Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-298
438 298. országos ülés 1911 november 25-én, szombaton. Elnök: Gróf Batthyány Tivadar képviselő ur kivan szólni. Gr. Batthyány Tivadar: Nagyon örülök, hogy végre-valahára az igen t. kormány egy tagja egy interpelláczióra, habár nem is végleges, de legalább előzetes választ adott, mert már elszoktunk attól, hogy egyáltalában a mi interpelláczióinkat a minister urak reflexióra méltatnák. (Ellenmondások jobbfelöl.) Polónyi Dezső: Pláne horvát dolgokról! Gr. Batthyány Tivadar: Természetesen, minthogy nem aclott végleges választ, én sem mehetek bele az ő válaszának taglalásába, azért csupán szavaim értelmének helyreigazítása és személyes kérdésben voltam kénytelen az elnök úrtól szót kérni s ezenközben bátorkodom egynéhány reflexiót ^tenni a ministerelnök ur nyilatkozatára, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A ministerelnök ur azt imputálja nekem, hogy én ugy állítom magam oda, mint a ki mindent jobban üidok, mint ő. A ministerelnök ur ebben is tévedett, mert én ezt sohasem állítottam és nem is állítom. Állítottam azonban azt, hogy egynéhány konkrétumra nézve, a melyet itt előadtam, tényleg jobban voltam informálva, mint a ministerelnök ur, a mit be is bizonyítottam adatokkal. Hogy a ministerelnök ur akkor itt nem volt a teremben, és ezeket nem is hallhatta, a,rról én nem tehetek. De azért engem ne tessék olyannal vádolni, a mit sohasem állítottam, t hogy mindentudónak tartanám magamat. Én hitbuzgó ember vagyok, én mindentudónak csak egyet ismerek, s ez az Úristen, ember nincs mindentudó, még a ministerelnök ur sem. A mi a ministerelnök urnak további — bocsánat, de kénytelen vagyok az általa használt kifejezést ismételni — imputáczióit illeti, az egyik vonatkozik a horvát középiskolákra. Itt a ministerelnök ur nem volt jelen, nem hallotta, mit mondottam, polemizált velem olyan dologban, a mit én egyáltalában nem mondottam. (Ellenmondás jobbfelöl.) Én bocsánatot kérek, idéztem a »Politicke Novine« czimű, az országos kormány nyomdájában kiadott lapot, ennek egy czikkét, idéztem pedig annak demonstrálására, hogy az országos kormány köréből kikerülő lap gúnyolja, csúfolja Rojcsot, a horvát-szerb koaliczió volt osztályfőnökét azért, mert a magyar nyelvet középiskolákban meg akarta honositani. Ezt czitáltam, ebből tehát a ministerelnök ur meggyőződhetett arról, hogy tévedett, a mikor ezt az ügyet kapcsolatban a múltkori, az elemi iskolákra vonatkozó politikájáról hoztam fel. A mi pedig a Draut illeti, végtelenül örülök annak, hogy egyszer legalább nekem volt igazam a t. ministerelnök ur szerint is, mert a t. ministerelnök ur ugyanazt állította, a mit én, t. i. azt, hogy a Drau a horvát bán politikáját csinálja, képviseli. Megjegyzem azonban, azt nem mondtam, hogy szubvencziót kap a horvát bántól. Kern szoktam olyat állítani, a mit nem tudok. Kap-e szubvencziót a Drau, azt ép ugy nem tudom, mint azt, hogy a »Magyar Nemzet« kap-e. De tudom, hogy a »Magyar Nemzet« a t. ministerelnök ur politikáját képviseli, a Drau pedig a horvát bán politikáját, és mert a horvát bán politikája, miként méltóztatott mondani 30, vagy nem tudom, hány év óta képviseli . . . Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Az unió politikáját. Gr. Batthyány Tivadar: Tehát az unionista politikát; ha a t. ministerelnök ur itt distingvál, egyetértünk ebben is, mert más az unionista politika és más a Tomasicsé. (Mozgás.) Székely Ferencz igazságügyminister: Nagy csavarás. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Támogatja az unionista Drau. Gr. Batthyány Tivadar: Tehát az unionista Drau támogatja. Támogatja pedig, a mint felolvastam ugy, hogy azt mondja, minden, a legdrasztikusabb erőszak is alkalmas és megengedett és szükséges arra, hogy bizonyos pártokat letörjön. Engedelmet kérek, én a t. ministerelnök úrral ebben igazán nem tudok egyetérteni, mert semmiféle párttal szemben nem tudok helyeselni ilyen drasztikus, erőszakos eszközöket. A mi pedig a ministerelnök ur azon észrevételét illeti, hogy én protezsálok valamilyen pártot Horvátországban, sajnálom, nem akarom ugyan a t. ministerelnök ur mindentudását kétségbevonni, de méltóztatott kissé tévedésben lenni, mert ha beszédem elejét tetszett volna hallgatni, akkor tudná, hogy külön is bátorkodtam kiemelni, hogy semmiféle párttal Horvátországban nexusban nem vagyok, semmiféle pártot nem protezsálok, nem is keresem, milyen jiártokről van szó, én csak azt a tényt kifogásolom, hogy Horvátországban a választások küszöbén bizonyos — általam közelebbről nem is kutatott, hogy milyen — pártokkal szemben igy járnak el, a t. miniszterelnök ur tehát mindentudása daczára ebben is tévedni kegyeskedett, (Mozgás.) A mi pedig a szerbeket illeti, nagyon fogok örvendeni, ha mentől több unionista szerb fog beválasztatni Horvát-Szlavonország törvényhozásába. De meg fogja engedni a t. ministerelnök ur, hogy azokon az unionistákon kívül, a kiket a horvát bán megjelöl, még az önálló és radikális szerbek is Horvát-Szlavonországban a szerbség igen erős részét képezik, ezeknek üldözését helytelennek tartom. Engedelmet kérek, a t. ministerelnök urat egyszer próbáltam megdicsérni, mert azt állította az igazságnak megfelelően, hogy annak idején nem járt el a szerbekkel ily intoleránsán; ha ezt is kifogásolja, nagyon sajnálom. Többet majd akkor válaszolok, ha a házszabályok erre jogot adnak. (Helyeslés a szélső• baloldalon.)
