falusi ember szereti a maga megművelt rögét, azt a földet, a mely néki kenyeret ad, ugy a városi népesség is szereti a maga épületeit, szereti városa minden járdakövét, parkját, monumentumát, azt az életet, mely azt a várost áthatja és ha lát egy szép uj épületet emelkedni, bár semmi köze hozzá, bár nem az övé, bár nincs egy téglája benne, azért mégis a helyi hazafiság érzése duzzasztja kebelét. (Igaz! Ugy van!- Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Van helyi hazafiság külföldi városokban, amely dalokban, szindarabokban, dicsőíti a város szépségeit: Mein schönes Wien! Micsoda szép város Bécs ! Micsoda szellemes emberek laknak ott ! Milyen kiváló zsenik! Ezt hallom orfeumokban, a zengerájban, az utczán, a tingli-tanglikban mindenféle sanzonokban, nótákban és erkölcsös dalokban. Hock János: De sok helyen voltál. (Derültség.) Vázsonyi Vilmos: Bocsánatot kérek, t. ház, hát ezt a helyi hazafiságot nem tenyészteni, nem táplálni, nem rnegduzzasztani kell-e ? Inkább ugy kell-e odaállítani folyton Budapestet az ország elé, mint a legutolsó várost, a melyből lélek, lelkesedés, nemzeti érzés mind hiányzik? (Mozgás balfelöl.) Nem tudom, miféle adatok alapján s milyen jogon mondotta mindezeket a t. képviselő ur, s minő jogon gyanúsítja meg (Halljuk! Halljuk!) a főváros törvényhatóságának hazafiságát. Adatokat kérek erre vonatkozólag; mondjon adatokat, hogy a főváros törvényhatósága mikor szegezte szembe mellét a hazafiság követelményeinek! Talán az az adata erre nézve, hogy a fővárosnak, ha jól emlékszem, közel 76 millió koronányi rendes költségvetésében az iskolák ügye közel 20 millió koronával szerepel ? Hogy a magyar kultúra számára 20 millió koronát áldoz évente a főváros ? (ügy van! Ugy van! a középen.) Én nem tudom, hogy honnan veszi ezeket a közszólamokat és nem tudom, hogy miből meriti a t. képviselő ur azt az állítását, hogy ebben a képviselőtestületben nincs hazafiság; ebben a városban nincs hazafiság; hogy itt az emberek csak magyarul beszélnek, de nem éreznek magyarul. Honnan veszi, honnan meriti erre nézve a t. képviselő ur az adatait ? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő ur felhozza azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez a város minden nemzetköziségnek otthona, (Halljuk! Halljuk!) hogy innen szabad gondolat, társadalomtudomány, szocziáldemokráczia, deinokráczia stb. czimek alatt mennek szét a tébolyító tanok — azt hiszem ezt a szót használta a t. képviselő ur — az egész országba. Nem tudom, hogy még ezeknek a radikális frakczióknak hazafiságát is milyen alapon támadta meg a t. képviselő ur, mert ngy-e bár, kérem, szeretni a magánéletben is többféleképen lehet, (Derültség.) hát a hazát is többféleképen lehet szeretni és mert valaki nem ugy szereti vagy nem ugy szolgálja a hazát, a mint azt igen t. képviselőtársam tartja jónak, ebből, ugyebár, még semmi sem következik az illetőnek hazafiságára nézve? (Helyeslés a középen.) De én azt sem értem, hogy t. kéjiviselőtársam miért támadta meg ezeket a frakcziókat, a melyek nem olyan egyetértők, a mint azt a t. képviselőtársam gondolja, miért támadta meg ezeket, mikor végső konklúzióiban teljesen ugyanazonos véleményt nyilvánított. Pl. egy kérdésről, a közélelmezés kérdéséről, mint a milyent ezek a frakcziók nyilvánítottak (Mozgás és derültség.) és teljesen azonos volt velük a kérdés megítélésében. T. képviselőtársam hiába sorozza be a mi kis szektánkat vagy frakcziónkat ebbe a sorozatba, mert a kik közé besoroz, azok nem kérnek mi belőlünk és a kik közé besoroz, azok közé mi nem tartozunk. Farkas Pál: Ugy van ! Vázsonyi Vimos: Megegyezhetünk mi a végczélokban és megegyezhetünk mi pl. az általános, egyenlő választói jog kérdésében; az osztályuralom bastillejának lerombolásában, ha bódék kérdésében nem is egyezünk, de azért egy igen alapvető differenczia marad közöttünk és ez az, hogy én a magam részéről teljesen kifejezetten mindig a polgári társadalom alajfián maradtam a legszélsőbb radikalizmusban is; (Ugy van!) soha dupla játékot nem folytattam; soha egyik lábammal a kollektivista glóbuson, másik lábammal pedig az egyéni termelés és a polgári társadalom glóbusán nem állottam, (Derültség és mozgás jobbfelöl.) hogy azután lábamat a czélszerűség szerint a másik lábamhoz odavonjam, a mint azt a koczka fordulása megparancsolja. (Helyeslés.) Ha valaha az lesz a meggyőződésem, hogy a demokrácziát csak a szocziáldemokráczia utján lehet szolgálni, egész nyugodtan és bátran fogok erre az útra rálépni ós nem is mondom, hogy rossz társaságba fogok kerülni, ha az európai szocziáldemokrácziának kiváló szellemeit veszem szemügyre. De ma a polgári társadalom alaj^ján vagyok, s ma hangoztatom mindenütt nyilvánosan, félreérthetetlenül és kétségtelenül, a törvényhatóságban is, hogy taktikailag képtelen és lehetetlen dolognak tartom azt, hogy mi azt a két nagy, kiirthatatlan erőforrást, a mely a vallás eszméjében és a hazaszeretet eszméjében rejlik, hogy ezt a két erőforrást épen a demokráczia szolgálatában elvessük magunktól. (Helyeslés.) Én különbséget tudok tenni a klerikalizmus elleni harcz és a vallás elleni harcz között. Az Úristennel való perlekedésnél sokkal nagyobb bátorságnak tartom, ha valaki a házmesterével vesz össze, mert közvetlenebbül mutatkoznak a rossz viszony következményei. (Derültség.) Tehát, t. képviselőtársam, itt van egy törvényhatóság, a melynek kebelében ilyen eszmék és elvek hangzanak el, a melynek kebelében