Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-292

286 292. országos ülés 1911 november 18-án, szombaton. megengedett kedvezményeknél a honvédelmi minister urnak túlnagy hatáskör adatik és ezzel könnyen visszaélhet. (Halljuk! Halljuk!) Eltekintve attól, hogy ez a kívánság az általam már előadott kilenczes- bizottsági elaborátumnak —- a melyre nézve mindenki kívánja, hogy annak érvény szereztessék, — harmadik pontjában egyenesen benne van, a mint azt beszédem elején voltam bátor kifejteni, eltekintve ettől, nem találok abban semmi nehezményezni valót. ha a kedvezmény megadása a legfőbb fórumra, a honvédelmi minister úrra bizatik, hogy az illető kedvezményre nézve a saját hatáskörében hozhasson határozatot, a melyet, az eddigi törvény szerint, nagyrészben, csak a közös hadügy ministerrel egyetértőleg hozhatott. Nem találok pedig nehezményezni valót azon oknál fogva, mert hiszen a honvédelmi minister a mi felelős kormányunknak a tagja, (Igaz 1 TJgy van ! a jobboldalon.) és igy a mi saját rninisterünk kezébe teszszük le ezt a jogot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Zlinszky István : Nem erről van szó ! (Felkiáltások jobbfelől: Hát miről!) Karátson Lajos államtitkár: Győrffy Gyula t. képviselőtársam kifogás tárgyává tette, hogy az ujonczjutalékban, a mely e törvényben követ éltetik, nincsen benne Bosznia és Herczegovina ujonczainak száma. Hát ez nagyon természetes, t. képviselőház, hogy ebben a törvényben nincsen benne. A mint tetszik tudni, közismert dolog, Bosznia és Herczegovina annektálva van ugyan, de közjogi helyzete, a mint ezt az előbb volt már szerencsém mondani, rendezve nincsen. Ennek következtében nincsen rendezve az ottani honpolgársági viszony sem. Ez idő szerint ott csak tartományi illetőségről lehet beszélni, de honpolg ról nem. Már pedig a magyar törvény csak magyar honpolgárok viszonyait van hivatva rendezni. (Igaz! TJgy van ! jobbfelől.) Csak ezt rendezheti a véderő törvény is, másra tehát, mint magyar honpolgárra, nem is vonatkozhatik és másról, mint magyar honpolgároknak hadkötelezettségi viszonyairól és igy más egyének hadkötelezettségi viszonyairól, nem rendelkezhetik. Igy tehát a Boszniában tartományi illetőséggel biró egyének hadkötelezettségi vagy védkötelezettségi viszonyait szintén nem teheti rendezés tárgyává. (Igaz ! TJgy van ! a jobboldalon.) Ugyancsak Győrffy Gyula t. képviselőtársam vetette fel azt a kérdést is, hogy ez a parlament annak a védtörvénynek a tárgyalására illetékes nem lehet azért, mert a kormánynak és a kormánypártnak a programmjában annakidején, a mikor a választási harczba belement, a védtörvény benn nem foglaltatott, ez a programúiba fel nem vétetett, a mint hogy a kormány azt fel sem vehette, mert még nem is tudta, hogy milyen lesz az a védtörvény. :.: Eltekintve attól, hogy én magát az elvet sem tartom helyesnek és nem fogadhatom el, hogy egy parlament olyan törvény tárgyalásába, a mely a választási programúiban még szóvá nem tétetett, bele ne mehetne, (Élénk helyeslés jobbfelől.) hiszen öt esztendőre történnek a választások, és öt évvel előbb a programmba be se lehet venni mindent, de ezzel elvétetnék magának, minden egyes képviselőnek a törvény kezdeményezési joga is : (Élénk helyeslés jobbfelől.) mondom, eltekintve attól, hogy magát az elvet sem tartom helyesnek, ezen specziális esetben, hogy a kormány ezt nem vette programmjába, mert nem tudta, mi lesz a véderőtörvénynyel, legyen szabad azt hangoztatnom, hogy ez a véderő törvény már sok évi tanulmány következménye. A tanulmányok már sok esztendővel azelőttre nyúlnak vissza és természetesen az előadói tervezet is már tárgyaltatott azelőtt is, mielőtt ez a kormány kormányra jutott és igy a kormány kormányralépésekor egy kész tervezetet vett át. Hát igenis tudta, hogy mi lesz ebben a törvényben. Ebben a specziális esetben sem áll tehát fenn az az aggodalom, a melyet t. képviselőtársam a törvényjavaslat ellen felhozott. Az ellenzéki oldalról felszólalt képviselő urak felhozzák még a véd erő törvényjavaslat 4. §-ánál azt az aggodalmat, hogy a honvédelmi minister az itt felvett rendelkezés által — ez az intézkedés különben még több helyütt előfordul — alá van rendelve a közös hadügyministernek. A második bekezdés ugyanis azt mondja: >>A honvédelmi minister, illetőleg a honvédség főparancsnoka . . . a honvédség létszámáról, felszereléséről, elhelyezéséről, katonai kiképzéséről és fegyelmi magatartásáról a hadügyministert folytonosan tájékoztatja*. Én, t. ház, nem osztom ezt az aggodalmat. A mint méltóztatnak tudni Z— és ezt beszédem folyamán ki is fejtettem — a haderő hivatása mindenesetre nem a békére, hanem a háborúra vonatkozik. Igy természetes, hogy a háborút megelőző mozgósitás s az erre vonatkozó minden intézkedés már a békében is érezteti hatását; mert mozgósítási terv dolgozandó ki, a mely ha valamely veszély fenyegetné az országot, kiindulási pontul szolgál. Ennek a tervnek természetszerűleg egységesnek kell lennie és igy azt csak egy fej, csak egy szerv csinálhatja meg. Ez a szerv a közös hadügy minister, a kinek természetesen már békében is tökéletesen informálva kell lennie a haderő minden egyes részének azon dolgairól, a melyeket felsorolni szerencsés voltam. Ez azonban nem alárendeltségi állapot, a melyet különben sem lehet a szövegezésből kiolvasni, ez csak egy természetes következmény, egy magától értetődő dolog, a mely különben a mostam törvényben is benne volt. (Helyeslés jobbról és a középen.) A honvédségre vonatkozólag a honvédelmi minister szabad rendelkezési joga tökéletesen megvan, jövőben is meglesz ezen törvény alapján, ugy, a hogy eddig nem volt. (Helyeslés jobbról és a középen.) Ezekben volt szerencsém a véderőj avaslat tárgyában felhozott észrevételekre ellenészrevételeimet megtenni. Azon reményben ringatom maga-