Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-298

298. országos ülés 1911 november 25-én, szombaton. 427 horvátországi vagy magyarországi belső ügyekkel foglalkozik, azokba akárminő vonatkozásban beleavatkozik, ezzel túllépi hatáskörét, megsérti azt a tiszteletet, melylyel viseltetni tartozik minden állam más törvényhozás jogaival és hatáskörével szemben. Legutóbb az osztrák képviselőházban Tresich képviselő ur és társai egy interpellácziót terjesztettek az osztrák ministerelnök elé, melyben előadva bizonyos — sajnos — igaz panaszokat és sérelmeket, melyek Horvátországban előfordultak, azt kivánták az osztrák ministerelnöktől, hogy avatkozzék be ezekbe a horvátországi ügyekbe, forduljon a magyar kormányhoz és kérje tőle ezeknek a sérelmeknek az orvoslását. Én részemről leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy az osztrák törvényhozás tagjai ilyen interpellácziót előtérj eszszenek (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és egyáltalában csodálkozom azon, hogy ilyen interj>elláczió ott elfogadtatik. Én azt hiszem, hogyha én itt interpellácziót terjesztenék be például a tiroli olaszok és németek belső viszálykodásai felől, a ház elnöksége — legalább elvárnám tőle, hogy ezt megtegye — ezen interpelláczió előterjesztését nekem meg sem engedné. Elvárom és e tekintetben nincs kétségem, hogy az osztrák kormány és Stürgkh gróf osztrák ministerelnök tudni fogja alkotmányos kötelességét és nem fog a Tresich-féle interpelláczió következtében bármiféle lépést is tenni. Ha tenne, a magyar kormánynak határozottan kötelessége, hogy minden ilyen kezdeményező lépést Ausztria részéről a legnagyobb erélylyel és a leghatározottabban visszautasítson. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nekünk azonban annál inkább kötelességünk ezen kérdésekkel foglalkozni, mert miként már egyik legutóbbi felszólalásom alkalmával is utaltam reá, mindazokért, a mi Horvátországban a bán részéről történik, mindazokért az attroczitásokért, törvénysértésekért, szabályellenességekért, mindazokért a személyes politikai jellegű üldözésekért, melyeknek Horvátországban egyesek vagy pártok ki vannak téve, nemcsak Horvátország maga, hanem az egész művelt világ kulturállamaiban minket magyarokat, a magyar kormányzatot, a magyar törvényhozást, a magyar népet teszik felelőssé. Mindenütt ugy állitják oda a dolgot, mintha az, a mit Tomasics bán ur Horvátországban művel és elkövet, a magyar nemzet akaratából, annak kifolyásaként, történnék. Ez a felfogás pedig leginkább dominál Horvátországban, ezt a felfogást ott erősen ki is használják agitaczionális czélokból ellenünk, ezzel szemben tehát kötelességünk, hogy magunkat kimondottan Tomasics bán ur eljárásával nem csak hogy ne azonositsuk, hanem erről a helyről sürgessük, hogy a magyar kormány, elsősorban a ministerelnök ur, alkotmányos felelősségéből kifolyólag mielőbb intézkedjék a sérelmek orvoslása iránt. Ezek előrebocsátása után áttérek elsősorban arra a kérdésre, a melyet már több izben szóba hoztak és a mely, sajnos, megfelelő elintézést még nem nyert, vájjon összeférhet-e a horvát báni állással, hogy magánpénzintézetek vezetésében pénzbeli tiszteletdij elfogadása mellett funkcziót teljesíthessen. Megvallom, engem a ministerelnök ur minapi felszólalásában nem tudott meggyőzni. Én az ő felszólalása után is megmaradok ama határozott felfogásom mellett, hogy abszolúte semmi kézzelfogható indok arra nézve, hog}? Tomasics horvát bán urnak megengedtessék az, hogy ő magánintézeteknél funkcziókat teljesítsen, nincs. Nem tudott meggyőzni a ministerelnök ur a következő okoból. A ministerelnök ur tréfásan azt mondotta — de igazat mondott, midőn emiitette, — hogy a pénznek rendszerint politikai szaga is van. Ezzel bizonyára azt akarta kifejezni, hogy a horvát bánnak azon intézetek pénzbeli befolyására szüksége van és hogy ő ezt a befolyást jobban használhassa, megengedi neki, hogy helyet foglaljon e pénzintézetek politikai befolyásának a kihasználása végett az intézetek vezetőségében. Haller István : Szép morál. Gróf Batthyány Tivadar: Eltekintve attól, hogy nagyon szép morál, ennek konzekvencziái igen nagyok, mert ha a kormány szükségesnek tartja bent hagyni a horvát bánt ilyen állásokban, akkor nyíltan elismeri, hogy a horvát bán utján és a pénzitézetek révén akar politikai befolyást gyakorolni a horvát népre. Politikai befolyást lehet gyakorolni helyes politikai programmal, igazságos és pártatlan közigazgatással, a polgárok jogainak tiszteletben tartásával, a nép érdekében álló kulturális, gazdasági és szocziális politika irányitásával, de engedelmet kérek, nyíltan kimondani azt, hogy beleültetik Horvát-Szlavonországok első dignitását egy sereg bankba, azért, hogy ott ő politikai befolyását érvényesítse, nem lehet, mert bár a magyar-horvát megértésnek, az unió gondolatának nagyobb hive senki nem lehet, mint én, de ha ily eszközöket alkalmazunk a megértés, az unió gondolatának megerősítésére, én ezt az igazság érdekében a leghatározottabban visszautasítom. Ha pedig a ministerelnök ur pártpoütikai befolyást gondolt, akkor pláne a leghatározottabban kell ezt visszautasítanunk és küzdenünk kell az ellen, hogy a horvát bán ily módon befolyását pártpolitikai czélokra használja fel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez lehetséges volna, ez már határozottan a korrupczióval volna határos. (Ugy van ! balfelöl.) Azt is mondotta a ministerelnök ur — bár nem tudom, hogy czélszerü volt-e ezt oly erősen pointeirozni, — hogy a legfontosabb intézet, a melyről szó van, a Hrvatska Slovenska Zlemajna Hypotekarna Banka, vagyis a horvátországi jelzáloghitelbank, a mely ma már teljesen állami intézet, csupán a rész vénytársulati formája van meg, mert részvényeinek nagy része Horvát-Szlavonországok országos kormányzatának tulajdonába ment át. Engedelmet kérek, ha ez áll, akkor a ministerelnök urnak még kevésbbé van joga és oka meg54*