Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-294
29í. országos ülés 19Í1 november 21-én, kedden. 317 t,- képviselőtársam és gróf Károlyi Mihály t. képviselőtársunk által értesitve lett arról, hogy e béke megkötésének egyik garancziája abban is áll, hogy Kabos Ferencz mélyen tisztelt alelnök ur, a ki iránt az okból, mondom, mert pártatlanul kezelte a házszabályokat, mi is bizalommal viseltettünk, az alelnöki állásban legalább is addig, mig a fegyverszünet le nem bonyolittatik, meg fog maradni. Semmi kétségem nem lehet az iránt, hogy tiszteletreméltó képviselőtársaim a tényeknek megfelelően informáltak bennünket. Ha most ezen velünk közölt megállapodás ellenére Kabos Ferencz alelnök ur lemondásával találkozunk, ugy nekem azt a helyes konkluzumot kellene levonnom, hogy e lemondást magam részéről tudomásul ne vegyem, illetőleg, hogy Kabos Ferencz alelnök urat az állás további megtartására és a lemondás visszavonására felkérjem. Mivel azonban ily indítvány megtétele a siker semmiféle reményével nem kecsegtet az adott körülmények közt, én az előttem szólott t. képviselőtársaim álláspontjára való tekintettel a magam részéről csak annak konstatálására szorítkozom, hogy ezt kötelességemnek tartottam a t. képviselőháznak tudomására hozni; később azután, ha annak ideje elérkezik, a megfelelő konzekvencziákat a magunk részéről levonhatjuk. Egyebekben, ami a bizalom és tisztelet kifejezését Kabos Ferencz iránt illeti, ehhez a magunk részéről is teljes szivvel csatlakozunk. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni ! Gr. Khuen-Hétíerváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Csak igen természetes, hogy a magam részéről és a párt nevében is, melynek élén állok, teljesen csatlakozom azon sajnálkozáshoz, melyet a t. szónok urak a túloldalról szivesek voltak itt felhozni. Sajnáljuk, hogy Kabos Ferenczet nem lehetett rábírni, hogy megtartsa az alelnöki állást. Egy darabig reméltük, kértük, hogy ezt megtegye, de ő egyéni elhatározásától nem akart eltérni, és igy nem marad egyéb hátra, mint hogy azon pártatlanságot, melylyel kezelte az elnökséget, a magunk részéről is kiemeljük, és kívánjuk azt, hogy ő a t. házban azon állást, melyet megszerzett magának alelnöki minőségében, mint képviselő is megtarthassa. Részünkről mindig a legnagyobb tisztelettel fogunk az ő akkori működéséről megemlékezni, és tiszteletben fogjuk tartani az ő kép-viselői működését is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Azt hiszem, t. ház, hogy a bemutatott előterjesztés kapcsán kimondhatom, hogy a ház közszeretetben álló alelnökének lemondását sajnálattal veszi tudomásul és alelnöki tisztében kifejtett működéséért neki jegyzőkönyvi utón mond köszönetet. (Általános élénk helyeslés.) Egyúttal kérem a ház felhatalmazását, hogy a lemondás folytán megüresedett állás betöltése iránt annakidején intézkedhessem. Következik napirend szerint az 1912. évi állami költségvetés részletes tárgyalása, és pedig a belügyi tárczának (írom. 416) folytatólagos tárgyalása. Következik ? Szász Károly jegyző: Haydin Imre ! Haydin Imre: T. képviselőház! A parlamenti szokásnak teszek eleget, midőn kelletlenül bár, de foglalkoznom kell Mikáli Tivadar t. képviselő urnak tegnap elhangzott beszédével. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Haydin Imre: Kelletlenül mondom, mert hiszen a t. képviselő urnak tegnapi egész beszéde úgyszólván kimerült a merő ócsárlásban, (Igaz ! Ugy van ! jobbjelöl.) ugy, hogy erre legjobban ráillik Sokratesnek egyik mondása, melylyel Kleont megintette, mikor azt mondta neki: Ö Kleón, Kleón, miért akarod te hazád jobbjait legyűrni nyelveléssel ? (Zaj balfelől.) Polónyi Géza : Kleón már meghalt! Haydin Imre: A t. képviselő ur, miután alaposan lehordta a kormányt, a közigazgatást és közigazgatási hatóságokat, egyszerre azzal lepett meg minket és azzal ijesztett meg, hogy erre vonatkozó bizonyítékait egy több napon át tartó beszédben tudná csak előterjeszteni, a miről természetesen a képviselőháznak a tárgyalási idő előrehaladott voltára való tekintettel a legnagyobb sajnálattal le kell mondania. Hangsúlyozom, hogy a legnagyobb sajnálattal, mert épen ezen adatok megvizsgálása legjobban illusztrálná az ő állításainak, vádjainak és támadásainak tarthatatlanságát és alaptalanságát. A t. képviselő ur azután visszaesett a régi nagyzási — nem akarom mondani — hóbortba, hanem viszketegbe, és egyszerre el kezdett beszélni az ő népéről, a román nemzetről és valami nagy tusáról, melynek ilyen körülmények közt békés kimenetele nem lehet. Én azt az egyet tudom, hogy itt semmiféle háborút a román nemzetiséggel szemben nem viselünk. Azt hiszem, hogy a román nemzetiség sem tudja azt, hogy ő valami nagy háborút viselne velünk. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha azonban harczról van szó, azt az urak viselik ellenünk és ezt a harczot álljuk. És ha a t. képviselő ur hivatkozik egy modern állam feladataira, ugy én egy modern állam első feladata gyanánt azt ismerem, hogy a maga belső ellenségeivel leszámoljon. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha pedig a közigazgatási hatóságok a perifériákon nehéz körülmények közt ezt a leszámolást teljesitik, ezért őket elismerés és dicséret, nem pedig gáncs és szidalom illeti. (Ugy van ! a jobboldalon.) Győrffy Gyula t. képviselőtársam szintén kemény kritikát gyakorolt a közigazgatás felett. Sajnálattal nélkülöztem azonban beszédéből azt, hogy ennek a kritikának kellő konzekvencziáit is levonja. Mert ha olyan nagyok a bajok és ha olyan nagyok a visszaélések, ugy ezeknek a bajoknak és visszaéléseknek gyökérszálai kell, hogy lenyúljanak magába a közigazgatási rendszerbe, magába a közigazgatási szervezetbe, és hogyha e bajokon és visszaéléseken segíteni akarunk, elsősorban változtatnunk kell magán a rendszeren, magán a
