Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-299
460 299. országos ülés 1911 november 27-én, hétfőn. kapcsolatos, mint egy, a főváros egész közönsége előtt nagy tiszteletben és megbecsülésben részesülő bizottsági tagnak, dr. Grlücksthal Samu urnak becsületével. (Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a főváros 1910-ben suttyomban felemelte a kokszvámot, csak arra használva ki a kokszvám felemelését, hogy kiuzsorázza a főváros lakosságát. A kérdés a következőleg áll. Azt hiszem, megengedi a t. ház, hogy néhány szóval előadjam. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) 1910-ben, mikor én már a fővárosi gázüzem vezetését átvettem, anélkül, hogy a gázgyárakat akkor még átvettük volna, azt tapasztaltam, hogy a német birodalomban, különösen Porosz-Sziléziában, de Osztrák-Sziléziában is a vasipar pangása következtében — mert a vasipar használja legnagyobb mértékben a kokszot — miként ott tett tanulmányutamon magam láttam, oly mértékű kokszkészletek halmozódtak fel, melyek a német birodalomban magában elhelyezést nem találtak, hanem elhelyezést kerestek tehát Ausztriában és elsősorban Magyarországon. Különösen a budajiesti piacz volt felsősziléziai kokszszal ellátva, ugy hogy a Budapesten gyártott koksznak eladása a legnagyobb nehézségbe ütközött. Már pedig a gázművek jövedelmezőségére a legmértékadóbb befolyást a koksz eladása, illetve a koksz ára gyakorolja, mert a gázüzemnek egész nyeresége attól függ, hogy milyen áron lehet a kokszot értékesíteni. Ezt a helyzetet felismerve, 3 910. januárban, midőn a főváros javadalmi díjjegyzéke, mely három évről három évre kerül megszavazás alá, s a melyben foglaltatik a kokszvám is, tárgyalásra kitüzetett, javaslatot tettem a tanácsnak, hogy a koksz vámját, mely 6 fillérben volt megállapítva, emelje fel 24 fillérre. Ez a 6 fillér is helytelenül volt megállapítva, mert a mikor a szénnek, melyből a kokszot nyerjük, díjtétele 4 fillér és 100 kgr. szénből csak 50 kg kokszot lehet eladni, sőt tulajdonképen még ennyit sem, akkor a 6 filléres kokszvám nem áll arányban a 4 filléres szénvámmal. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, szíveskedjék a tárgynál maradni. (Zaj.) Heltai Ferencz: Nem tudom e nélkül megmagyarázni. Kérem a t. ház engedélyét, hogy ezeket a, dolgokat előadhassam, mert különben nem tudom a személyes vonatkozásokat érthetővé tenni. Elnök: Megadja a ház az eltérésre az engedélyt? (Felkiáltások jobbfelöl: Megadjuk!) A ház megadja az engedélyt. Polónyi Géza: De akkor ez preezedens! (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Kern preezedens! Ilyen eset már sok volt! Zaj.) Polónyi Géza: Ez a helyes : ha megengedik; de eddig más praxist követtek ott! (Zaj.) Elnök: A ház megadja a képviselő urnak a jogot. Heltai Ferencz: Más baj is volt ebben a kérdésben. A kassa-oderbergi vasút és a magyar államvasutak, a melyeken lebonyolódik a gázmüvek szénforgalma és a felső-sziléziai kokszmüvek kokszforgalma, ugyanazon az áron szállítják a szenet, mint a kokszot. A felső-sziléziai kokszmüvek már kiveszik a szénből a gázt s ott helyben értékesitik és csak ugy hozzák be a kokszot. Mi tehát, hogy egyenlő helyzetbe kerüljünk, 200 kilogramm szénért fizetjük ugyanazt a tarifát, a, melyet a felső-sziléziai kokszmüvek 100 kilogrammért fizetnek; vagyis mi a felsősziléziai kokszmüvekkel szemben 1 korona 18 fillér erejéig hátrányban vagyunk. Ezért tettem a főváros tanácsának azt a javaslatot, hogy emelje fel teljesen törvényes formák mellett a koksz vámját akkor, a mikor a vámdijszabás kérdését tárgyalja. Ez szabályszerűen letárgyaltatott, magam is jelen voltam az előadásnál és akkor ellene észrevételt senki nem tett. Mikor a szabályszerűen meghozott határozatot kihirdették, felebbezéssel éltek ellene ugy a budapesti szén- és koksznagykereskedők, mint a felső-sziléziai kokszmüvek. Ekkor lépett előtérbe dr. Grlüeksthal Samu és kívánta^, hogy a kérdés ujabb tárgyalás alá vétessék. Én minden további nélkül javasoltam, hogy a bonyodalom kikerülése czéljából vegye a közgyűlés a kérdést uj, szabályos tárgyalás alá. Közvetlenül ezután fordult hozzám Az Est tudósítója, — erre hivatkozott t. i. a t. képviselő ur — és olyan szavakat adott a szájamba, a melyeket én soha, semmiféle vonatkozásban, de még hozzá hasonlókat sem mondottam, és az első alkalommal tiltakoztam az ellen, mint hogyha nekem tudomásom lett volna arról, hogy a budapesti szénkereskedők 100.000 koronát, vagy másmilyen összeget adtak volna össze, hogy a főváros e határozatának végrehajtását megakadályozzák. Nekem soha arról semmi körülmények között tudomásom nem volt, hogy ilyen akezióra pénzt adtak-e össze vagy nem, és a leghatározottabban tiltakoztam az ellen, hogy dr. Grlücksthal Samunak, ennek a köztiszteletben és közbecsülésben álló bizottsági tagnak személye vagy neve bárminő vonatkozásba hozassák ezzel az állítással. Ezek után, azt hiszem, a kérdés személyes oldalát véve, a leghatározottabban vissza kell utasítanom azt, mintha én tudnék arról, hogy a főváros közgyűlési termében vannak megvásárolható bizottsági tagok, mintha én tudnék arról, hogy ilyen módozatokkal el lehetne érni a főváros törvényhatósági határozatának meghozatalát, vagy megváltoztatását. (Helyeslés jobbfelöl.) De hogy az uzsora vádját se hagyjam szó nélkül, megjegyzem, t. képviselő ur, hogy közvetlenül azután, hogy ez a határozat érvényes lett, igenis, az érdekelt külföldi czégek megkísérelték nemcsak levelezés, hanem diplomácziai közbenjárás utján is a főváros határozatának
