Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-274

%7í. országos ülés 1911 október M-én, kedden. 31 jelentősége az általános európai béke és a nemzetközi joguralom szempontjából való jelentősége, a másik oldala az eseményeknek, a melyekre tüzetesen reámutattak kérdéseim, voltak a háború esetleges kiterjedésével kapcsolatos veszélyek. Mindkét szempontból nagyon kívánatosnak jeleztem azt, hogy a semleges hatalmasságok és azok között Ausztria és Magyarország is érvényesítse azt a közvetítő szerepet, a melyre az 1899-iki és 1907-iki megállapodások minden hatalomnak nemcsak jogot adnak, de azt erkölcsi kötelességévé is teszik. A ministerelnök ur válasza valóban kiterjeszkedett mindazokra a kérdésekre, a melyeket felvetettem. A mi először az általános nemzetközi szempontokat illeti, én a nyert válaszszal szemben is csak ismételhetem sajnálatomnak kifejezését, a melyben, lehet mondani, az egész művelt világnak közvéleménye osztozik, hogy azok az eszközök, a melyek nemzetközi összeütközések megelőzésére az általam többször emiitett nemzetközi megállapodásokban letétettek, az összeütközés kitörése előtt nem vétettek igénybe. Azonban a ministerelnök ur válaszából azt látom, hogy e tekintetben, a mi külügyi hivatalunkat szemrehányás nem érheti, mert a ministerelnök ur válaszának egyik része azt tartalmazza, hogy észlelvén az Olaszország és Törökország között készülő feszült viszonyt, a mi külügyi hivatalunk a mindkét állammal fennálló barátságos és az egyikkel fennálló szövetséges viszonyt arra használta fel, hogy barátságos utón iparkodjék az összeütközés okainak eltávolításához hozzájárulni. Nem bocsátkozom mindazoknak méltatásába, a miket a ministerelnök ur válaszában ezen akczió sikertelenségének okaiul emiitett. Ugyanazon szempontok, a melyek interpeUácziómnak megokolásánál arra késztettek, hogy mindentől tartózkodjam, a mi akár az egyik, akár a másik összeütközésben levő hatalom eljárásának kritikáját vagy arról Ítéletet tartalmazna, (Helyeslés.) ugyanezen okok késztetnek arra is, hogy a ministerelnök ur beszédének ezzel a részével tüzetesebben ne foglalkozzam. (Helyeslés balfelől.) A tényt veszem, a sajnálatos tényt, hogy ugy a mi külügyi hivatalunknak, mint a többi barátságos hatalmaknak közvetítő törekvése először nem érte el azt a sikert, hogy az összeütközést megelőzze, másodszor pedig az összeütközések kitörése után nem érte el azt a kívánatos sikert sem, hogy a fegyveres akczió megszűnéséhez, a békéhez közelebb hozzon. De megelégedéssel konstatálom a válaszból azt is, hogy a háború kitörése óta is folyamatban volt ezen akczió, és hogy külügyi hivatalunk fentartja magának, hogy abban a pillanatban, a mikor azt látja, hogy az a sikernek csak némi reményével is kecsegtet, az akczió fonalát újból felveszi. Hitelesítették : Sajnos, ennél többet ez idő szerint sem kilátásba helyezni, sem tenni nem lehet. En azonban csak ismételhetem erről a helyről, hogy azok a hatalmak, a melyek az összeütközések megszüntetésében a békének mielőbbi létrehozásában fáradoznak, ezen fáradozásukban támogatást nyernek az én meggyőződésem szerint nemcsak Magyarország, hanem az egész müveit világ közvéleményétől, (Helyeslés a ház minden oldalán.) hogy ne mondjam, nyomásától. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És hivatásomnak tartom, hogy abban a szerény állásban, a melyet mint a magyar nemzet egyik kiküldött képviselője elfoglalok, kifejezést adjak a művelt nemzetek ezen közvéleményének, mint ennek a közérzületnek egyik részese és mint a ki annak kifejezésére a magyar nemzet egy részétől mandátumot is nyertem és örömmel tapasztalom, hogy a ház minden oldalán helyeslik, hogy ezeknek az érzelmeknek kifejezést adjunk. (Általános élénk helyeslés.) A ministerelnök ur válaszának második része vonatkozott az én kérdéseim második részére, t; i. arra, a mely a háború továbbterjedésének általános veszélyeivel és különösen azokkal a veszélyekkel foglalkozik, a melyek minket érdekeinkben érinthetnek. A ministerelnök ur válaszának ez a része az én felfogásom szerint még teljesebben megnyugtató és kielégítő, mint az, a melyet a kérdések első sorozatára adhatott. A ministerelnök ur tudomásunkra hozza az olasz kormány azon határozott kijelentését, hogy a háború kiterjedését az adriai és az joniai tengerpartjaira, nem is szólván magára a Balkán félsziget területéről, nemcsak nem akarja, hanem a háborúnak ilyen kiterjesztését ki akarja zárni. Külügyi hivatalunk, a mint hozzáteszi a ministerelnök ur, abban a teljes hitben van és erre okai vannak, hogy az olasz kormánynak e kijelentései őszinték és komolyak, a mint azok őszinteségébe nem is szabad kételkedni, komolyságuknak és energiájuknak ilyen megerősítése pedig mindenesetre növeli a nemzetközi békének és saját érdekeink biztosítékait. Én ennek folytán a ministerelnök ur válaszát mindazoknak az óhajoknak és általános szempontoknak fentartásával, a melyeket interpelláczióm megokolásában felállítottam és most megismételtem és a melyek nagy megelégedésemre, mint máskép nem is vártam, ennek a háznak minden oldalán viszhangra találtak, tudomásul veszem. (Általános élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur tudomásul veszi a ministerelnök válaszát, ennélfogva kijelenthetem, hogy a ház is tudomásul veszi. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 20 perczkor.) Niaméssny Mihály s. k. Sacelláry György s. k, naplóbiráló-bizottsági tagok.