Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-290

232 290. országos ütés 1911 november 16-án, csütörtökön. Én azt hiszem, fényesebb eredményt a 30 éves iparfejlesztési akczióra nézve kimutatni nem lehet, mint hogy 49 millióból mindössze kiutaltatott 1910 végéig 24,200.000 korona, visszafizettetett a kölcsönökből, a 3 millió korona kölcsönből 675.000 korona, vagyis az elveszett összeg, a mely mindössze 968.000 koronát tesz ki mind a három csoportban, áll 23 és fél millió korona tőkével szemben, tehát minimálisabb veszteség egyáltalában egy akcziót nem érhet, mint a mit a mostani kereskedelmi kormány által kimutatott adatok eredményeznek. Ha pedig azt nézem, hogy minő eredménye volt a szubvencziónak a kikötött tőke, a munkások és a termelés szempontjából, akkor ezen adatok a következőket mutatják. Megjegyzendő, t. ház, minden egyes segély kiutalása előtt a kereskedelemügyi ministerium minden egyes gyárat külön szakközegével megvizsgáltat abból a szempontból, hogy a feltételek teljesitvék-e. Ezen vizsgálatok alapján a kiutalt segélyeknél kikötött tőkénél kimutattatik 27'6%-kal magasabb tőke, mint a mennyi kiköttetett, a munkások számánál pedig 25'6%-kal nagyobb munkásszám, a mely a gépsegélyes gyáraknál a munkásokat illetőleg 238% pluszt mutat, vagyis látjuk, hogy a teljesítményeket illetőleg a gyárak átlagban több mint egy negyedrészszel magasabb teljesítményt végeztek, mint a mire kötelezve voltak. A legtisztább kritérium pedig a bírálatnál az, hogy mit jelent ez a gyári szám, ez a munkáslétszám, ez a tőke a hazai termelés szempontjából ? Mennyit jelent ez az állami iparfejlesztési akczió Magyarország közgazdaságának erősítésére ama produkczió mennyiségét, értékét illetőleg, a melylyel a hazai közgazdaságot növeli % E részben a ministerium kimutatja, hogy az államilag segélyezett, tehát szubvenczióval létesült és kibővített gyárak uj termelése évenként kereken 300 millió koronával növeli Magyarország ipari termelését. Méltóztassék ezzel a 300 millió korona évi termeléssel szembeállítani azt a minimáhs segélyezést, a melyet az állam harmincz éven átnyújtott, akár méltóztatik a 49 milliót a maga végeredményében venni, a mely tiz évi részletben kifizetésre kerül, akár csak a kiutalt 24 millió koronát: azt hiszem, ez olyan eredménye az iparfejlesztésnek, a mely megérdemli, hogy azt az irányt,, a mely ilyen eredményeket produkál, megnyugvással követhessük továbbra is. (Helyeslés a baloldalon és jobbról.) Itt csak egy példára legyen szabad utalnom, a textil-iparra. A mikor a magyar iparfejlesztés körülbelül 15 év előtt nagyobb arányokban megindult, azon aggodalommal találkoztunk különösen a külföldön, hogy Magyarországon lehetetlen ipart teremteni a munkásság miatt, mert a mi munkásaink különösen a textiliparra nem alkalmasak. A textil-ipar fejlesztésének tiz évi eredménye pedig az, hogy egy iparágban, a melyből évi 400 millió korona behozatali többletünk volt, gyuanannyi, a mennyit állatokban és gabonában a külföldre mi szállítunk, 52 millió korona volt 1898-ban a magyar termelés, és ma meghaladja a 140 millió koronát, munkásaink kitűnően beváltak ez iparágban, semmi kívánni valót ezen iparág ebből a szempontból fenn nem hagy. És ime, t. ház, ily adatok mellett a kritika kifogásolja a szubvencziós rendszert. Legyen szabad vele szembeállítanom ezt az eredményt, oly eredményt, a mely szerintem kell, hogy sarkaljcn minket, közvéleményt és kormányt egyaránt, hogy azon iparfejlesztési akcziót intenzivitásában, a melyet mi egy jobb jövő reményében megindítottunk, nemcsak ne engedjük hanyatlani, hanem ellenkezőleg, nagy arányokban fejleszszük azt. támogassuk a kormányt és a társadalmat minden erőnkkel abban, hogy nagy nemzeti ipart tudjunk teremteni ebben az országban. (Általános helyeslés.) T. ház! A ki az iparfejlesztést szembeállítja az agrárizmussal, — sajnos, vannak ilyenek is — az igen nagy tévedésben leledzik. Egy hang (a középen): Egyszerűen nevetséges ! Szterényi József: Méltóztassék elhinni, helyes a közbeszólás, a mit mögöttem ülő t. képviselőtársam tett, hogy ez nevetséges. Igen, t. ház, nevetséges, mert a magyar agrárpolitikának nagyobb támasza, erőteljesebb istápolója nem lehet, mint az egészséges iparfejlesztés. (Igaz ! Ugy van !) Mártonffy Márton : És megfordítva is! Szterényi József: Természetesen megfordítva is, mivel a fogyasztó az iparos. T. ház ! Németország példája klasszikus példa erre nézve. 1875-ből német szakírók kimutatják, hogy akkor Németországnak 1 millió métermázsa gabona-plusza, buza-plusza volt, a mit exportálnia kellett külföldre. 20 év multán Németországnak nagy ipari fejlődése folytán kereken 20 millió métermázsa buza-importja volt amaz óriási fogyasztás következtében, a melyet a német munkásság e téren képvisel. Klasszikus példája ez, t. ház, annak az iránynak, a melyet e téren nekünk is követnünk kell, és ha szabad egy hasonlattal élnem a két iparág fogyasztási szempontból való jelentőségének illusztrálására, ngy legyen szabad a textil- és a malomipart egymással szembeállítanom. (Halljuk! Halljuk ! baljelöl.) Mikor mi 1898-ban először készítettünk termelési statisztikát, akkor Magyarországon 52 millió korona értékű textilgyári termelésre 14.300 munkás esett és 12.700 lóerő, motorikus erő. Ugyanakkor a kereskedelmi malmok, tehát az exporttal is foglalkozó malmok 360 millió korona érték termeléssel, mindössze 10.374 munkást foglalkoztattak és 46.000 lóerőt. Ha már most ezt, t. ház, átszámítjuk egységes alapra, akkor kitűnik, hogy a textilipar tízszer annyi munkáskezet foglalkoztat, mint a malomipar és több, mint kétszer annyi lóerőt köt le. Előbbinél az általános fogyasztás bir jelentőséggel, utóbbinál a szén- és fűtőanyagfogyasztás, mint a nemzeti termelés fontos esz-