Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-296

364 296. országos ülés 1911 n ienzéki férfi küzd és lelkesedik egy-egy nagy eszméért, hiábavaló mindaddig, a mig nem fog a gondviselés oly férfiút küldeni, ki a valóban nagy eszmét felfedezi, a ki ez ország boldogulásának Kolumbusztojását felfedezi, (Mozgás és derültség.) és azáltal szanálja a viszonyokat, mert mindaddig ez a letargia tovább fog fenmaradni és feltartóztatja ugy a magyarság, mint a nemzetiségek haladását. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Farkas Pál: Halljuk a nagy eszmét! Vajda Sándor: Ha nekem volna ily eszmém, én volnék az a nagy férfiú. Vermes Zoltán : Ö volna a Kolumbusz tojása ! (Derültség jobbjelől.) Vajda Sándor : Rövidlátó politikát követtek a múlt évtizedek kormányai akkor, a mikor azt hitték, hogy a végtelenségig lehető az, hogy a magyarságot elvakitják azzal, hogy a nemzetiségi kérdést tartják felszinen. Mert miben merült ki az ország és az összes lakosság energiája? Abban, hogy állami kérdést csináltak a magyarosodás politikájából, (Mozgás.) azáltal t. i., hogy a magyarságnak ugy állitották be a kérdést, hogy ez az ország vagy magyar lesz, vagy nem lesz, (Mozgás.) hogy vagy sikerülni fog ezt az országot megmagyarositani, vagy pedig tönkremegy. Ez által kimerítették a magyarság egész energiáját e meddő küzdelemben, és rákényszeritették a nem magyar ajkú nemzetiségeket az önvédelmi harczra, hogy ők is e harczban kimerítsék erejüket. Farkas Pá!." Hát a szászok miért nem merítették ki? Vajda Sándor : Arra utalok, hogy mikor ez eszmék főképviselője és hive b. Bánffy Dezső meghalt, azt a politikai végrendeletet hagyta, hogy a nemzetiségi kérdést meg kell oldani, és meg kell oldani jó egyetértéssel a többi nemzetiségekkel, mert vagy megoldódik és akkor az ország lesz, vagy nem oldódik meg és akkor nem lesz. (Mozgás.) Múzsa Gyula: Ezer esztendeig csak meg voltunk! Vajda Sándor: T. ház! A legklasszikusabb tanura hivatkozom a tekintetben, hogy a magyarosítás politikája meddő és csődöt mondott az egész vonalon, mikor hivatkozom Hazai igen t. minister ur múltkori beszédére, a ki konstatálta, hogy még a katonaságnál is lehetetlen a magyarosítás, nemhogy lehetséges volna a közélet többi terén. Ha pedig ez igy áll, mint a hogy azt hiszem senki sem kétli önök közül, mert hiszen ha a magyarosítás lehetséges lett volna, akkor évrőlévre fel kellene, hogy tüntettessék az eredmény a statisztikai adatokban, és láthatóvá kellene válnia közéletünk összes terein, ha tehát mondom, kétség nem fér ahhoz, hogy ez a politika csődöt mondott, akkor hogy állunk ma ? Akkor odáig jutottunk, hogy vagy találkozni fog az a nagy államférfiú, a ki ennek a kérdésnek a megoldási lehetőségeit felfedezi és keresztülviszi, vagy pedig előáll az a világon egyedülálló tény, hogy az országnak egyik fele, a magyarság sorakozni fog )ember 23-án, csütörtökön. az ország másik fele, a nem-magyarság elleni harczban . . . (Zaj és ellenmondás.) Sümegi Vilmos : Ilyent a világ egyetlen parlamentjében el nem tűrnének. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor: ... és mint a múltban, ugy a jövőben is a magyarság küzdeni fog a nemmagyarság ellen, és ekkép az élet-halálharczot rátukmálja az egész országra azáltal, hogy magával szembén találja a nemzetiségeket, kik mindent elkövetnek, hogy nemzetiségüket megőrizzék, folytatván és felvévén a nemzeti létükért való harczot. (Zaj.) Ki van zárva annak a lehetősége, hogy ez az ország boldogulhasson és a magyarság is előhaladjon mindaddig, mig az államhatalom nem mér egyenlő mértékkel ugy a kötelességek, mint a jogok tekintetében az állam összes polgárainak, összes nemzetiségeinek. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor: Mert mi teszi ki egy állam életének az előhaladását, mi teszi ki egy nemzetnek a nagyságát ? Farkas Pál: A nemzeti eszme! Vajda Sándor: Nem a nemzeti eszme, mert az magától kell, hogy jöjjön és éljen a nemzeti köztudatban és az egyén érzelmeiben. Nem, t. ház, hanem teszi a törvénytisztelet, a fegyelem, a köz iránti érdek, és lehetetlen, hogy ez a tudat kifejlődjék az ország összes polgáraiban mindaddig, mig a jogszolgáltatás, a közigazgatás és az állami élet összes terein nem lesz keresztülvive az egyenjogúság eszméje az egész vonalon. Lehetetlen, t. ház, hogy egy állam jövőjének veszélyeztetése nélkül elkövesse azt, hogy az egyik felét az állampolgároknak ugy tekintse, mint privilegizált állampolgárokat . . . (Zaj.) Egy hang (jobbfelöl) : Nincs ilyen ! Vajda Sándor: . . . a másik felét pedig mint másodrendű állampolgárokat. (Folytonos zaj.) Hogy a mi közigazgatásunk gyarló, azt nem tartom szükségesnek bizonyítani, hisz annyira meg vagyunk erről mindnyájan győződve, hogy bizonyításra nem szorul. De találkozott itt egy.ä tout prix védője ennek a közigazgatásnak, csak azért, mert Miháli Tivadar t. barátom hozta fel ezt a kérdést. Rakovszky Iván t. képviselőtársam megvédte a közigazgatást, azt állítván, hogy ez nagyon is jó közigazgatás, bár előfordulnak némelykor kisebb félreértések ; a t. képviselő ur kétségbevonta azt, hogy nemzetiségi vidéken nemzetiségi kérdést csinál a közigazgatás, és a biróválasztásról szólva, azt mondja, hogy nemcsak törvényadta joga a főszolgabírónak, hanem kötelessége is, hogy olyan birót választhasson, a ki az állameszmének hive. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Természetes !) Kérdem én, hogy ha ezt a tételt kissé bonczolgatjuk, mire jutunk ? Mondjuk p. o., hogy Szolnok-Dobokában vagy Sárosban biróválasztás van és ott van egy román parasztgazda, emitt pedig egy tót parasztgazda, a ki történetesen