Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-293

293. országos ülés 1911 november 20-án, hétfőn. 301 hol nem lesznek képesek azután a hivatalok elég mellékkeresetet adni. (Igaz ! TJgy van ! halfelöl.) A humanizmus szempontjából sem tartom ezt helyes jyropozicziónak, mert nem látom az indokolásból, hogy miért kellene beszüntetni négyet a nyolcz közigazgatási tanfolyam közül, ha csak nem azon bizonyos internátusok miatt, melyeket községi és körjegyzők árvái számára akarnak csinálni. Igen helyes, ha a törvényhozás a községi és körjegyzők árváira gondol és internátusok létesítését tervezi, de hogy miért kell ezeknek nexus causális-ban lenni a közigazgatási tanfolyamokkal, azt nem értem. Legfeljebb ugy, ha ki lesz mondva, hogy ilyen internátusba csak a községi közigazgatási tanfolyamnak olyan hallgatója vétetik fel, a ki községi vagy körjegyzőnek az árvája. Hogy ez mennyi lesz, hogy vájjon azért a 3—5—10 ifjúért érdemes-e internátusokat létesiteni, azt nem vagyok képes egészen megérteni, mert 59.000 korona van felvéve, de csak egy negyedévi költségül, miután csak szeptembertől vagy októbertől kezdve léptetik életbe. A közegészségügyi tételeknél ismételten kénytelen vagyok — mint már a folyó évi belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával is megtettem — az ivóvizszerzés tételével foglalkozni. (Helyeslés balfelől.) Az előadó ur mint valami igen lényeges és nagy dolgot emiitette fel a szervezeti változást ezen közigazgatási ágazat kezelése körül és mint nagy előnyt állította oda, hogy ime, a földmivelésügyi ministeriumnak közegészségügyi mérnöki osztálya mindenestől áthozatott a belügyministeriumba. Egészen helyesen mutat rá az előadó ur, hogy ezen szervezeti változás következtében gyorsabb lesz az ügymenet, mert nem lesz szükség két ministerium jegyzékváltására, hanem ugyanegy ministerium kebelében fognak ezek az ügyek egységesen lebonyolitódni. Konczedálom, hogy ebben van némi előny, de Magyarországon semmit sem szabad egészen a teória vagy a princzipiális igazság szerint megitélni és felfogni. Én egy nagy hátrányt is látok e dologban. Eddig, ha egy szegény község folyamodott néhány ezer koronányi segélyért arra a czélra, hogy vízvezetéket akar létesiteni, a földmivelésügyi ministeriumhoz adta be kérvényét. Ez megcsináltatta ingyen, nem a közegészségügyi mérnöki osztály által, hanem a kultúrmérnöki hivatal, az ő külső expozitúrája által a felvételeket, ingyen elkészíttette a terveket, azután állattenyésztési, mezőgazdasági segély czimén rögtön kilátásba helyezett és engedélyezett bizonyos költséget és pedig az én tapasztalatom szerint az illető specziális költségvetésnek circa 25%-át. Mikor ezt megtette és a terveket a saját műszaki osztálya által felülvizsgáltatta és a kivitelre alkalmasnak találta, akkor tette át csak a belügyministeriumhoz, hogy közegészségügyi szempontból szintén segélyezze. A belügyministerium jjraxisa szintén az volt, hogy megnézte és azt mondta, hogy 12.000 K a szükséglet, 50%-át megadom, és adott reá 6000 K államsegélyt. Tehát 25%-ot a földmivelésügyi niinisteriumtól kaptak, 50%-ot a belügyministeriumtól, és így meg lehetett valósítani, végre lehetett hajtani a dolgot. Most a belügyministerium kezében van minden, de állattenyésztés és mezőgazdaság előmozdítása czimén segélyről szó sem lesz. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Az a néhány mérnök — mert az egész szervezet áll egy műszaki tanácsosból, egy főmérnökből, két mérnökből és három segédmérnökből — a belügyministerium közegészségügyi osztályában nem lesz képes a tervek elkészítését és a felvételt megcsinálni, hisz ezt a munkát eddig a földművelésügyi ministerium a maga 9—10 kultúrmérnöki kerületével végezte. (Ugy van! balfelöl.) Ha tehát princzipialiter nagyon szép is, hogy egy kézben van a belügyministeriumban központosítva az adminisztrácziónak ez az ága, ennek a gyakorlati végrehajtás szempontjából igen súlyos hátrányait is látom. (Halljuk ! Halljuk !) És mi van felvéve erre a tételre ? 170.000 K és ebből a 170.000 K-ból is, a mint a belügyministeri indokolás elismeri, csak 50.000 K a tulaj donképeni javulás, mert az a 20.000 K, a mely a 170.000 K-ban a folyó évi 100.000 K-val együtt szerepel, tulajdonképen semmi egyéb, mint hogy a földmivelésügyi ministerium átbudgetirozta azt a 20.000 K-át, mely eddig erre a czélra az ő budgetjében szerepelt. (Ugy van! balfelöl.) 50.000 K tehát a többlet, a melyet a belügyministerium felvett és ezzel a többlettel együtt summa summárum 170.000 korona az az egész összeg, melyet ivóvizszerzésre, artézi kutak fúrására vesz fel a költségvetésbe a belügyministerium. Valóban difficile est satiram non seribere. (Ugy van ! balfelől.) Hiszen egyedül az én választókerületemhez tartozó községek közül annyian folyamodtak a földmivelésügyi ministeriumhoz vízvezeték létesítése végett, hogy azoknak a községeknek is kevés volna e 170.000 K, mert miről van szó ? Nyolozkilencz, 300—800 lelket számláló kisközségekről. Ezek szükségletének a kielégítésére is kevés ez a 170.000 K. Mit mondjunk már most a nagy alföldi kommunitásokról, a 30—40 ezer lakossal biró községekről, melyeknek artézi kutakra van szükségük ? Nekem már ismételten volt szerencsém szóba hozni e kérdést. Többször hangsúlyoztam, hogy nem ennyi, de tízszer ennyi is kevés erre a czélra. (Ugy van! balfelől.) Hiszen ha tízszer ennyit, vagyis 1,700.000 koronát vennénk is fel a költségvetésbe, még akkor is évek hosszú soráig tartana, a mig az igényeket csak félig-meddig kielégitenők. Necsak a militarizmus molochjába dobjuk a milliókat, hanem forditsuk arra is, hogy megtartsuk népünket. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen vannak községek, — hivatkoztam néhányra az én választókerületemből is — a melyek nem képesek népességükben haladni, kénytelenek a kivándorlás terére lépni, mert nincs ivóvizük, mert marhaállományuk számára nincs